Meg kell adni a bizalmat

- Önök többet tudnak a tervekről a sajtóban terjedő címszavaknál?
– Konkrét előterjesztések tartalmát nem ismerjük. De a március nyolcadikai gazdaságpolitikai rendezvényünket megelőzően többször egyeztettünk a Fidesz illetékeseivel. Még ha frázisnak tűnik is, számunkra fontos, hogy a kormányzásra készülő párt azt üzeni: elsőrendű a versenyképes gazdaság és a munkahelyteremtés.
A VOSZ nem pártalapon működik együtt a Fidesszel, hanem a jövendőbeli kormányzat partnere kíván lenni. A pártok nyilvános gazdasági programjai nem túl kidolgozottak. De még így is: a szocialistákén leginkább a változatlanság látszott. A Fideszé legalább irányváltást jelez.
- Annyira rossz a helyzet, hogy ennyivel beérik?
– Igen. Ezerszer soroltuk már a hibákat: kezdve a száznapos programmal, kritizálva az üzemanyagok jövedéki adójának két lépcsőben történő emelését, befejezve a felemás szuperbruttósítással, de nem hallgattak ránk.
- A száznapos programot a Fidesz is megszavazta.

– De most azt mondják, váltani fognak. A Gyurcsány-kormánynak ugyanúgy megígértük, hogy segítünk mindenben, ami a korszerűsítést szolgálja, a gazdaságot támogatja, de azon vitatkozni, hogy egy pangó gazdaságban mennyit lehet osztogatni, mert szociálisan érzékenyek vagyunk – ebből nem kértünk, és most sem kérünk. A VOSZ és a Fidesz közötti szóbeli egyezségnek vannak fontos mondatai, például, hogy először a vállalkozói terheket kell csökkenteni, és a régiós versenytársakénál alacsonyabb adó- és járulékszintre van szükség. Ezek megfogható ígéretek, meghatározható százalékok.
- Akkor fordítsuk le.
– Könnyen becsaphatnánk egymást, mivel pontosan nem tudjuk, mikor kezdik el.
- Azt mondják: júliustól.
– Júliustól csak szimbolikus lépések várhatók, hiszen a költségvetést nem lehet felrúgni. Elégedett lennék, ha kezdetben az adminisztratív terhek csökkennének, mondanának valamit az uniós pénzek elosztásáról, a hitelpolitikáról. Ezek nem érintik a büdzsét, csak átrendezést igényelnek. És nagyon örülnék, ha üzennének valamit az élőmunkaterhek csökkentéséről. Azt persze ostobaság követelni, hogy csökkentsék július 1-jétől tíz százalékkal a járulékokat. De az élőmunkaterhek fokozatos enyhítése egyik fontos feltételünk. Úgy érezzük, mintha a politika végre a gazdaság felé fordulna. Bajnai Gordonék – helyesen – a GDP-hez kötötték a nyugdíjprémiumot. Ezt miért nem lehetett korábban meglépni? A vállalkozói réteg nem pártpolitikai alapon mérlegel: új gazdaságpolitikában hisz, és reménykedik abban, hogy ami megtörtént, az többet nem fordulhat elő. Eladósították az országot, de megoldották legalább a segélyezést? Javult a szociálpolitika? Nem.
- A Fidesz gazdaságpolitikája viszont azt sugallja, mindent lehet egyszerre: hiányt tartani, adót csökkenteni.
– Ha az IMF enged GDP-arányosan plusz kétszázalékos hiányt, az ötszázmilliárd forintot jelent, amit megérez a gazdaság. Az engedmény feltétele a reform, a nagy pénznyelő rendszerek ésszerű átalakítása. Az államigazgatásban az intézményi háttér, az önkormányzatban meg maguk az intézmények viszik el a pénzt. A változtatás először pénzbe kerül, nő a hiány, de aztán lehetőséget teremt jelentős adó- és járulékcsökkentésre.
- De csak a népszerű döntésekről hallunk: önkormányzati, parlamenti képviselők létszámának csökkentéséről. Miközben a VOSZ felmérése szerint az államigazgatásban, az állami vállalatoknál, az önkormányzatoknál és az önkormányzati tulajdonú vállalatoknál háromszázezer felesleges alkalmazott van.
– A hozzánk hasonló méretű Csehország állami és önkormányzati infrastruktúrájának működtetéséhez háromszázezerrel kevesebb ember is elég, pedig az országban egymillióval dolgoznak többen, mint nálunk. Nyilvánvaló, hogy sokat spórolni nem a gépkocsikon, titkárnőkön lehet. Nincs szükségünk hetvenkét felsőoktatási intézményre, ha Franciaországban negyvennel is beérik. Soknak tűnik a 3200 önkormányzat (Svédországban 290 van). És lehet, hogy felesleges ennyi rosszul felszerelt kórház is.
- Ezek a közvélemény előtt népszerű, az érintettek körében viszont népszerűtlen döntések. A Fideszt képesek rászorítani a meghozatalukra?
– Mindenképp efelé kell noszogatni őket. Az ütemezés: politikai kérdés. Az eddigi találkozókon azt tapasztaltuk, hogy elszántak. Meg kell adni a bizalmat. Van fél év, egy év türelmi idő, azután már pontosan láthatjuk az irányokat, elég lesz ránézni az adó-, járulék- és a költségvetési törvényre, és egyből látszik, mennyire gondolják komolyan. De addig sem vagyunk csöndben. Olyasmivel nem lehet előállni, hogy a KDNP bejelenti, vasárnaponként bezárná a nagyáruházakat Magyarországon. Eddig csak tankolni jártunk a szomszédba, ezentúl bevásárolni is oda menjünk? Ez ellen minden törvényes eszközzel tiltakozni fogunk. A kétharmad nagy parlamenti legitimitást jelent, de velük szemben nem lesz annyi türelem, mint szocialista elődeikkel.
- Nyilván nem véletlenül csitítják a várakozásokat a Fidesz politikusai. Ön meg azt nyilatkozta, hogy például a kkv-k helyzetének javítása nem megy egy csapásra, összefüggő intézkedéseket igényel.
– Különféle területeken összehangolt lépéseket kell tenni. Idehaza csaknem ötvenféle elvonás sújthatja a vállalkozókat. Ha közülük néhányat egy bevallással fizethetnének, az már fontos üzenet volna. Ez nem kerül pénzbe, csupán ésszerű adminisztratív döntés. Amiképp ilyen az illetékköteles ügyek körének csökkentése, az engedélyeztetés, az egyszerűbb hitelügyintézés. A Széchenyi-kártya bebizonyította: egymaga többet tud, mint az összes kisvállalkozói program. Kell mögé állami kamattámogatás és garanciavállalás, a költségvetésnek pedig maximum kétmilliárd forintjába kerül. Amiért a tulajdonosok dolgoznak, foglalkoztatnak, többszörösen megkeresik azt a kétmilliárdot. A Széchenyi-kártya azért megy jól, mert a sanyarú helyzetben lévő kis- és közepes vállalkozások nem tudnak máshova fordulni: tízmilliós hitelig nem kell hozzá jelzálog, és ha megfelelsz, két héten belül megkapod a pénzt.
- Ha megfelelsz – ez is kulcsszó. Beck György beszélt egy felmérésről, amelyben megnézték, hogy a jövedelmezőség, az adófizetés, illetve a fizetések miképp alakulnak a magyar vállalkozóknál, illetve a multiknál. Nem meglepő: utóbbiak lényegesen hatékonyabban dolgoznak. Biztos, hogy minden vállalkozást támogatni kell?
– Nincs szükség annyi vállalkozásra, mint amennyi van. De a többségük nem is pályázik, csak kényszervállalkozó. A rendszernek tisztulnia kell.
- 2006 óta mintegy 2,5 ezer milliárd forintot költöttünk kkv-k támogatására. Mégse érzik.
– Valóban nem. Amit tudunk: rendkívül sok közvetítő szervezet van.
- Ezt nagyon elegánsan mondta.
– Nem tudom bizonyítani, hogy emiatt folyik el a pénz. De az biztos, hogy egyszerűsíteni kell a támogatási rendszert. Megnéz az ember egy NFÜ-pályázatot, egy közbeszerzést, és sírva fakad.
- Reális lehet, amit Matolcsy György mondott? Hogy az első pozitív jelekre a gazdaságban legalább 6–12 hónapot kell várni, 2013-ra azonban már mindenki érezheti az eredményeket?
– Helyzetünk nagyban függ a német, olasz, francia gazdaság felpörgésétől.
A fő kérdés: ha a „vonat” megint elindul, hogyan kapaszkodunk föl rá? Korszerűbb technológiával, vagy még mindig faekével? És nem ártana leállni a multinacionális vállalkozások szapulásával. Nem azért, mert kimennek, hiszen például az Audi nem fog összecsomagolni és elvonulni. Ám meglehet, hogy a következő tizenöt éves fejlesztését már nem ide fogja tervezni.