Meddig döglenek a bűnügyi akták?
– Hosszú és rögös út vezet egy ilyen bűntény felderítéséhez, hiszen tíz-tizenöt éve történtekről van szó – mondta el Kovács Lajos a 168 Óra Online megkeresésére.
A nyomozások hátteréről az ezredes elmondta: - A büntetőeljárás törvényben meghatározott formája szerint a nyomozásra fordítható idő minden bűntény esetében limitált. Hosszabbításra a Legfőbb Ügyészség adhat engedélyt, de még ez is legfeljebb egy éves tartam lehet – ha ennyi idő alatt nem születik eredmény, az ügy aktáit az irattárba teszik és a bűncselekmény elévüléséig megőrzik.
Kovács Lajos hozzáfűzte: a selejtezési határidő leteltével az akták zömét bezúzzák, csak azok az ügyek kerülik el ezt a sorsot, melyek kivételesen nagy nyilvánosságot kaptak, a sajtó valamiért felkapta őket, netán szakmai szempontból különlegesek – ezért tananyag lesz belőlük a jövő rendőrei számára. Arra azonban nincs semmilyen szabályozás, hogy mely emlékezetes ügyek aktáit tartják meg, és melyeket selejtezik le.
Ez eredményezhet olyan helyzeteket, mint például a Labanzc Anna-gyilkosság aktáival esett meg. Asperján György írt könyvet az ügyről, és 1990-ben, még leselejtezés előtt, belügyminiszteri engedéllyel lefénymásolhatta a feljegyzéseket, így mára csak az ő birtokában vannak meg az iratok.
Kelet-Európában a felderítetlen ügyekkel való foglalkozás Lengyelországban intézményesült először. A fáma szerint egy nyugdíjazás előtt álló idős rendőr különös örömét lelte a régi, felderítetlen ügyekben, és olyan sikereket ért el, hogy főnökei egy idő után külön apparátussal látták el erre a célra. A helyi példát azután ragadós lett – a gyakorlat az egész országban meghonosodott.
– Ma már egy civilizált állam rendőrsége nem teheti meg, hogy ne létesítsen olyan szervezeti egységet, amely a felderítetlen ügyekkel foglalkozik – mondja az ezredes. Az egész országban, minden megyében előveszik az ilyen régi ügyeket – ez a jelenlegi vezetői koncepció rész, hiszen mindez üzenetértékű.
– Egyrészt az állampolgárok biztonságérzetét növeli, másrészt üzenet a bűnözők felé, hogy akár egy évtizeddel a gyilkossággal sem érezhetik magukat biztonságban. Tíz-tizenöt évvel az elkövetés után a lelkiismeretük általában megnyugszik – nagy meglepetés, mikor a rendőrök mégis kopogtatnak az ajtón. Ugyanakkor a kollégáknak is üzenetértékű, mert a sikerek azt jelzik: nincs veszett ügy.
A nemzetközi gyakorlat minden államban hasonló: szabott ideig őrzik csak az iratokat – az emlékezetes ügyek kivételével azután megsemmisítik őket. Hogy például Hasfelmetsző Jack ügyének aktái megvannak-e még a Scotland Yard-on, azt az ezredes nem tudta megmondani, de abban biztos volt, hogy legalábbis a kivonatokat még őrzik, hiszen az esetnek számtalan feldolgozása született 1888 óta.
Mint elmondta, egy-egy bűneset – kiváltképp gyilkosságok – azért tehet szert ilyen ismertségre, mert az emberek szeretnek borzongani és kedvelik a rejtélyes, megoldatlan eseteket, a talányokat – ilyenkor dolgozhat a fantázia. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még TV-sorozat is készült kifejezetten felderítetlen ügyekre specializálódva, melynek címe Döglött akták (eredetiben: Cold Case).
