200 milliót vont el a kormány a járvány alatt a független Váctól – sokadszorra írják át a büdzsét, csak hogy ne kelljen hitelt felvenniük
Matkovich Ilonát és a helyi Összefogás szivárványkoalíciót a váciak ősszel kétharmados többséggel választották meg. A hat gyereket nevelő, külkereskedelmi végzettségű tényfeltáró újságíró, politikus asszony talán fel sem mérte, milyen éles kövek várják odalenn.
– Volt tapasztalatom, tisztában voltam azzal, hogy a politika együtt jár az adok-kapok ütésváltásokkal, de nem gondoltam, hogy ilyen szinten zajlik a mérkőzés – kezdte a beszélgetést a polgármester. – Amikor meghirdettük a programunkat, arra számítottunk, hogy ha a város érdekében akarunk dolgozni, azok is mellénk állnak majd, akik a politikai paletta másik oldalán állnak. A lakosság körében ez többnyire jól működik, de a korábbi városvezetés képtelen elfogadni, hogy októberben mi kaptunk kétharmados felhatalmazást a város irányítására. Személyemben pedig most egy nem pártpolitikus nő vezeti a várost.
Ahogyan megpróbáljuk sorra venni a történteket, kiderül,
ami az előnye volt, az talán a gyengéje is: nem tartozott egyik párthoz sem,
korábban kicsit kötődött az LMP zöldpolitikájához, de sosem akart párttag lenni. Akik mégis őt tolták az előtérbe, úgy számoltak, ha egy asszony kerül a város élére, akkor a váciak nem annyira a kakaskodást, sokkal inkább a gondoskodást, a családra figyelést várják majd el a város első polgárától. És ebben talán a közismertsége, a származása is szerepet játszott: anyai ágon szegény parasztok, apai ágon Vác ismert polgárai a felmenői.
Matkovich Ilona– Ebből a szempontból tudatosan választottam meg a csapatom tagjait is – folytatta. – Különböző gondolkodású, de köztudottan jó szakemberekre bíztam a fontos tisztségeket. Az egyik alpolgármester a város közismerten baloldali családjából került ki. Ő az ideális városüzemeltetési főnök. A másik alpolgármester polgári foglalkozása szerint tanárember, hitoktató, az egyházi kapcsolatok felelőse, és a szociális, kulturális terület is hozzá tartozik, a járvány idején rengeteget tett a hajléktalanok érdekében.
– Mégis szociális érzéketlenséggel, a város megsarcolásával vádolja a jobboldali sajtó. Mi ennek az oka?
– A helyi politikusok a korábbi években abban a tudatban éltek, hogy majd „fent”, valamelyik pártközpontban megmondják nekik, merre van az előre, és mit szabad tenni, mit nem. Aztán ha elfogyott a pénz, kértek és kaptak támogatást, amiből túléltek. A mostani testületben a többség nem kötődik semmilyen párthoz, a szó nemes értelmében civilek vagyunk. Úgy gondolják, ezért védtelenek és sebezhetők lehetünk.
– És nem így van?
– Előny, hogy csak a város érdekének kell számítania, ugyanakkor lehetnek előnyei, ha az ember napi kapcsolatban van parlamenti pártok képviselőivel, vezetőivel. Talán gyorsabban el lehet érni például, hogy
az országos kormányközeli médiában megjelenő hazugságokra a nem kormányközeli média legalább annyit reagáljon, hogy megkérdezzen bennünket,
tulajdonképpen mi történt. Lenne mit mesélni.
Így aztán csak azok a „hírek” kapnak publicitást, amelyeket mondjuk a helyi KDNP-s képviselő vagy az államtitkár nagydobra ver. Vettek egy oldalt az egyik helyi internetes médiában, ott aztán naponta gyomrozzák a testületet. Az Összefogás koalíciónak tizenegy képviselője van, a jobboldalnak négy, de még mindig ők akarják megmondani, hogyan vezessék a várost. Természetesen bántja a polgármestert is, a testület vezetőit is, hogy mindenféle légbőlkapott híreket terjesztenek róluk, és a rengeteg lejárató álhír rombolja a helyi közösséget is, ezért több ügyet bíróságra vittek. Sorra kapják az őket támogató, a másik felet helyreigazításra kötelező ítéleteket.
Matkovich Ilona úgy érzi, a helyzetük egyre jobban kezd hasonlítani a hódmezővásárhelyi vezetést érő támadásokhoz.
– Mit szól ehhez a családja?
– Van egy nagyon idős nagynéném, aki órákat ül a számítógép előtt, ő sokat aggódik értem.
A lányom éppen ma hozott virágot. Már mind tudják, mit jelent a karaktergyilkosság.
De ami fontosabb, hogy mit teszünk mi a városért.
Azt mondja, ő ezzel foglalkozik, és nem a nemtelen támadásokkal. Nem elég, hogy a város vezetését az új testület jókora hiánnyal vette át, még mindig lejárt, kifizetetlen számlák sorakoznak a könyvelésben. Aztán jött a járvány miatti vészhelyzet, elvontak tőlük mintegy 200 milliót, kiestek a tervezett bevételek, és olyan helyzetbe kerültek, hogy az önkormányzati és a hozzájuk tartozó intézményeknél dolgozó 754 ember összesen 140 milliós fizetését sem tudták kifizetni, pedig az első „nyugodt” három hónapban nagyon sok mindent megtakarítottak.
– Ennyi ember bére valóban komoly tétel.
– Normál körülmények között százöten dolgoznak a konyhán, naponta 4000 adagot főznek, akkor szükség van ennyi kézre, de márciusban az iskolák, óvodák, bölcsődék bezártak, a konyhások egyharmadát tudtuk ellátni munkával. Csináltunk egy gazdasági tervet,
mindenkivel megbeszéltük, hogy a teljes bért nem tudjuk fizetni, de valamennyit mindenki kap.
– Az a hír járja, hogy több alkalmazott bérét nullára csökkentették.
– Ez sem igaz. Senki nem maradt pénz nélkül, egyetlen ember sem volt, aki áprilisban 75 százaléknál kevesebbet kapott volna!
– Nem tudják, kiről állítja az államtitkár, hogy nem kapott fizetést?
– Sem a konyhásoknál, sem a kulturális területen nem találtunk ilyet. Áprilisban egy hétig voltak állásidőn, szó sincs egy teljes hónapról. Visszapasszolhatnám a labdát: feltéve, de nem megengedve, ha ilyen előfordult, akkor azért azok okolhatók, akik elvették a várostól a parkolási díjakat, a gépkocsi- és az iparűzési adót. Két-háromszázmilliós ez a kiesés. Ha csépelni kell minket, akkor megtalálnak a kormánypártiak, de amikor mondjuk idejön a városba két miniszter és a helyi államtitkári rangú képviselőnk, minket nem értesítenek. Pedig rengeteget lobbiztam azért, hogy az önhibájukon kívül munka nélkül maradt dolgozóknak tudjunk bérkiegészítést adni. Mindössze két hónapról volt szó, de segítséget eddig nem kaptunk. Nem tudják lenyelni, hogy ősszel csaknem négymillió ember a kormánytól független városvezetésekre voksolt.
– Másra számított?
– Én úgy vágtam bele, hogy olyan semleges politikát követünk Vácott, amely mind a baloldali, mind a jobboldali gondolkodású polgárok érdekeit képviseli. Megpróbáltam megértetni a kormányzattal is, de ez nem működik. Csak életre-halálra tudnak politizálni, amit a főváros példája pontosan megmutat.
– Hogyan gondolta a semleges politizálást?
– Arról szólt a programunk, hogy meghirdettem a nulla korrupciót, a város köztereinek rendbetételét, új, sportolásra alkalmas tereket alakítunk ki, gazdasági befektetőkkel tárgyalunk, új színeket hozunk a helyi művészetbe, meg akarjuk erősíteni a város működőképességét, el szeretnénk indítani a fejlődés útján. Ennek a városnak olyan történelmi és építészeti hagyományai vannak, ami felelősséget ró a mindenkori városvezetésre. Van egy elnyert turisztikai pályázatunk, amelyet szeretnénk végre beindítani, ezen sokat dolgozunk, és együttműködünk a szintén pályázati forrásból megvalósuló új rendelőintézet megépítésében. A gépkocsiadó-bevételeket például kizárólag az utak karbantartására fordítjuk, az önkormányzati ingatlanok értékesítéséből befolyó pénzt a tulajdonunkban lévő ingatlanok karbantartására költjük. Kitakarítjuk a várost…
– Látja, ezért is kap. A szemére vetik, hogy hoztak egy rendeletet, amely kötelezi a lakókat az épületek előtti terület tisztán tartására.
– Jó, hogy említi. Nincs olyan rendelet, amely ne érintene hátrányosan valakit. Azt mondják, az idős emberektől is elvárjuk, hogy takarítsanak a házuk körül. Valójában arról van szó, hogy a járda és az út közötti zöld sávra is kiterjesztettük a lakók karbantartási kötelezettségét, mint ahogy ez korábban is volt. Nem mondom, hogy ez nem könnyíti a mi munkánkat is, de nem igaz, hogy idős emberektől várnánk el olyasmit, amire már nem képesek. Mindenkivel egyeztetünk, akinek ez problémát okoz. A korábban 50 forintos zöldhulladékzsák árát sem mi emeltük fel 180 forintra, hanem a kft., amely begyűjti a hulladékot az egész régióban. Azoknak, akiknek nagyobb területet kell a házuk előtt rendben tartaniuk, ingyen adunk hulladékgyűjtő zsákot.
– Ennyi elvonás után nem gondoltak adóemelésre, amiből pótolni lehetne a kieső bevételeket?
– Eszünkbe sem jutott a lakosságra bármilyen többletet terhelni. A cégek építményadóját emeltük meg valamennyivel.
– Hogyan tovább?
– A járványt jól átvészeltük, kevés betegről szereztünk tudomást, a város lakói fegyelmezetten betartották az előírásokat. Az illetményünk 10 százalékát betesszük egy járványalapba, ehhez sok civil is csatlakozott, ebből a pénzből a rászorulókat segítjük. Az egyik internetes fórumon megnyitottuk a Jószomszéd Hálózat oldalt, ahol mindenki felajánlhat valamit, ami neki felesleges, mások meg feltehetik, hogy mire lenne szükségük. Üzletek, cégek is csatlakoztak, és jól működik a dolog. Önkéntesek segítenek a kézbesítésben, így viszünk ki ételt, gyógyszert is az időseknek.
A költségvetést sokadszorra dolgozzuk át, mert hitelt nem szeretnénk felvenni. Meglátjuk.
Csendesen hozzáteszi:
– Legalább százmillió forintot ezekben a nehéz hónapokban kigazdálkodtunk úgy, hogy nem kértünk kompenzációt. A veszélyhelyzetben együttműködtünk a kormánnyal. Cserébe meg látja, ezt kapjuk. Amennyit tehettünk, megtettünk így is a dolgozóinkért, a városért.
Már bekukucskál a titkárnő, a következő megbeszélésre várják a főnökét. Búcsúzunk, lent a kapuban még megállunk egy mély levegőt venni. Néhány méterrel odébb, a parkban, a szökőkútnál, gyerekek visonganak, élvezik a szabadságot. A padokon kismamák ülnek, beszélgetnek. Fogalmuk sincs talán arról, milyen feszült napokat élnek meg ott bent a házban a városi vezetők.
