Októberben pufira verte a nemzeti erőket, most sportcsarnok helyett iskolára és útfelújításra fordítaná az Orbán-kormány ötmilliárdját
A játszma kissé bonyolult. A városkában a szokottnál izmosabb a KDNP. A választókerület 2018-ban megválasztott országgyűlési képviselője például Rétvári Bence államtitkár, akit az ügyben Matkovich Ilona polgármester megkeresett (s akinek válaszát beszélgetésünk idején is várta). Ám az utóbbi kilenc évben a KDNP-s polgármester, Fördős Attila iránt megingott a bizalom. Matkovich Ilona és az összefogás októberben pufira verte a nemzeti erőket. A volt polgármester K. O.-val felérő 28 százalékot kapott. A bűvös 40 százalék, amivel Vácon már nyerni is lehet, ezúttal Matkovich Ilonáé lett.
Ezek szerint – ahogy a 24.hu kiszámolta – Matkovich a 2014-es önkormányzati választáson elnyert 766 voksot meghétszerezte. Hogy a pártküzdelmekben eligazodjunk, tudnunk kell, hogy a város két eddigi hérosza (Fördős Attila polgármester a KDNP képviseletében és Pető Tibor alpolgármester, a Fidesz helyi elnöke) 2010-ben egymással hadakozott. A belharcba még a párt biztonsági őre, Kövér László is beavatkozott, hiszen a veszély végig kísértett, hogy a szocialisták embere, Bóth János posztján maradhat. Végül mindketten elindultak, s Fördős nyert 155 fával. Ő lett a polgármester, Pető a gazdasági ügyekért felelős alpolgármester. Kilenc év alatt aztán megbékéltek. Visszafogottan fúrták egymást, és most közösen buktak.
Mint a helyiek mondják, „Pető nagyszerű evezős”, sportágának egykori világbajnoka, párosban is jó. „Nem egy lumen, ellenkezőleg, de érdekes egyéniség, törekvő, lobbanékony ember.” Hogy a Fideszben karrier előtt áll, jól mutatja, hogy már az evezősszövetség elnöke. S hogy mennyire érzékeny alkat, arról telefonon is bizonyságot kapunk. Amikor hívjuk, hangja gunyoros.
– Ó milyen érdekes. Érdekesek vagyunk? Index, 24.hu, a 168 Óra sorban. Micsoda népszerűség! Minek köszönhetjük ezt a nagy érdeklődést?
– Csak a sportcsarnok ügyében – rebegjük. – Talán a választás miatt is. Valamint érdekel minket a modern magyar kereszténydemokrácia.
– Jobb későn, mint soha – mondja az exalpolgármester, és eltűnik az éterben. Később nem is veszi fel, de küld egy SMS-t. Miért cukkolnánk Petőt, ha ennyire morózus?, gondoljuk, és a szálat elengedjük. A versenyzői karaktert mutatja Pető tavalyi online akciója. 2018 nyarán, a választási győzelem mámorában mobilját önmagára és barátaira irányította, s kiszökkent belőlük a győztes csapatok rigmusa: „Hej, hej, egyszerűen senkik vagytok, hej, hej.” A derűs jelenetet a váci önkormányzat művelődési és ifjúsági bizottságának elnöke, Bodonyi Béla jobbszélső, a Nagy Antal-féle Honvéd sztárja, Pető cimborája olyan viccesnek találta, hogy meg is osztotta a neten a közönséggel. A helyzet most megfordult, de nem mondhatjuk, hogy a vesztesek senkik lettek. Mindössze annyi történt, hogy Pető a kompenzációs listáról jutott be az önkormányzati testületbe. Egyéni körzetét is elvesztette.
Állunk a Duna-parton a hóesésben, Vácon nemrég még jelentős események zajlottak. A ciklus vége felé, amikor az önkormányzat tehetetlennek látszott („Vác teljesen leállt”, állítja egy lelopott hangfelvételen az egyik önkormányzati ember), a polgármester egy homokozót avatott fel. És átadtak néhány köztéri padot.
A főtéren (Március 15.) a havat már eltakarítják, lábunkra nedves sár és só tapad, balra a Fehér templom, amely valaha a Domonkos rendhez, a „fehér barátokhoz” tartozott. Az altemplom kriptájában békésen pihen 265 múmia.
– Mások erre idegenforgalmat, tudományos konferenciát szerveznének – mondja Matkovich Ilona. – Mi nem vagyunk képesek erre?
Vác barokk belvárosában a polgármester szerint nagy lehetőségek rejlenek. Vajon feltűnt-e ez Bodonyi jobbszélsőnek vagy Petőnek, a hajtós evezősnek? A városháza annyira barokk, hogy az ember már azt hinné, a kapuban muskétás hajdú áll majd, zöld mentében, sárga csizmában. A városházi alkalmazottak egy része a hivatalváltás után a felmondását tölti. Senkit sem küldtek el, de ők mennek. Ez bevett szokás. Kisvárosokban 2010-ben a Fidesz lecserélte az önkormányzatok állományát az anyakönyvvezetőtől a portásig. Matkovich Ilona nem tervezett ilyesmit, két új embert hozott. A sajtóst és a kabinetfőnököt. Ami a sajtót illeti, besegíthetne maga is. Tizenöt évig újságíró volt. Írásai a Népszabadságban és a Mancsban jelentek meg.
– Egy idő után el kell dönteni – mondja –, megírom-e a következő cikket, vagy megpróbálok javítani a dolgokon.
Maga a család „írófajta”, a név is ismerős a könyves marketingből. Ilona asszony öt kötetet publikált, legfőképp novellákat. Újságot, könyvet írt, hat gyereket (köztük öt fiút) nevelt, egyesületet, író-olvasó találkozókat szervezett, képviselő-testületi tag volt Vácon. Nem mondhatni, hogy erre készült, de talán nem véletlen, hogy a város polgármestere lett. Másnak a fele is elég, nála úgy látszik, belefér. A választás előtt tíz nappal tartott felmérés döntetlen körüli eredményt ígért, Fördős Attila győzelmével.
– Három dologért izgultam igazán – mondja Matkovich Ilona. – Először is, hogy nyerjek. Másodszor azért, hogy ne fideszes többség legyen a testületben. Harmadszor, hogy az összefogás minél több helyen győzzön. Mint a mesében, három kívánságom teljesült. Tekinthetjük ezt kivételes szerencsének. És az ember a szerencséjét nem dobja ki az ablakon. Ha az ellenzék ezt eljátssza, nincs második dobása – mondja.
Szerinte az októberi választás történelmi pillanat volt. Nem a pártok emelték be a hatalomba kádereiket, a civilek cipelték be a hátukon az alkalmatlan pártokat. Az ellenszenv oka az ellenzéki pártok 2018-as impotenciája, a működéshez szükséges pénz megszerzésének kicsinyes vágya. Ez azt is jelentette, hogy Vácon az önkormányzati testület nem a párterő alapján állt össze. A legalkalmasabbakat a hozzáértés és a győzelmi esélyek alapján Matkovich polgármester válogatta be.
A kampány, ahogy várni lehetett, undorító és kíméletlen volt. A Fidesz külön oldalt bérelt Matkovichék lejáratására. A városban szórólapok keringtek, a legaktívabb nem is a Fidesz, hanem az összefogásból kivonuló, visszatérésre ácsingózó szocialista expolgármester, Bóth János csapata volt. A gyanú szerint a Fidesszel is összefogtak, de nagyot buktak.
Matkovich a napokban az együttműködés lehetőségeiről beszélt Karácsony Gergellyel. A főpolgármester álláspontja az volt, amilyen határig csak lehet, semlegesnek kell maradni. A pártharcokat kell elsősorban csillapítani. Egyébként, ahogy a Fidesztől várható, amint lehet, bosszút akarnak állni. Az asztal fölött mosolyognak, az asztal alatt rugdosódnak. Ami a legjobban bántotta Ilonát, hogy névtelen levelekben, kommentekben női mivoltában sértegették. Ha már itt tartunk, a polgármester asszony kellemes jelenség. Törékeny, szívós, kicsi nő, a kommunikációján átsüt valami kifinomult, családanyai nőiesség. A férfinépet határozottan gardírozza, öt fiú anyukájaként van ebben tapasztalata.
– Karakán csaj – mondja az útszéli kutyakaparó sörvilágbajnoka, Nesztor úr. – Két hét után beintett: kell a fenének a kézilabdacsarnokotok. A végén mi fizetjük az egészet.
Társa, Taksony, a vezérszurkoló, nem a 3300 fős csarnokot, hanem a váci sportot (abból a focit) siratja. Az volt a szép idő, mikor a Vadász volt az edző. A Vadász, Csank mester ’89-től ’95-ig volt Vácon vezetőedző. Élete sikerének az 1994-es bajnoki címet tartotta. Edzői teljesítmény mindig az, ha egy mester ennyire közepes csapatból jelentős igazolások nélkül bajnokot fabrikál. Márpedig a Vác, vagyis a Vác FC-Samsung (nehéz ezt ma már elképzelni) bajnok, többszörös UEFA-kupa-résztvevő volt. Később kiszállt a Samsung, és a váciak az első osztályból is kisodródtak. Ma a másodosztályban utolsók.
– Csapat kell ide, nem csarnok. Csapat igen, csarnok nem – zárja az igazságot Nesztor.
Ami a csarnokkérdést illeti, a helyzet azért érdekes, mert nem kell Vácnak multifunkciós csarnok, de az ötmilliárd nagyon is kellene, azt lenne hova tenni. Ilona asszony lázadása nem is olyan forradalmi. Tulajdonképpen kérés. Arról van szó, hogy kellene a pénz, ha méltóztatnának valamit adni. Hasznos dolgokra költenék.
A csarnokrendelést az önkormányzat 2017-ben adta fel a kormánynak. Aki a sportot támogatja, Orbánnál megcsinálta a szerencséjét. Ilona asszony mégis elcsodálkozott, amikor a terveket látta. Szerinte kizárt, hogy a csodapalota kijöjjön ötmilliárdból. Égbe szöktek az építőanyagárak. A végösszeg – mint a sportlétesítmények zöménél, például a Puskás arénánál – a duplájára is fölmehet. Képtelenség, hogy a különbözetet a város ki tudja majd nyögni.
A 3300 nézőt befogadó csarnok elhanyagolt, külvárosi területen állna, ott, ahol Vác kísértetháza, a népnyelv által Vác Plázának nevezett romhalmaz. A harmincéves szerkezet reménytelenül nyújtóztatja az ég felé betoncsápjait. Vele szemben az olajfoltos parkoló a szupercsarnok helye. A helyi erők azt tanácsolják Matkovich Ilonának, tegyen úgy, mint a ferencvárosi polgármester. Fogadja el a csarnokot, és az építés leple alatt fejlessze fel a területet. Legyen például közvilágítás.
A környék így is kaotikus. Ha a Vác Plázától jobbra fordulunk, találkozunk egy hangárszerű építménnyel. A tábla szerint nem más, mint a férfi kézilabdacsapat csarnoka. Pillanatnyilag nincs még befejezve. Ahogy nem lehet befejezni a városi sportcsarnokot sem. Mert olyan is van. Ebben a női kézicsapat vívja küzdelmeit az NB1-ben. Vác lassan belefullad a csarnokrengetegbe.
A beruházás elutasításában Pető úr és a Fidesz politikai bosszút sejtenek. A netes mémeken Ilona asszonyt Gyurcsány és Soros bérenceként ábrázolják. Női test gyurcsányi fejjel. A polgármester nem attól tart a legjobban, hogy a csarnok a tervezett költségeket meghaladja, hanem hogy a városnak saját erőből kell fenntartania. Vác költségvetését a csodacsarnok egy életre hazavághatja. Vajon hány telt házas rendezvény kell ahhoz (ötezer forintos jegyárak mellett), hogy a város a csarnokot működtetni tudja? Ilona belevágott, és számolgatott. A fideszesek azzal is kecsegtették, hogy a csarnok megépülésével nem kell tornateremre költeni. Iskola helyett a váci diákok ide járnak tesizni. – Uramisten, mennyi világítás, fűtés, személyzet, fizetés kell ahhoz? – rémüldözik a polgármester.
Ahogy komoly pénzbe kerülhet a Vizes Sportok Házának fenntartása is. Ez a kormányzat fixa ideája. A Duna völgyében Komáromtól Mohácsig minden város legyen a kajakozás fellegvára.
– Tartok tőle, azt is a mi költségvetésünkből fogják lefaragni – mondja aggódva Ilona asszony. – Nem kellene egy normális bölcsőde, amire a város felmarkolt 330 milliót? Az egészben az az ördögi, hogy engem vádolnak a fejlesztések blokkolásával, miközben ők egy kapavágást sem tettek.
Közben az idő is rohan, a tervező szerint mai áron a bölcsőde 330 millió helyett 690 millióba kerülne.
A Fördős-féle városvezetés papíron bármit hajlandó volt aláírni. De nem volt hajlandó megmozdulni. Számolatlanul hozták a döntést, minden útjukba eső pályázatot aláírtak, majd rálőcsölték az egészet egy szerencsétlen aljegyzőre, és bulizni vonultak. A végén érezték, hogy baj lesz, erről tanúskodnak az Alfahírnek kicsempészett, netre felpakolt hangfelvételek. Szaftos kirohanásoktól zengenek. („Dugdossuk a lyukat, fejlesztés meg semmi.” „Tibi, nem vagy te pénzügyes”, „Hülyeséget beszélsz, Tibi!”) Nagy volt a hangulat.
Hallgatjuk Matkovich Ilonát, röpködnek a számok. Ötszázmilliós adósságot tárt fel az irathalmaz. Vác tartozik a Volánnak, seregnyi céltalan, semmire sem jó szerződése van. Azokat szép sorban fel is mondja. Vissza kell fogni a városházi reprezentációt, megszüntetette a vérlázító önkormányzati VIP parkolót. De legfőképpen rend kell. Kátyúzás, útjavítás, az SZTK-ban omlik a vakolat. Csoda, ha egy a ponton az ember úgy gondolja, nincs szüksége csodacsarnokokra? Hallgatjuk, s lassan, de biztosan befészkeli magát a fejünkbe a gyanú: Ilona takarékos, egy kicsit sóher városvezető lesz. Ez pedig nem túl népszerű. Szomorúan bólogat.
– Tudom, nem ezért fognak megszeretni.
Elgondolkodik.
– De mire van szüksége Vácnak? Élhetőbb életre, nyugalomra. Józan, értelmes közpályázatokra. Szakszerű igazgatásra. Több szívre, kevesebb politikára. Arra, hogy ne legyen az ember a városában idegen.
A polgármester álma a „barokk Vác”. Az unalmas, osztrák polgárváros, ahol békésen csordogál az élet, csöndben telik a nap. Valaha Vác ilyennek épült. A béke városának, ahol a Duna-parton köszönnek egymásnak az emberek. / Buják Attila
