Márciusi díjbeszedés

„Na, most jön valami Kossuth-díj! Anyja szentségét ennek a Kossuth-díjnak is. Gyurkó László. Hát, ha nem lesz többet színházigazgató, én szívesen támogatnám! Kereskedelmi és Könnyűipari Albizottság. Valami műbőr. Ezek valamit csináltak, úgy tűnik. El van fogadva!” A Múlt-kor történelmi portál hangfelvétele szerint Kádár János szájából hangzottak el ezek a szavak a politikai bizottság 1980. február 19-i ülésén.

Az idézetből egyértelműen kiderül, hogy a politikai bizottság már bő harminc évvel ezelőtt is a szakmai albizottságok javaslataira hagyatkozott. Az albizottság–főbizottság kettőse megmaradt a rendszerváltás után is.

Nevek és nevek

Előbbi mintegy szakmai előszűrőként segítette a Kossuth-díj és Széchenyi-díj Bizottság munkáját, a főbizottságé volt az utolsó szó joga: a jelöltek végső kiválasztásában a kulturális miniszter, az albizottságok elnökei és jeles akadémikusok vettek részt, összesen huszonöten. A grémium elnöke a miniszterelnök, alelnöke a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt.

Radnóti Sándor irodalomtörténész 1997 és 1999 között tagként, majd 2008 és 2010 között elnökként vett részt az Irodalmi Albizottság munkájában. Meséli: az albizottság a különféle irodalmi társaságok, korábbi Széchenyi- vagy Kossuth-díjasok, illetve a kulturális miniszter ajánlásai közül válogatott.

Azt is részletezi, hogyan: a Miniszterelnöki Hivatal egyik épületében ülésező, kilencfős albizottság első körben a tárgyalásra érdemes nevekről állapodott meg. A tekintélyes jelöltlista az ülés végére három-négy névre szűkült – rendszerint ennyit kért az albizottságtól a főtestület. A kiválasztott jelöltekről az albizottságok elnökei írtak ajánlást. A főbizottság néhány héttel később a Parlamentben ült össze.

– A főbizottság mindig elfogadta a javaslatainkat – mondja Radnóti. – Igaz, az általunk javasoltakon kívül minden évben előkerültek semmiből jött Kossuth- és Széchenyi-díjasok is, ők voltak az aktuális politikai vezetés kegyeltjei.

– A Kossuth- és Széchenyi-díjat mindig valamilyen mértékben a sajátjaként kezelte a politika – mondja Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkára. – De az albizottságok munkája garantálta, hogy a szakmailag legalkalmasabbak is megkapják az elismerést.

Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója hozzáteszi: a színházi szakmában meglehetősen széles kör jelölhetett. Többek közt az önkormányzat, színházi társaságok, szakszervezetek, színházigazgatók, Kossuth-díjas művészek.

Bálint András egyébként tagja, majd elnöke is volt a színházi és filmművészeti albizottságnak. Azt mondja: a szakmai mérlegelés fontos szempontja volt az is, hogy ki vagy melyik szervezet adta nevét az ajánláshoz. Nyilvánvalóan más elbírálás alá esett a jelölt, ha egy egész társulat, és nem csak egyetlen ember állt mögötte.

Nem tudott beférkőzni a politika a társadalomtudományi albizottság munkájába sem. Ezt mondja Ludassy Mária filozófiatörténész, az albizottság utolsó elnöke, aki szerint a mindenkori díjazottak neve magáért beszél. Hozzáteszi: a Magyar Tudományos Akadémia és volt Széchenyi-díjas tudósok jelöltjei közül válogattak. Miniszteri ajánlások is érkeztek ugyan, de egyetlen alkalommal sem jutottak át az albizottsági szűrőn.

Az állam protezsáltjairól egyébként azt mondja Radnóti: elnöklésének két évében a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok kompenzációra törekvő politikája miatt a hirtelen előbukkanó kitüntetettek jelentős része volt jobboldali.

Kutyakomédia

Emlékezetes is maradt emiatt ez a korszak, miután az újdonsült díjazottak egyike nem fogott kezet a miniszterelnökkel. A karakánabbak legalább visszautasították a díjat.

A kitüntetettek politikai ellenszenvétől a jelenlegi miniszterelnöknek már nem kell tartania. Több mint hatvan év után ugyanis egy 2011. januári rendelet megszüntette a szakmai albizottságokat, a díjakról egyetlen testület dönt.

A bizottság elnöke Semjén Zsolt, és mások mellett Navracsics Tibor és Szőcs Géza is részt vesz a munkájában. Tíz új tagot a kormányfő kért fel. A listájukon szerepel a miniszterelnökhöz közismerten közel álló színész, az első Orbán-kormány egyik minisztere, illetve a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének volt elnöke.

A változtatásról Semjén Zsolt levélben értesítette az albizottságok elnökeit. Ebben költségtakarékossági okokra hivatkozott, ami azért is érdekes, mert az albizottságok tagjai ingyen dolgoztak – az egyedüli kiadást a bekészített kávé és teasütemény jelentette.

Radnóti Sándor még a levél kézbesítése előtt lemondott tisztségéről, mondván, ebben a „kutyakomédiában” már nem kíván részt venni. A lemondásra nem érkezett válasz. Néhány héttel később jött rá, hogy miért: akkor kapta ő is kézhez Semjén levelét.

Amúgy a szakmai szervezetek továbbra is jelölhetnek. De nem mindegyikük él a lehetőséggel.

Például a Szépírók Társasága idén nem ajánlott egyetlen nevet sem. Elnökük, Csaplár Vilmos szerint azért döntöttek így, mert most, hogy az albizottságok felszámolásával megszűnt a közvetlen szakmai befolyás, semmilyen szinten nem kívántak részt venni a kiválasztásban.

Úgy tűnik, nemcsak a Szépírók Társasága gondolta így: információnk szerint idén a tavalyinál jóval kevesebb jelölés érkezett.

Az egyik jelenlegi testületi tag, Granasztói György történész, az MTA doktora egyébként azt mondja: a jelölteket az albizottságok nélkül jóval hatékonyabban ki tudják választani. Végre nem Bólogató Jánosok ülnek a főtestületben, akik minden albizottsági ajánlásra igent mondanak. Így lehetőség nyílik élénk, érdemi vitákra – teszi hozzá.

Granasztói szerint minél több forrásból érkezik ajánlás közvetlenül a főbizottság elé, annál jobb. A jelölők – például a Magyar Tudományos Akadémia, korábbi Széchenyi- és Kossuth-díjasok, szakmai társaságok, Nemzeti Erőforrás Minisztérium – tavaly óta maguk írják az indoklást is. A miniszterelnök ezek alapján is tájékozódik. A háttér-információkra is kíváncsi – hangsúlyozza Granasztói. Megtudtuk még tőle azt is: a bizottságnak nem dolga a döntés, mivel az egy konzultatív testület. A kormány dönt a díjakról.

Granasztói szerint egyértelmű, hogy ilyen közegben jóval méltányosabb eredményhez lehet jutni. Arra a kérdésre, hogy miként állapítja meg egy filozófusról vagy agysebészről, hogy érdemes-e a díjra, azt mondta: elég élettapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen effajta döntésre. Szerinte az értelmiség végre megtanulhatná, nem az a dolga, hogy a hatalom előrenyújtott karjaként működjön.

Vettük.

A testületben ülő értelmiség többi tagja nem szívesen elegyedik szóba a sajtóval. Három másik bizottsági tag is a Miniszterelnöki Hivatalhoz irányított. Szőcs Géza sajtóosztályán azt mondták: a Kossuth- és Széchenyi-díjakra a miniszterelnök tesz javaslatot, forduljunk a Miniszterelnöki Hivatalhoz kérdéseinkkel.

A volt albizottsági tagok egyébként nem lepődnének meg, ha hamarosan eltűnne a szerintük egyre fogyatkozó presztízsű Kossuth- és Széchenyi-díj a magyar művészeti és tudományos életből. Már csak azért is elképzelhető forgatókönyv ez, mert a kormány több új állami kitüntetést vezetett be, és ismét aktiválta a Horthy-érából visszatapsolt Corvin-láncot.