Maradék a szocializmusból

Érdekes jelenségre figyeltem fel. Arra, hogy leginkább jobboldali emberek tüntetnek a szocializmus vívmányaiért (lásd „babakocsis” demonstráció).
Hiszen a gyes és a gyed igenis a Kádár-rendszer hagyatéka! A gyest 1968 óta állapítják meg, gyedet pedig 1985-től lehet igényelni. A nyugdíjkorhatár 55 évre való csökkentése is a pártállam nagy eredményei közé számított.

Az előző rendszerben léteztek a nagy állami vállalatok. Mindenkinek volt munkahelye és fizetése, amennyit az állam határozott meg. Hozzáteszem: nem volt akkora különbség a segédmunkás és a vezérigazgató bére között, mint ma.

A gyereknevelés a családi költségvetést akkor is megterhelte, bár kevesebbet sírtunk miatta. Ezt a terhet az állam családi pótlék, gyes, gyed fizetésével enyhítette. Tehát az állam (jól-rosszul) gazdálkodott, újraelosztott, gondoskodott a polgárairól.
Azután jött a rendszerváltás és a privatizáció, valamint a kárpótlás.

A rendszerváltás utáni első kormány idején adták el az állami vagyon legnagyobb részét. Az állami, közigazgatási feladatok ellátására ettől kezdve a befolyt adó jelentett fedezetet.

És akkor most hogy is van? Az államnak (gyakorlatilag) nincs vagyona, nem gazdálkodik, mi pedig nem szeretünk adózni, de nagyon szeretünk kapni, sőt követelni. Ócska, demagóg lózungokat ismételgetünk áhítattal.

Talán előfordulhatna, hogy egy gyermek születésekor nem az lenne a beszédtéma: miképpen tartom el a gyesből. Hanem az: őt választottam, örülök neki, és lemondok valami másról, megváltoztatom eddigi életvitelemet.

Mert ha gyermeknevelésről van szó, az mégis alapvetően a család joga és dolga. A gyermekvállalási kedv pedig véleményem szerint nem a családi pótlék és a gyes összegén múlik, hanem inkább azon, hogy micsoda világvége-hangulatot teremtenek némely politikusok kampány ürügyén.

Fekete Zoltánné
E-mail