„Manapság kockázatos dolog az őszinte véleménynyilvánítás, egyén és szervezet számára is”

– Időben leadták közhasznúsági jelentésüket?

– Persze.

– Több pénzt kaptak külföldről hétmillió-kétszázezer forintnál?

– Igen.

– Bejelentették, hogy külföldről finanszírozott szervezetnek minősülnek? Erre a tavaly elfogadott civil törvény kötelezi önöket.

– Nem jelentettük be. A parlament pont egy éve fogadta el a civilellenes törvényt, és jó néhány más szervezettel közösen már aznap közöltük, hogy elvi és jogi fenntartások miatt mi nem fogunk ennek a megbélyegző kötelezettségnek megfelelni. Álláspontunk szerint ez a törvény sérti a demokratikus, európai uniós és jogállami normákat.

– Ez a Helsinki Bizottság számára nem veszélyesebb, mint másoknak? A kormány célkeresztjében vannak mint a menekülteknek jogi segítséget nyújtó civil szervezet.

– Szerintem azok a civil szervezetek, amelyek konzekvensen, bátran kiállnak a demokrácia ügye mellett, már tavaly júniusban is célkeresztben voltak. Igaz, a helyzet azóta romlott. A kockázatokat viszont már akkor láttuk, és azok tudatában jelentettük be, hogy a megbélyegző címke alatti regisztrációt megtagadjuk.

– A tavalyi törvény célja az volt, hogy megmutassa: vannak állami pénzből gyarapodó jó civilek és rossz civilek, akiket Németh Szilárd el akart takarítani az útból. A legjobbak azok a civilek, akiknek szervezeteit maga az állam hozta létre és pénzeli, mondjuk az MVM-en keresztül. Sikeres volt a megosztási stratégia?

– A Központi Statisztikai Hivatal adatai azt az aggasztó trendet mutatják, hogy egyre csökken azon szervezetek száma, amelyek az emberi jogok védelmével foglalkoznak. Ez is mutatja, hogy hatásos az egyre erősödő kormányzati propagandahadjárat, amely azokat a civil szervezeteket támadja, amelyek kiállnak a demokráciáért, az európai jogállami értékekért vagy az emberi méltóságért. Nyilvánvaló a kettős szándék: ezeket a szervezeteket meg akarják bélyegezni, a többieket pedig arra akarják kényszeríteni, hogy hallgassanak. És ez a politika sajnos működik. Manapság kockázatos dolog az őszinte véleménynyilvánítás, egyén és szervezet számára is.

Fotó: Merész Márton

– A most elfogadott alaptörvény-módosítás szerint Magyarországon alkotmányellenes hajléktalannak lenni. Lehet, hogy azokat is büntetik majd, akik a szerencsétlen embereken segíteni próbálnak?

– Bár a szövegezésből ez még nem következik, jól látszik az a fájdalmas politikai szándék, hogy a kormányzati akarat a segítségre szoruló, marginalizált csoportokat pécézi ki, hogy az emberek az irántuk való gyűlölködésben vezessék le indulataikat. A hajléktalanok elleni fellépés ugyanarról a tőről fakad, mint a bevándorlók megbélyegzése. Nem lehet sok illúziónk: ahogyan most büntetni rendelték azokat a civileket, akik a háború elől menekülő emberekkel foglalkoznak, úgy kerülhetnek sorra akár azok is, akik a hajléktalanokért emelik fel a szavukat.

– A Stop Soros törvénycsomagból nemcsak Soros tűnt el, de az is, hogy a belügyminiszternek kellene engedélyeznie a civil szervezetek működését, vagy hogy 25 százalékos sarcot vetnek ki azokra, akik külföldről kapnak pénzt (ez utóbbi a jövő évi adótörvényben ismét a parlament elé került javaslatként – a szerk.). Vannak, akik szerint ez a törvényváltozat így már nem is igazán veszélyes, inkább csak az Orbán-hívők megnyugtatására szolgál. Egyetért?

– Nem, egyáltalán nem értek egyet. Persze: kifejezett siker, hogy a civil szervezetek működését már nem akarják nemzetbiztonsági vizsgálat után miniszteri engedélyhez kötni. Ilyen egyébként még Oroszországban sincs, pedig ott aztán igazán nem bánnak kesztyűs kézzel a jogvédőkkel. De ez nem jelenti azt, hogy ami mindennek helyére került, az enyhébb lenne. Ellenkezőleg. Kifejezetten durvább. A szervezetek helyett az egyénekre céloznak, egyéves börtönbüntetéssel fenyegetik azokat, akik a magyar és az európai szabályoknak megfelelő, sőt azok által előírt tevékenységet végeznek. Azokat fenyegetik börtönnel, akik a jogaikról nyújtanak tájékoztatást embereknek, akik abban segítenek nekik, hogy hozzájussanak a tisztességes eljáráshoz, ami jár nekik. Érdemes egyébként azt is látni, hogy ennek a büntető tényállásnak a célcsoportja minden bevándorlási joggal, idegenrendészeti kérdésekkel foglalkozó ügyvéd. Ez a törvény így a jogi hivatás, a jogérvényesítés elleni támadás is.

– A törvény több sebből vérzik. Börtönt helyez kilátásba a jogellenes bevándorlás elősegítéséért. Csakhogy itt logikai bukfenc van, mert az, hogy a kérelmező jogosult-e menedékre, csak egy hosszadalmas eljárás után derül ki. Így az ügyvédek nem tudhatják, hogy jogosan vagy jogellenesen segítettek-e.

– Kezdjük ott, hogy menedéket kérni sohasem lehet jogellenes. A menedékjogi eljáráshoz való hozzáférést a hatóságoknak kell biztosítaniuk. Olyan szabályt hozni, amely a menedékjog kérését megtiltja, nemcsak a jó erkölcs elemi szabályaival megy szembe, de a nemzetközi joggal, az európai normákkal is. Ez a jogszabály azokat kriminalizálja, akik segítenek egy alapvető jog gyakorlásában.

– A jogalkotó szerint ráadásul sehonnan sem szabad menekültet befogadni, hiszen a törvény szerint elfogadhatatlan mindazok kérelme, akik olyan országból érkeznek, ahol nincsenek kitéve üldöztetésnek. Azaz minden szomszédos országból. Legfeljebb azok kérelmét lehetne támogatni, akik repülőgéppel érkeznek.

– Tévedés. Azokét sem. Az új szabályozás üzenete nagyon is világos: azoknak, akik menedékjogot akarnak kérni, semmilyen lehetőségük nem lesz a jövőben arra, hogy kérelmüket érdemben vizsgálják. Annak sem, aki repülővel érkezik Magyarországra, vagy annak, aki már eleve jogszerűen tartózkodik itt. Ugyanis ma már mindenkinek a tranzitzónában kell benyújtania a kérelmét. A tranzitzónába viszont csak Szerbia felől lehet bejutni.

– Ahol nincs kitéve üldöztetésnek, tehát onnan nem is lehet befogadni.

– A kormány szerint így van, mert Szerbiát biztonságos harmadik országnak tekintik. Ez a törvény a büntetőjogi és a menekültügyi szabályozás olyan rendszerét hozza létre, amely egyértelművé teszi: ide nem jöhet be egyetlenegy menedékkérő sem. Miért? Talán mert a kormánynak be kellett vallania, hogy tavaly Magyarországon 1300 menedékkérő kapott nemzetközi védelmet a hatóságtól? Számomra egyébként érthetetlen volt az egzaltált hangnem, ahogyan ezt a magyar sajtó tárgyalta, hiszen ez mindvégig nyilvános adat volt, amelyről a bevándorlási hivatal is folyamatosan beszámolt. Csak az lehetett újdonság, hogy a magyar kormány képviselője ezt kimondta. Pintér Sándor az elmúlt években először kényszerült arra, hogy emberként beszéljen azokról, akik menedéket kértek a magyar hatóságoktól. Ezt soha többé nem akarják megismételni. Mostantól, aki bejön, ugyanazzal a lendülettel távozhat is a tranzitzóna forgóajtaján, amelynek a kijárata azonos a bejárattal.

– Milyen fórumoknak van jogosítványuk arra, hogy a nemzetközi jogba ütközőnek nyilvánítsák ezt a jogszabályt?

– Az egyik az Alkotmánybíróság lenne. Erősek a kételyeim azzal kapcsolatban, hogy ettől a testülettől várhatjuk-e a jogállamiság védelmét. Láttuk, milyen elképesztő módon, csalódást keltően viselkedtek a civilellenes törvény és a CEU ügyében. Gyáván, hiszen úgy döntöttek, hogy fontos alkotmányos kérdésekben az alkotmányos jogok védelme helyett inkább időt húznak. Bevárják az unió luxemburgi bíróságának döntését. Csakhogy az nem a magyar alaptörvény szerint dönt, hanem más szempontokat vizsgál. A másik lehetséges út, hogy rendes bíróságok előtt indulhatnak menekültügyi eljárások, ahol a bíró konstatálhatná, hogy a törvény ütközik az uniós joggal, és az ellentmondás tisztázása érdekében fordulhatna a luxemburgi bírósághoz. Ügyvéd nélkül azonban aligha lesz ilyen per, és most éppen az ügyvédek ellen irányul a büntetőjogi fenyegetés. Tehát sokan kétszer is meggondolják majd, hogy vállaljanak-e ilyen ügyeket.

Fotó: Merész Márton

Pardavi Márta jogvédő, a Helsinki bizottság társelnöke.

Az ELTE jogi karán végzett 1998-ban. Harmadéves egyetemistaként csatlakozott a Magyar Helsinki Bizottsághoz, amikor a kistarcsai idegenrendészeti tábor emberi jogi tényfeltáró vizsgálata folyt. 2007 óta a szervezet egyik vezetője. 2003-tól 2010-ig a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsa (European Council on Refugees and Exiles, ECRE) nevű európai civil szervezet elnökségi tagja, majd alelnöke. Az emberi jogok és jogállamiság védelmét jogászok között népszerűsítő PILNet Alapítvány kuratóriumi tagja.

– Létezik viszont a Helsinki bizottság, amelynek ügyvédei nem térnek ki a kockázat elől.

– Igen. Ez biztos. Ha lesz még olyan menedékkérő, aki bejut az országba, hozzánk fordulhat jogi segítségért. De ha az ügyvédünk ellen mondvacsinált ürüggyel büntetőeljárást indítanak, ez eleve lehetetlenné teszi a hozzáférést az ügyfelekhez, mert a rendőr nem fogja beengedni hozzá. Így tehát meg lehet akadályozni, hogy egy-egy konkrét ügy egyáltalán bíróság elé kerüljön, ami külső jogi kontrollt jelentene.

– A Helsinki Bizottság politikai tényezővé vált. Ellenfélként, sőt ellenségként beszélnek róla állami vezetők, a szervezet tagjai néha többet szerepelnek, mint az ellenzék számos politikusa, és keményebben is bírálják a kormányt. Jól van ez?

– Az emberi jogok védelme a közélet része. Magában foglalja a hatalommal való összeütközés lehetőségét, hiszen a jogokat a mindenkori hatalommal szemben kell megvédeni. Ám ez másféle tevékenység, mint a pártpolitika. Viszont tény: az emberi jogok védelmének ügye Magyarországon manapság nagyon átpolitizálódott. Az, hogy a Helsinki bizottság különösen exponálttá vált a pártpolitikai térben, nem rajtunk múlt. Jogvédőként mi mondjuk 2006 őszén is ugyanolyan gerincesen és hatékonyan dolgoztunk, mint ma, de nem kellett politikai támadásokat elszenvednünk. A mai helyzet azoknak a szereplőknek a hiányát mutatja, akiknek nálunk is hangosabban, klasszikus politikai, pártpolitikai eszközökkel kellene fellépniük az emberi jogok védelmében.

– Azaz hiányzik az ellenzék?

– Persze. Ha Magyarországon lenne olyan erős ellenzék, amely erőteljesen szembeszáll a jogállam elleni támadásokkal, akkor a hatalom nem minket tekintene ellenfélnek. Van ugyan egy-két politikus, aki karakánul és konzekvensen kiáll, de kardinális kérdésekben az ellenzék egésze gyakran egyszerűen észrevehetetlen. A jogvédelem porondján sok szereplőnek kellene aktívnak lennie, köztük az ellenzéki pártoknak is. Egy egészségesebb állapotban a civil szervezetek fontos, de nem kizárólagos védelmezői a demokráciának, a kiszolgáltatott embereknek és csoportoknak. Most azonban azt látjuk, hogy többen is hiányoznak, elbújtak vagy éppen hátrálnak kifelé. Az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának azon az ülésén, ahol a Stop Soros törvény napirendre került, az ellenzék teljesen passzív volt, egyetlen kritikus felszólalás sem hangzott el. Ez hogyan lehet? Ha már a parlamentben tevékenykednek, azért az a minimum lenne, hogy menjenek el, emeljék fel a szavukat, érveljenek. De nem teszik, és így kerülünk mi a célkeresztbe.

– Mondja, nem fél ott a célkeresztben? Kisgyermekes anyaként áll az egyik legharcosabb szervezet élén.

– Az, hogy kisgyerekes anya vagyok, szuper dolog. Kizárólag az öröm forrása, és semmi negatív érzés nem kapcsolódik hozzá.

– Persze, de érheti zaklatás akár a hatalom, akár egy fanatikus részéről.

– Én nem vagyok félős, ez habitus kérdése is. Persze látom a kockázatokat a kollégáimmal együtt, de mind a harmincöten azért dolgozunk itt, mert nem vagyunk hajlandók félni, akkor sem, ha a hatalom szeretné. Nem véletlen, hogy a Helsinki Bizottság mottója éppen ez: félelem nélkül az igazságtalanság ellen. Nekünk pont az a legfontosabb dolgunk, hogy azokat erősítsük meg, azok helyett álljunk ki, akiket igazságtalanság ér, de nem mernek szólni.