Magyarországon kritikus helyzetben a média szabadsága

A Lech-ben megtartott idei „Médiacsúcs az Arlbergen” időközi mérlegében igen kritikusan ítéli meg az Orbán-kormány hozzáállását a hazai médiaszabadsághoz. A közszolgálati rádiókból és tévékből gyakran indoklás nélkül vagy a szükséges gazdasági takarékosságra hivatkozva bocsátanak el olyan neves és különböző díjakkal kitüntetett újságírókat, akik kényelmetlenné váltak Orbán pártja számára- számol be a Der Standard arról a vitáról, amelyben újságírók és médiaszakértők vettek részt. A problémát azonban nem csak az új magyar médiahatóság jelenti, hanem visszavezethető az alkotmányjogi és egyéb jogi körülmények egészére, amellyel az elbocsátott újságíróknak szembesülniük kell – folytatódik a cikk.

A törvényi helyzet olyan „cinikus szituációkhoz” vezet, hogy az intézkedésekkel szembeszálló, és elbocsátásuk okaként bíróság előtt politikai indítékot megnevező újságírókat a lojalitás hiányával vádolják. Ez viszont újabb ok a felmondásra – mondta Michael Frank, a Süddeutsche Zeitung tudósítója.

Orbán kormánya megszabadul a kényelmetlen újságíróktól

Benda László, az állami televízió külföldi adásainak korábbi vezetője saját kényszernyugdíjazásáról tájékoztatott. Őt minden előzetes figyelmeztetés nélkül felszólították, hogy írjon alá egy bizonyos papírt. Nyugdíjazását semmivel nem indokolták. Még azt sem mondták meg neki, hogy ki hozta meg a döntést. A dokumentumot tanulmányozás céljából sem vihette magával. Az ő sorsa azonban nem egyedi eset. Sok olyan tapasztalt újságírótól szabadultak meg így, akiket nem lehetett irányítani vagy manipulálni.
Benda – a pro.media tudósítása szerint - szenvedélyesen ecsetelte a „politikai beavatkozást a sajtószabadságba”. Mint mondta, a magyar televízióban ma temetői a hangulat, mindenki retteg.

A Concordia Sajtóklub főtitkárának, Astrid Zimmerman asszonynak az elnökletével lefolytatott vitában Bendán és Frankon kívül részt vett Kiszelly Zoltán magyar politológus, Charles Ritterband, az NZZ bécsi tudósítója, valamint Joseph Gepp, a „Falter” című osztrák lap szerkesztője. Gepp abban a magyarországi internetes generációban reménykedik, amely kivonja magát a média gleichschaltolása (erőszakos egyformává tétele-ford.) alól.

Kiszelly – a pro.media beszámolója szerint – a vitában Bendáétól eltérő véleményt fejtett ki. Ő gazdaságpolitikai szempontból elemezte a magyar média-színteret. A gazdasági kényszert ismertetve a magyar médiavilágban bekövetkezett jobbratolódást annak tudja be, hogy a nyomtatott sajtó nagy lapjait ma nagyrészt a kormányhoz hű vállalkozók ellenőrzik. Ilyen előjelek közepette egyre nehezebb a kritikus újságírás.

Michael Frank nem értett egyet a gazdasági érvekkel. Ő úgy látja, hogy az állami rádióban a karcsúsítást politikai motiváció irányítja. A médiatörvény mögött ugyanakkor ott van a Fidesz-kormány problematikus alkotmánymódosítása. Meg sem kísérelték széles társadalmi konszenzussal megtámogatni az alkotmány e módosításait- mondta a német újságíró.

Charles Ritterband, a Neue Zürcher Zeitung tudósítója a Benda Lászlótól hallottakra hivatkozva merő totalitarizmusnak nevezte a magyarországi állapotokat. Elgondolkodtatónak tartja a politika iránti érdektelenséget – fűzte hozzá, hivatkozva Kiszellynek arra a megjegyzésére, hogy egy felmérés szerint a magyarok 60 százalékát nem érdekli a politika, 80 százalékuk a magyaron kívül más nyelven nem beszél, és ezért nem is jut hozzá a külföldi sajtóban megjelenő bírálatokhoz.

Frank egyébként nem csak a kormányt bírálta. Hibásnak tartja a Magyarországon aktív külföldi kiadókat, akik bűnös módon figyelmen kívül hagyják az aktuális fejleményeket és elmulasztják azok kritikus ábrázolását. A pódiumbeszélgetés résztvevői az Európai Uniónak felrótták, hogy passzívan szemléli a magyarországi politikai helyzetet és kivár. A Magyarországgal kapcsolatos kudarc többek szerint a belső jogrendszer sürgős átdolgozását teszi szükségessé.

Teljes volt az egyetértés abban, hogy Magyarországon egyelőre hiányzik az a civiltársadalom, amely minden hibás fejleményre hangosan és nyomatékosan felhördül. Michael Frank fogalmazott a legélesebben: „A magyar társadalom még nem elég érett ahhoz, hogy olyan politikai kategóriákban gondolkodjon, mint bal – és jobboldal, vagy szélsőjobb. Ezért nagy kanyarokkal, visszaeséssel is kell még számolni”. Frank azt is hozzátette, hogy Magyarország azonban csak követi Lengyelországot és Szlovákiát, amely már maga mögött hagyta ezt a posztkommunista reflexet. Kiszelly mindenki megnyugtatására leszögezte: Magyarországon nem lesz diktatúra.

Európának le kell győznie a nacionalizmusokat

A Der Standard tudósítása szerint a médiarendezvény megnyitóján Robert Menasse író „az Európai Unió jelenlegi válságának lelkes híveként” leplezte le magát. Szerinte a jelenlegi adósságválság mögött végső soron az európai intézmények válsága húzódik meg. A válság azonban magában hordozza az esélyt ennek az intézményi válságnak az áthidalására – mondta Menasse a „Üdvözlet Auschwitzból” címmel elmondott megnyitó beszédében.

Európa arra a felismerésre épül, hogy soha többé nem ismétlődhet meg Auschwitz borzalma. Auschwitzban „bűnös módon csúcsosodott ki a nacionalizmus őrülete”. Az európai integráció célkitűzését a „soha többé” mottó foglalja magában. Ezért vezet minden új EU-bizottsági elnök első útja az egykori nemzetiszocialista megsemmisítő tábor emlékhelyére.

Menasse azzal folytatta: nem szeretne pénzügyi válságról beszélni, hiszen az „EU aktuális forrongása” politikai válság, és végső soron az intézmények válsága. Különösen az Európai Tanács bizonyult „kontra produktív intézménynek” az egyesült Európához vezető úton, mert az állam- és kormányfők csak a nemzetállami érdekeket követték.

Menasse: „Mindenkinek, akik ma blokkolják az Európa-projektet, sőt megpróbálnak visszafordítani bennünket az eddig megtett úton, képeslapot kellene küldeni Auschwitzból, hogy mindig a szemük előtt legyen, amit egyszer már a nacionalista szellemiség előidézett”.

E bevezető után a Standard főszerkesztőjének, Alexandra Föderl-Schmid asszonynak a vezetésével Menasse, Eva Lichtenberger, a Zöldek Európa parlamenti képviselője, Charles King Mallory, a Németországi Aspen Intézet igazgatója, Erik Kirschbaum, a Reuters berlini tudósítója, Markus Spillmann, a NZZ-főszerkesztője, Joachim Riedl, a Zeit-Österreich vezetője, valamint Konrad Paul Liessmann filozófus beszélgetett „a közös Európáról és annak tévedéseiről”.

További részletek: