Magyarország megingathatatlanul jó hírnevet szerez magának
Kevéssé ismert magyar írók támogatójaként mutatja be Paul és Zsóka Lendvai új bécsi kiadóját a lapban a jeles fordító, Wilhelm Droste.
Mint megállapítja, miközben Magyarország belesüllyed a gazdasági, társadalmi, politikai gondokba, addig irodalma a német nyelvterületen csodálatra méltóan jelen van, írja az NZZ. Leginkább persze a „nagyok“ – Kertész, Nádas, Esterházy, Konrád – de egyre-másra felbukkannak viszonylag ismeretlenek is. A kis ország nagy és megingathatatlanul jó hírnevet szerez magának könyveivel.
A Rés (Nische) Kiadó nem csupán rejtett és elfelejtett értékeket akar megismertetni a német nyelven keresztül az európai publikummal, hanem a fokozódó félelem és megfélemlítés időszakában módszeresen dolgozik a emlékezés hajlandóságának, valamint a tevőleges tolerancia alapjainak megteremtésén.
Az első megjelentetett mű, egy 13 éves kislány nagyváradi lágernaplója, a Piros kerékpár kapcsán Droste emlékeztet arra, hogy a magyarok még az osztrákoknál is inkább hajlamosak a holocaust bűneit a németekre hárítani. Mintha az ő országuk nem működött volna együtt az utolsó pillanatig a hitleri német állammal, barbár módon kiszolgálva azt. És mintha nem tudott volna a bűnökről és nem tanúsított volna szégyenletes apátiát. A Piros kerékpár az emlékezésre bátorít, ami a demokratikus érzékenység feltétele, utóbbi pedig stabilan szavatolhatja a szabadságjogokat. A kiadó fontos forgóajtó Budapest és Bécs között, de az eddiginél jobban összeköti Genfet és Nagyváradot is.
