„Magyarország legsúlyosabb terhe a Jobbik”

- Elemzők úgy vélik: Magyarországon hasonló folyamatok zajlanak, mint öt éve Lengyelországban. Ott a baloldal – korrupciós ügyei miatt – nem „egyszerűen” vereséget szenvedett, hanem összeomlott, szinte eltűnt a közéletből. Mennyire lehet nálunk „ragadós” a lengyel minta?

– Kétségtelen: a lengyel baloldal máig nem eszmélt föl, s vélhetően így lesz ez még egy ideig. Másrészt – bár számos elemző, nemcsak Magyarországon – valóban az MSZP szétforgácsolódását vizionálja, én azt mondom: korai jósolni, milyen változást indíthat el a vereség a szocialista párton belül. De nagy kérdés: a jelenlegi MSZP-s politikusok közül egyáltalán ki lehet az, aki majd hiteles választ tud adni ellenzékben a jobboldal és a szélsőségesek térnyerésére? A jövőjük ettől is függ. Ugyanakkor azt is gondolom: a következő időszakban egy új, alapvetően mégis liberális párt nagyobb eséllyel szerezhet támogatói bázist, mint maguk a szocialisták. Ezt mutatja az LMP mostani sikere is. S ezzel is számolnia kell az MSZP-nek, ha versenyben akar maradni.

- Most mindenesetre a szélsőséges, rasszista Jobbik lett a harmadik politikai erő, ráadásul pár év alatt küzdötte fel magát idáig.

– Ez, sajnos, nem lepett meg. Történelmi közhely, hogy a társadalmi elégedetlenség jó táptalaja a szélsőségeknek. Mindenhol. A világgazdasági válság veszteseit radikális „eszmékkel” a legkönnyebb mozgósítani. Másrészt a magyarokban erős a Kádár-kor iránti nosztalgia, különösen vidéken, ahol láthatóan még inkább fogékonyak a populizmusra, egy tekintélyelvű, erős szociális állammal hitegető pártra. Ma Magyarország számára súlyos – ha nem a legsúlyosabb – teher a Jobbik. Elemző munkám során gyakorta találkozom nemzetközi befektetőkkel, akik ha magyarországi lehetőségekről esik szó, a legnagyobb kockázatként a Jobbikot emlegetik. Most, hogy a radikálisok 16 százalékkal bekerültek a magyar parlamentbe, ez a kockázati kérdés „felértékelődik”.

- Maradva a lengyel példánál: noha 2005-ben a Jaroslaw Kaczynski-féle koalícióba bekerült a Jobbikhoz hasonló Önvédelem Pártja, mára majdhogynem felmorzsolódott.

– A lengyel radikálisok szavazói hamar kiábrándultak. Szembesültek azzal, hogy a szélsőségesek ígéretei semmilyen változást nem hoztak az életükbe. Magyarországon a Fidesznek – a nem radikális szavazói és a külföldi befektetők miatt is – elemi politikai érdeke, hogy elhatárolódjék a Jobbiktól. Rendkívül nehéz helyzetben lesz Orbán Viktor. A Jobbikkal a radikális populizmus komoly „törvényerőt” kapott, és a szélsőséges hangnem még durvulhat is a jövőben. Különben a szavazóik átpártolnának tőlük.

- Azért a Fidesz sincs híján populista ígéreteknek. Ilyen például: elszámoltatással leszámolna a szocialista politikusokkal.

– Látható: népszerű retorika volt, „bejött”, hogy a Fidesz a szocialista kormányt okolta a kisiklott gazdaságért. De az elszámoltatás csupán látszat.

- Miből gondolja ezt?

– Noha a Fidesz tényfeltáró bizottságot ígért „gyanús esetek” kivizsgálására, borítékolom, hogy a grémium egy-két látványosabb ügyön kívül nem talál majd semmit. Szándékosan nem. Orbán Viktornak tudnia kell: politikai öngól lenne a kemény elszámoltatás.

- Még ha a Jobbik ezt radikális eszközökkel követelné is?

– Ismét a lengyel párhuzamot hozom föl. Kaczynski kormánya egykori kommunista vezetőket állított bíróság elé. A leszámolás végül kontraproduktív volt, a választók – bár a 2005-ös kampány alatt lelkesen tapsolták az ötletet – megelégelték. Mert rájöttek, a társadalomnak ez semmi „pluszt” nem hoz. Pusztán látványos és hangos pártérdek, semmi több. Másfelől: a populizmus és a radikalizmus társadalmi kifutási tere véges. A lengyelek kiábrándultak az elvtelen és erőszakos politikából, ez vezetett Jaroslaw Kaczynski bukásához is 2007-ben. Úgy vélem, a fideszes retorika jelenleg sokkal szélsőségesebb annál, mint amit a kényszerkörülmények pragmatikusan diktálnának a párt számára. Csapdahelyzet: mihez alkalmazkodnak majd kormányon, az ígéreteikhez, a sugalmazásaikhoz, vagy a válság utáni kényszerekhez? Sok múlik azon, mennyire elkötelezett a Fidesz az eddigi fiskális fegyelem mellett, s milyen gazdaságélénkítő eszközöket vet be. De erről csak akkor lehet beszélni, ha nyilvánosságra hozza a gazdaságpolitikai terveit. Egyelőre néhány vázlatos ígéreten kívül nincsenek konkrétumok. A Fidesznek nem is érdeke, hogy legyenek.

- Miért?

– Tudták: sok szavazót veszítenének azzal, ha kiderülne, hogy számos populista ígéretük kivitelezhetetlen. Egyes társadalmi csoportokat meg lehet nyugtatni azzal, hogy a külföldi bankok tehetnek a válságról, s a korlátozásukkal minden megoldódik. Külföldi elemzők sem felejtették el, hogy Orbán Viktornak milyen antidemokratikus megnyilvánulásai voltak kormányon. A nemzetközi politika és gazdaság is kíváncsian várja: Orbán Viktor vajon érettebb politikusként tér-e vissza a hatalomba? Vagyis: képes-e a saját populizmusával szakítani?