Magyarország átalakítás alatt

Por és zaj mindenütt, rövid időközönként követik egymást az építési területről törmeléket elszállító tehergépkocsik, neonsárga mellényt viselő férfiak bontják az aszfaltot, a daruk súlyos betonlapokat emelnek be az építési gödörbe, és szögesdrót kerítés zárja körbe az egész építési területet. Új külsőt kap a Budapest központjában álló parlament előtti Kossuth tér. Az olyan szobrokat, mint amilyen Károlyi Mihály első magyar miniszterelnöké vagy József Attila költőé, eltávolítják vagy áthelyezik.

A baloldali liberális ellenzék számára a Kossuth tér átalakítása nem az újjáalakítás, hanem szimbolikus aktus. Állítólag itt most a kormány törekvéseit öntik betonba. Az Orbán Viktor miniszterelnök által vezetett nemzeti konzervatív Fidesz-kormány nemcsak politikailag, hanem városépítészetileg is kapcsolódni akar a két háború közötti autoriter Horthy-rendszerhez. Az építkezés célja, hogy a tér majd ismét úgy nézzen ki, mint 1944-ben. A kormány baloldali pánikkeltésnek tartja az átalakítás miatti bírálatokat. Azt mondják, hogy az átalakítás csupán azért vált szükségessé, mert a térről hiányoznak a parkolóhelyek és szükség lenne egy látogatóközpontra is.

Bírálat és védekezés

Magyarországon 2010 óta kétharmados többséggel kormányoz Orbán konzervatív polgári szövetsége, a Fidesz: a Magyar Országgyűlés 386 képviselői helyéből 262 jutott a Fidesz képviselőinek. Ezt a hatalmi fölényt maradéktalanul ki is használják. Az Orbán-kormány egyik első politikai projektje a 2012 óta hatályban levő új Alaptörvény elfogadása volt. Az Alaptörvényben kapott helyet az úgynevezett „nemzeti hitvallás”, amelynek alaphangja erősen nacionalista. A magyar ellenzék azt veti Orbán szemére, hogy ezáltal alkotmányos szintre emelte a Fidesz pártideológiáját.

Hazai és nemzetközi bírálatokat váltott ki az az elfogadott médiatörvény is, amely egy újonnan megalakított és Fideszhez hű személyek ellenőrzése alatt álló médiahatóság egységes felügyelete alá helyezte a sajtót, a rádió- és a televízióadókat. 2012-ben az Európai Unió három kötelezettségszegési eljárást folytatott Magyarország ellen. Ezek a Nemzeti Bank és az adatvédelmi hatóság függetlenségével, valamint a bírák nyugdíjkorhatárának a leszállítására vonatkozó tervvel foglalkoztak. Időközben már mind a három eljárást beszüntették. Ezzel formálisan eleget tettek az EU-szerződéseknek. Ez azonban egyáltalán nem elégítette ki a bírálókat.

Az orbáni klienspolitika

„Orbán túszul ejtette az országot, és olyan politikát folytat, amely csak a magyar lakosság egy meghatározott körének a hasznát szolgálja” – meséli a Kossuth-téri nagyépítkezéshez közeli egyik kávéházban egy 37-éves egyetemi tanárnő. A jogásznő az ellenzéki MILLA-csoport („Egy millióan a magyar sajtószabadságért”) mellett kötelezte el magát. A teljes nevét azonban inkább nem szeretné nyilvánosságra hozni. Nem csupán a MILLA-aktivista aggodalmaskodik, hanem más beszélgető partner is tart attól, hogy a nyilvánosság előtt fejezze ki a bírálatát. Ez egy pontosan nem körvonalazható félelem, miszerint a Fidesz által uralt országban a kormánnyal szemben megfogalmazott bírálat hátrányos lehet a bíráló vagy a családtagjai számára.

Orbán egyértelműen klienspolitikát folytat. Az egyetemi tanárnő szerint bedarálják a szegényeket, a gyengéket és a kisebbségeket. Jelenleg már négy millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, 1990-ben még csak három millióan voltak. Néhány héttel ezelőtt a kormány elfogadott egy törvényt, amely a hajléktalanoknak megtiltja a tartózkodást az önkormányzatok által kijelölt övezetekben. A törvény csupán a szegénység látható jelenségei ellen folytat harcot, de nem szünteti meg annak okait.

Orbán mellett és ellene

A MILLA 2011-ben az új médiatörvény elleni tiltakozó mozgalomból jött létre, és azóta egyike annak a négy ellenzéki pártnak, amelyek „Együtt 2014” (Together 2014) néven egyesültek azért, hogy tavasszal majd közösen állítsanak jelölteket a következő parlamenti választások alkalmával. A szövetség első számú jelöltje Bajnai Gordon, aki 2009 és 2010 között Magyarország szocialista miniszterelnöke volt. Az Orbánnal szembeni három évvel ezelőtti vereséget a Magyar Szocialista Párt (MSZP) önmagának is köszönheti. Néhány hónappal a 2006. évi választás után vált közismerté, hogy a párt a választási kampány során fontos információkat szándékosan elhallgatott a költségvetés súlyos problémáiról. Ennek következtében egyáltalán nem volt meglepetés a Fidesz győzelme – habár néhányaknak még ma is fejtőrést okoz a Fidesz nagyarányú választási győzelme és az a magától értetődő mód, ahogyan Orbán a többséget felhasználja.

Zászlóerdő a nemzeti ünnep alkalmából

Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából az ellenzéki pártok többé-kevésbé közösen tüntettek a Szabadság-hídtól néhány lépésre levő Műszaki Egyetem előtti területen. Az ellenzéki rendezvényen több tízezren vettek részt. A közös jelszó úgy hangzott, hogy a Fidesz túlhatalmával szemben csak közösen tudunk fellépni. Akkor támadt csak zavar, amikor Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök hívei közbekiabálással zavarták meg Mesterházy Attila szocialista pártelnök beszédét. A megosztottság nem ujdonság. Az ellenzékiek mindenfajta elkötelezettség ellenére sem tudtak mostanáig megegyezni egy közös jelöltben. Így aztán az ellenzék de facto továbbra is megosztott maradt.

Az „Együtt 2014”mellett létezik még a Magyar Szocialista Párt (MSZP), amelyből Gyurcsány Ferenc korábbi pártelnök 2010-ben kivált, majd megalapította a saját pártját, a DK-t, a Demokratikus Koalíciót. Ezenkívül még a liberális LMP (Lehet Más a Politika) küzd az Orbán-ellenesek szavazatáért.

A nemzeti ünnepen az ellenzéki tiltakozással egy időben a kormány Budapesten megszervezte az úgynevezett „Békemenet” felvonulását, amelyen közel százezer ember vett részt. Ezen a napon a budapesti Hősök terén és az ahhoz csatlakozó Andrássy úton a magyar nemzeti színű zászlók erdejét lehetett látni. A résztvevők saját településük nevét tartalmazó táblákat emeltek a magasba. A szállítást a Fidesz szervezte meg buszokkal. A felvonulás azt a benyomást volt hivatott kelteni, hogy egész Magyarország összegyűlt ezen a téren. Orbán beszéde előtt a magyar nemzeti himnusz töltötte be a teret – a jelenlevők együtt énekeltek a zenével. Csak néhány pártjelvény zavarta meg a jelenetet.

A beszédében a miniszterelnök megemlékezett az 1956-os szabadságharc Szovjetunió és a kommunista rezsim ellen lázadó hőseinek a hagyományáról. Magyarország állítólag most is szabadságharcot folytat, ezúttal azonban az EU és a külföldi konszernek ellen.

A szélsőjobboldali Jobbik jobbra áll Orbántól

Az EU-tól való elhatárolódás területén a Fidesznek a szélsőjobboldali Jobbik jelenti a konkurenciát, amely 2010-ben megszerezte a szavazatok 12 %-át, és azóta 47 képviselővel van jelen a Magyar Országgyűlésben. A Jobbik – a nevet úgy lehetne fordítani, hogy a „Jobbak” vagy az „Igazságosak” – nyíltan antiszemita, kisebbségellenes és követeli az EU-ból történő kilépést.

„Magyarország az EU provinciája” – állítja csaknem hibátlan angolsággal Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakció helyettes vezetője a szerényen berendezett irodájában. Gyöngyösi a dublini Trinity College-ban közgazdaságtant és politikatudományt tanult, és öltönyösen, decens szemüvegével a jobboldali EU-kritika racionális hangjaként jelenik meg. Itt aztán nem hallható semmiféle ostoba EU ellenes hang sem. Gyöngyösi, aki politikai karrierje előtt üzleti tanácsadóként tevékenykedett, azt kifogásolja, hogy az EU erős nyomást gyakorolt az olyan stratégiailag fontos ágazatok gyors liberalizálására, mint amilyen a gáz-, a víz- és az áramellátás. „Ez az ország külföldi befektetők részére történő kiárusítását jelenti” – mondja a 35éves fiatalember, és belekortyol az ásványvízébe. Gyöngyösi szerint ebben azonban nemcsak az EU hibás egyedül, hanem Magyarország korrupt politikai elitje is, amelyik nem eléggé korrekt módon tárgyalt.
Aki Gyöngyösivel találkozik irodájában, a Képviselői Irodaházban, az tiszta időben élvezheti a Duna látványát, amely elválasztja egymástól a magyar főváros két városrészét, Budát és Pestet. Ezen az őszi napon köd rejti el a Duna túlsópartján levő Budát, mintha a két városrész nem is akarna tudni egymásról. Gyöngyösi ugyanígy nem akar tudomást venni az EU-ról. Orbán EU-politikájával összefüggésben a Jobbikos politikus csak annak szónoki fordulatait dicséri. Szerinte Orbán EU és annak intézményei elleni kirohanásai azonban semmiféle fontos elemet sem tartalmaznak.

A szónoki ködösítésekről

Valóban nem egyszerű dolog leírni a magyar kormány és az EU közötti viszonyokat. Gyöngyösi irodájától légvonalban 150 méterre, a Duna túlsó partján, a Külügyminisztériumban, Prőhle Gergely magyar helyettes külügyi államtitkár megpróbálja megfogalmazni ennek a viszonynak a definícióját: „ Na igen” – mondja, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után folytatja: „egyetlen szóval kifejezhető: jó”. Minden esetre érdemes figyelmesnek lenni, és az áramlatok lényegi elemeit meg kell különböztetni a politikai habtól. Politikai habnak nevezte például Prőhle az Orbán miniszterelnök és az európai parlamenti képviselők közötti brüsszeli szópárbajt. A magyarországi ellenzék annyira gyenge, hogy más színtérre kellett kivinnie a konfliktust. Az olyan európai parlamenti képviselők, mint Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata elnöke vagy Daniel Chon-Bendit zöldpárti képviselő által megfogalmazott bírálatokat pártpolitikai szempontok alapján motiváltaknak kell tekinteni. Időközben már megszüntették a Magyarország ellen indított szerződésszegési eljárást is. Gyakorlati területen Prőhle mindent rendben levőnek tart.

Faborítású irodájában, amelyből jó kilátás nyílik az Országházra, Prőhle az Orbán hivatalba lépése óta történt törvénymódosításokról azt mondja, hogy a választók a kétharmados többséggel megbízták a Fideszt azzal, hogy változtasson a dolgokon. „Elhatároztuk, hogy eleget teszünk a választóktól kapott megbízásnak”.

Prőhle számára, aki korábban Magyarország nagykövete volt Berlinben és Bernben, magától értetődő, hogy a baloldal nem fogadja örömmel a Kossuth tér átalakítását: „De hát pontosan ez a helyzet a politikai személyiségekkel, egyszer a középpontban állnak, máskor pedig attól távolabbra kerülnek”. Alapjaiban véve azonban minden csak félig olyan vad, mint ahogyan látszik: nemcsak a Fidesz-kormány helyezné fontos pozíciókba a kormányhoz hű személyeket. Ez már a szociáldemokraták idején is előfordult, és így ez nem csak Orbán Viktor kormányának a jellemzője.

A hatalmi pozíciók bebetonozása

Nem lehet simán megfeledkezni arról az ellenzéki kifogásról, miszerint az elmúlt három évben Fidesznek sikerült mélyen beásnia magát a társadalom számára fontos pozíciókba, és oly módon változtatta meg a törvényeket, hogy még az ellenzék javára történő választási eredmény esetén sem lehetne teljesen visszaszorítani a nemzeti konzervatív párt befolyását. A választási törvény egyik módosítása 386-ról 200 főre csökkenti a parlamenti képviselők létszámát. Újrarajzolták a választási kerületek határait is, méghozzá úgy, hogy azok a Fidesz érdekeit szolgálják – állítja az ellenzék.

Még ha az ellenzéki pártok sikeresek is lennének a tavaszi választások során – a pontos határidőt még nem jelölték ki –már most tisztán látható Orbán egyik törekvése: a Kossuth téren március 15-ére befejeződnek az építkezési munkálatok. Magyarország azon a napon emlékezik meg az 1848-as forradalomról – egy független, demokratikus országért vívott harcról. (Michaela Kampl, derStandard.at, 2013.10.28.)