Magyarország a tekintélyelvűség szélén tántorog
Magyarország zavaró módon visszafelé halad a demokrácia útján – hívja fel a figyelmet az amerikai Atlanti Tanács nemzetközi biztonsági kérdésekkel foglalkozó központjának igazgató-helyettese.
Robbie Gramer a Huffington Postban emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor széles körben elfojtotta az elégedetlenséget, lecsapott a független újságírásra és Putyinhoz törleszkedett, miközben nyugat viszonya a hideg háború óta nem volt ilyen feszült Oroszországgal. És ami ezt a vonalat még aggasztóbbá teszi, az az, hogy Magyarország a NATO és az EU tagja.
A szerző hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak komolyan kell vennie azt az egyre erősödő fenyegetést, miszerint Magyarország elutasítja a demokráciát. Így most, hogy üres a nagyköveti szék a budapesti nagykövetségen, adott a lehetőség, hogy rátermett, a térségben járatos szakembert nevezzenek ki. Csakhogy a választás a Szépek és gazdagok szappanopera producerére esett.
Ily módon megint csak megerősítést nyert az a baljós irányzat, hogy fájdalmasan felkészületlen politikai kinevezetteket küldenek több államba az USA legfontosabb európai szövetségeseinek sorában. Magyarország a tekintélyelvűség szélén tántorog. Orbánt az idén újjáválasztották, köszönhetően részben annak, hogy manipulálta a kampányfinanszírozást, illetve, hogy a közmédia elfogult volt iránta – amint arról az EBESZ jelentése beszámolt. Amikor az ország jövőjét illető elképzeléseiről beszél, a kormányfő olyan kifejezéseket használ, mint az illiberális demokrácia. Lebontja a független sajtót, nem torolja meg a kisebbségek elleni támadásokat, aláássa az igazságszolgáltatás önállóságát, meggyengíti az ellenzéki pártokat, országát az egypártrendszer felé vezeti. Ennél is problémásabb azonban, hogy sikere, amelyhez társul, hogy az unió és a NATO nem lép, utánzásra fogja bátorítani a szélsőséges román, szlovák és cseh pártokat.
Ha olyan államokba mennek politikai kinevezettek nagykövetnek, ahol nem sok bajt tudnak okozni a stratégiai amerikai érdekeknek, azt még el lehet viselni. Magyarország esetében azonban más a helyzet: Washington részéről igen nagy szükség lenne egy tekintélyes, regionális tapasztalatokkal rendelkező diplomatára, hogy világossá tegye az Orbán-kabinet veszélyes politikájának árát, és hogy segítsen módosítani az ország nem demokratikus pályáját.
A magyarok egykor a nyugat ígéretét testesítették meg. Jelenleg azonban az USA-nak és európai szövetségeseknek azt kell elérniük, hogy az ország ne legyen a nyugat kudarca. Egyelőre nem tudják, miként reagáljanak Orbánra, miközben Washington még kritikusabb hangot üt meg Budapesten és elrendelte a beutazási tilalmat. De mit érnek ezek a lépések, amikor senki sem tudja komolyan venni az amerikai nagykövetet? Bell megbízatását vissza kell vonni, mert a nagy támogatók megjutalmazása politikailag hasznos lehet az elnök számára, de nem szabad, hogy felülírja az Egyesült Államok stratégiai érdekeit.
(Forrás: Szelestey Lajos)
