Magyarország a rendszerváltás után vezetők nélkül maradt, még hosszú időn át együtt kell élnünk a szélsőjobbal
Eléggé riasztó kép rajzolódik ki a magyarországi szélsőjobb térnyeréséről Krekó Péter és Juhász Attila könyvében. Hogy mennyire, azt a szerzők a tények, illetve a magyar és a nemzetközi szakirodalom rendkívül alapos feldolgozásával dokumentálják. Emlékszünk-e még, hogy a 2003-ban alapított Jobbik 2006-ban, együtt indulva a MIÉP-pel, mindössze 2 százalékot ért el a parlamenti választásokon? Hogy azután rövid három évre rá már 15 százalékot szerezzen az Európa-parlamenti választáson, majd 2010-ben 17-et a parlamentin, hogy végül 21 százalékon végezzen az Országházban 2014-ben? A Jobbik rövid évtized alatt lett az ország második legerősebb pártja.
Ez a gyors siker két tényezőből fakad. Egyrészt a párt revizionista, antiszemita, a rendszerváltást élesen bíráló politikája jellegzetesen kelet-közép-európai jelenség, másrészt idomul a Nyugat-Európában is kibontakozott populista korszellemhez. Ezért is lehet a Jobbik tartósabb, mint térségünk egyes szélsőjobb pártjai: immár középre húzódva a Jobbik a francia Nemzeti Front, a nemrég kormányra került Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), vagy Geert Wilders ugyancsak sikeres holland Szabadságpártjának útjára léphet.
A szélsőjobb kiirthatatlan öröksége
A Jobbik politikájának egyébként mély gyökerei vannak a magyar nacionalizmus, a magyar szélsőjobb örökségében, és ezek a tényezők a párttól függetlenül is léteznek. Kérdés, hová vezet a jelenlegi mérséklő, a közép felé vezető politika, amely főként Vona Gáborhoz fűződik. Ha őt (például a vártnál rosszabb választási eredmény miatt) leváltják, keményvonalas utóda visszaviheti a pártot radikálisabb politikához. „Míg pártok pozíciói viszonylag gyorsan változhatnak, a magyar szélsőjobb és témái örökösek...” – olvashatjuk a könyvben. Ami annál aggasztóbb, mivel a Political Capital intézet reprezentatív felmérése szerint a Jobbik tábora nagyrészt fiatal, képzett és gazdasági szereplő. Minden negyedik támogatójuk 30 év alatt van, minden második, 52 százalékuk, 40 alatt. Feleannyi csak nyolc általánost végzett Jobbik-szavazó van, mint a Fidesznél vagy az MSZP-nél. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül is sok támogatója van a szélsőjobbnak, nem is szólva az egyetemi hallgatókról, akiknek a körében 2015-ben a Jobbik volt a legnépszerűbb párt. Figyelemreméltó viszont, hogy 60-tól felfelé igen kevés a hívük és szavazóik kétharmada férfi. A két nagy vetélytárs pártot sokkal több nő támogatja.
Tanár és tanítvány
A szerzők szerint félrevezető egyszerűsítés, hogy a Jobbik erősödése tolta jobbra a Fideszt vagy fordítva. Mindkét, politikájában opportunista párt a választóknak a rendszerváltásból, a nyugati demokrácia eszméiből, módszereiből való kiábrándulásából profitált. Egyébként a Jobbik a kezdeti korszakában, sokat tanult a Fidesztől. Emlékezetesen Vona Gábor 2003-ig Orbán Viktor meghívására a Szövetség a Nemzetért polgári kör tagja volt és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi vezetőjeként is megtanulhatta a pártszervezés, a tömegek mozgósításának fogásait.
Nem lebecsülendő tény az sem, hogy a társadalom a rendszerváltás után vezető közéleti személyiségek nélkül maradt. Egy országban, ahol az egyháznak nincs igazán tekintélye, nem közvetít értékeket, megnő az autoriánus személyek iránti kereslet.
A szerzők megvizsgálták a magyarok fogékonyságát a szélsőjobb eszméi iránti. Szempontjaik között „általában a jobboldali értékrend” mellett szerepelt az előítéletesség, az uralkodó rend, a vezetés elvetése, a félelem, a bizalmatlanság, a borúlátás, de számításba vették az igényt a szociális ellátás bizonyos rétegek számára való szűkítésére is. E tényezők alapján a fogékonysági index a 2000-es évek első felében még 10-12 százalékon állt mutatott, majd 2008-ra, a gazdasági válság és a baloldali kormányok időszakára 21 százalékra emelkedett. 2010-tól ismét csökkent, 2015 derekán 10 százaléknál mérték, amiben a nacionalista-populista kormány megjelenése játszhatott szerepet.
Összeérő párhuzamosok
Ami a külvilágot illeti, Oroszország számára a magyar szélsőjobb több okból is kiemelt jelentőséget visel. Leginkább azért, mert a Jobbikot, amelynek külpolitikája messzemenően egybeesik az oroszokéval, a Kreml jobban tudja befolyásolni, mint a Fideszt. A párt potenciálisan kormányra kerülhet – de addig is hasznos eszköz az egyik fő cél, az EU gyengítéséhez. Egyébként a Jobbik számára e vonatkozásban is az a fő veszély, hogy álláspontja egyre közeledik a Fideszéhez. Ugyanúgy a keleti nyitást, az Orosz- és Törökországhoz való kapcsolatok fontosságát hangoztatják és ugyanúgy bírálják az Európai Uniót és az Egyesült Államokat.
A Fidesznek, a “centrális erőtér” megteremtőjének, fontos érdeke, hogy viszonylag erős Jobbik álljon az egyik, hasonló erejű, de széttöredezett baloldal a másik oldalon. Így Orbán Viktor mind otthon, mind külföldön a demokráciát a “szélsőségesektől” védelmező szerepében léphet fel, mint az egyetlen erő vezetője, amely képes megakadályozni a szélsőjobb hatalomra kerülését.
Jóllehet a Jobbik még nagyobb áttörésével az 2018-as parlamenti választásokon nem számolhatunk, a párt mindenképpen a politika színpad fontos szereplője marad – olvashatjuk végül a könyvben. Bár a könyvre ráférne még némi szerkesztői munka, néhány ismétlő rész mellőzése, a stuttgarti kiadónál megjelent kötetet jó lenne magyarul is hozzáférhetővé tenni mindazok számára, akik kis hazánk politikai életének baljós fejleményeit elszenvedni kényszerülnek.
– Német politikai alapítványként célunk hozzájárulni a nyilvános vitához a szociális igazságosság, a demokrácia, a jogrend kérdéseiről, az EU közös értékeinek fejlesztéséről – hangsúlyozta a kötet bemutatóján Jan Engels a támogató alapítvány, a Friedrich Ebert Stiftung budapesti irodavezetője. – Sajnálatos módon küldetésünk fontosabb, mint valaha (...), mivel a felmérések magas támogatást jeleznek a szélsőjobboldali és a populista pártoknak és eszméiknek – tette hozzá.
