Magyar naftalin

A rend székháza az Üllői út 8.-ban az ostrom alatt találatot kapott, kiégett, a dokumentumok is odavesztek. A vitézséget (más előjogokkal, nemesi rangokkal, címekkel együtt) eltörölte az 1947-es IV. törvény. Az alapító főkapitány (Horthy) – hajdani ellenlábasát, IV. Károlyt követve – már korábban portugáliai emigrációba vonult. 1962-re a vitézség kihalt. Nem végleg. Kisbarnaki Farkas Ferenc főkapitány alatt Nyugaton újraéledt, hogy aztán 1992 októberében zászlót bontson Bicskén. Pontosabban „kardot rántson”.

Hogy is mondta Horthy az 1921-es avatóbeszédben? „A vitézi rendet a véráztatta televény magyar földbe ültetem; adja Isten, hogy gyökeret verjen benne. Legyen belőle hatalmas tölgyerdő... de ha kell, élesen vágó kard is.” A legfőbb hadúr itt bontja ki a háború utáni Németországban kidolgozott „tőrdöfés”-elméletet is. „Minket (vitézeket) nem győztek le” soha, fegyverünket „saját áruló honfitársaink orozva, hátulról ütötték ki kezünkből”.

Ha a pátosztól elvonatkoztatunk, láthatjuk: a rend megalapításának kettős (politikai és egzisztenciális) célja volt. A király nélküli csonka királyságban a kétes legitimitású kormányzó nemesi címet nem adományozhatott, lojális rendi testületre mégis szüksége volt. Mivel a nemességhez föld járt, a rászoruló, elszegényedő vitézek huszonnégy holdnyi telekhez jutottak, s az állami hivatalok betöltésekor előnyt élveztek. A címet a férfiági utód örökölte. A vitézséghez nemcsak frontszolgálat, sebesülés volt a belépő. „Más hazafias érdemek” is számítottak. Kitüntetés, részvétel a Nemzeti Hadseregben. De kizáró okok is voltak.

A vitézi rend elvben nem volt antiszemita szervezet, a gyakorlatban mégis „ügyeltek a rendre”. Az első durva kirohanást Horthy 1940-ben engedte meg magának, Teleki miniszterelnökhöz írott levelében. Őrködni kell a testület tisztaságán! Ergo: zsidó vitéz nem jó vitéz. A zsidó hadirokkant nyilván ravaszdiságból csonkolta magát.

A rendszerváltás utáni újvitézség – idős hadastyánok szorgalmazására – ’92-ben vert újra gyökeret „a véráztatta magyar televényben,” hogy „hatalmas tölgyerdővé” lombosodjon, zajos botrányok közepette. Egyetlen akciójuk Horthy dísztemetésének megrendezése volt. A tagság már csak abban egységes, hogy a rend létének jogforrása a Szent Korona.

A nemzet kardja

– Ha a vitézek körül kutakodsz, sok színes sztorit találhatsz – mondja Ungváry Krisztián történész. – Érdekes lenne utánanézni, miért akart csatlakozni a főleg egyházi közegben dolgozó Kiszely István bravúrügynök (Lásd: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990 – a szerk.) a vitézi rend nemzetvédelmi tagozatához.
Vitézségkutató specialisták mondják: a honi vitézek azonnal tucatnyi frakcióra szakadoztak, s a tagok zöme nettó őrült. Leginkább egymással hadakoznak. A nemzet „élesen vágó kardja” a kollégákat kaszabolja.

Mentségükre szóljon: vitéznek lenni sem volt mindig könnyű. A rendtagokat 1945-től folyamatosan macerálták, kitelepítették, megfigyelték.

Grófok, bárók, hercegek

– Kétségtelen, nem volt előny exvitéznek lenni. Nagyapám nem is viselte a címet. Törvénytisztelő polgár volt, s ezt tiltotta a törvény – mondja Molnár Csaba képviselő, akit a buzgó újvitézkedés mégis zavar. – Az idős „kisvitézzel” nincs bajom – mondja -, a vitézkedés ifjúkori emlék, társasági együttlét, időtöltés. De a politikus akkor is tartsa be a törvényt, ha nem ért vele egyet. Ezért nyújtottam be a módosító indítványomat a szabálysértési törvényhez csatolva.
Százezer forint pénzbírsággal sújtaná a tiltott címek (gróf, báró, herceg), rendiesült előnevek (vitéz) tudatos használóit. Az egyház betartja a törvényt. Hercegprímás utca létezik, hercegprímás már nincsen.

– Nincs olyan korlátozó törvény, amelyhez nem társul szankció – mondja Molnár. – Ez esetben hiányzik.
Az 1947-es törvényt a rendszerváltók is érintetlenül hagyták. Nem akarták provokálni a közvéleményt. Antall József feddőleg tette szóvá a parlamentben: törvényt sért, aki Bethlen frakciótársat „Bethlen grófnak” szólítja. Molnár Csabának azért megemlítjük: a közelmúlt egyik tekintélyes liberális politikusa, Graf Otto Lambsdorff gond nélkül használta a „graf” előnevet, nem beszélve az angol arisztokratákról.

– Az más – mondja Molnár. – Ott nem tiltja a jog. De az mégsem járja, hogy egy miniszterelnök-helyettes (Semjén) vagy egy frakcióvezető (Harrach) semmibe vegye a jogszabályt. Lehet a vitézséget szeretni vagy utálni, ám a politikus nem biztathat jogsértésre. Sem kordonbontásra, sem „újvitézkedésre”.
A tucatnyi bejegyzett vitézszervezet közül az exkisgazda Várhelyi András frakciója a legerősebb és legnépesebb. Nem véletlen, hogy a rend alapításának kilencvenedik évfordulóján, szeptemberben ők osztogatták a Vitézi Rend Jubileumi Ezüst Nagykeresztjét.

Várhelyi főkapitány tapasztalt megélhetési vitéz. Pályája Torgyán vitéztől Orbán vitézig ível. A volt kisgazda újságíró Egerből irányítja csapatait. Két dandárt hozott eddig össze, állítása szerint 4500 közvitézzel.

A vezérkarban lófők, székkapitányok ülnek. Rövidesen elindítják „templomot, iskolát a magyarnak” nevű mozgalmukat. Egy templom mellé épülne egy iskola, és viszont.

Ceremóniák

De előbb a kitüntetéseket kellett szétosztani. Széles Gábor mindig kap néhány nagykeresztet. Idén is így történt. A politikusi felhozatal a választás után a szokottnál is gazdagabb volt, főleg kereszténydemokrata vonalon. Semjén Zsolt mellett Harrach Péter kapott nagykeresztet. Tarlós István választási kampányához jól illeszkedett a vitézi imázs. Papp Lajos szívsebész, Makovecz Imre, Wossala vitorlázó, Mikecz székkapitány, Koós Ottó nyugállományú főszéktartó emelte még a ceremónia fényét. Zárásként nyolcvanhat új tagot ütöttek vitézzé pallossal. A pallost a főkapitány kezelte.

Ezen a ponton tehát téved Molnár képviselő. Semjén Zsolt és társai ügyeltek arra, hogy ne sértsék meg a törvényt. Nem ütötték őket vitézzé. Csak mosolyogva nézték a fényes ceremóniát.

Király kerestetik

A szeánsz végén kiderült: a Várhelyi-vitézek idővel elfideszesedtek, Horthy és Orbán között építenek aranyhidat. Várhelyi főkapitány szerint a rend alapítójának 1920-ban talpra kellett állítania a magyart Trianon és a „vörös rongyokba öltözött bolsevisták dúlása... után”. A vitézek huszonnégy évet kívánnak Orbánnak is, hogy – Horthyhoz hasonlóan – rendbe tegye a nemzet szénáját. A helyzet máris biztató, mert két feltétel adott. Az értékazonosság és az ősök tisztelete.

A magyar jobboldal húsz éve vonzódik a történelmi ezotériához. A díszes mentékhez, kócsagtollakhoz, körmenetekhez, zászlókhoz, egyházi celeb-rációkhoz. Korona úszik le-föl a Dunán, Corvin-láncok csörögnek. A kurzusfilm hőse párducos Árpád. Az antiglobalista, Nyugat-ellenes szabadságharcos Bánk bán. Nem véletlen, hogy az alkotmány-előkészítő testület első ötlete a Szent Korona-tan beépítése, a keresztény gyökerek hangsúlyozása volt.

Egy igazi ex-főügyészhelyettes nemrég deklarálta: az új alkotmány alapja az apostoli királyság újraalapítása lenne. Valódi, létező királlyal (ez ki van próbálva), vagy király nélkül (ez is működik). Négyezer vitézünk már van. Király kerestetik.