Magányos Európa

Oliver Stuenkel, a brazíliai Getúlio Vargas Foundation adjunktusa a Postwestenworld.com oldalon tette közzé világpolitikai jóslatait 2016-ra. Úgy véli: 2016 az emberi jogok hanyatlásának éve lesz. Már 2015-ben is példátlanul sok újságírót és bloggert letartóztattak világszerte. Stuenkel arra számít, a trend folytatódik.

Más szakértők is egyetértenek, hogy rosszabb lesz a civilszervezetek helyzete 2016-ban, s mind több kormány – köztük demokratikus országokéi is – hozhat ellenőrző vagy akár korlátozó intézkedéseket.

Stuenkel néhány országot is megnevez – köztük Kubát és Brazíliát –, ahol az emberi jogok sérelme különös aggodalomra ad okot. Magyarországot egy másik listán említi a brazíliai adjunktus: azokat az országokat sorolja fel, ahol a melegek jogai és biztonsága nem garantált. Szerinte Magyarország mellett Egyiptom, Izrael, Oroszország, Kína, Thaiföld és számos afrikai ország is ilyen.

Az európai demokráciákat egyébként is féltik nemzetközi szakemberek. A német konzervatív lap, a Die Welt is nemrég a kontinens orbanizálódását jósolta.

Ugyanakkor Balázs Péter volt külügyminiszter, EU-biztos szerint bár népszerű orbanizálódással riogatni, nincs ilyen veszély.

– Tulajdonképpen maga Orbán Viktor gondolta úgy: előbb-utóbb szélesebb teret nyer Európában a politikája. Ez nem így lett. Leginkább Lengyelország esetében tartanak sokan attól, hogy az új vezetés a „magyar útra” lép. Ám ezt nem engedheti meg az Európai Unió és a NATO sem. Lengyelország – Magyarországgal ellentétben – nem közepes, periférikus ország, ahol a kihágások elnézhetők. Ráadásul év közepén Varsóban rendezik meg a NATO-csúcsot, amikor is a világ Lengyelországra figyel majd – hangsúlyozza Balázs Péter.

Hozzáteszi: a nyugat-európai populisták sem kérnek Orbánból. Noha erősödik a szélsőjobboldal például Finnországban, Dániában és Franciaországban, ezek más mozgalmak, mint a kelet-európaiak. Az orbáni populizmus Európán kívüli, tekintélyelvű modelleket tekint követendő példának. Erről szó sincs Nyugat-Európában, még a szélsőjobboldalon sem.

Miközben tény: 2015-ben Európa egységét kikezdte a második világháború utáni időszak legnagyobb menekülthulláma és a terrorveszély. Több nemzetközi szakértő is attól tart: 2016-ban ugyanezekkel a problémákkal kell szembesülni majd, és Európa továbbra sem lesz képes megbirkózni velük. Herman Matthijs, a brüsszeli Vrije Szabadegyetem közgazdászprofesszora azonban úgy nyilatkozott a 168 Órának: bebizonyosodott, hogy a huszonnyolc tagállamos Európai Unió nem működőképes. Helyette legfeljebb tíz, nyugat-európai országból álló mini-Európa a jövő. Szerinte elkerülhetetlenné válik a külső határok megerősítése és az útlevél-ellenőrzés visszaállítása a schengeni övezeten belül is.

Balázs Péter úgy látja: Európa cselekvőképessége attól függ, Németország továbbra is magára marad-e az összeurópai problémákkal. Erre sajnos van esély.

A franciák már a választásokra készülnek, az angolokat leköti az unióhoz való viszonyuk tisztázása. Spanyolország és Olaszország figyelme a belpolitikai nehézségekre irányul.

– Márpedig katasztrofális következménye lehet, ha az európai országok „elfeledkeznek” Németországról. A migrációs probléma megoldását Németország nem tudja egymaga vállalni – összegez Balázs Péter.

Az MTA Világgazdasági Intézetének munkatársa, Deák András György Oroszország-szakértő úgy véli: 2016-ban a közel-keleti helyzet rendeződhet, ha az Iszlám Államot sikerül visszaszorítani és meggyengíteni. Ebben az esetben a következő napirendi pont a béke fenntartása, illetve a fenntartható gazdasági és politikai rendszer kiépítése lesz. Olyan politikai tényező létrehozása lesz a cél, amely nem Nyugat-ellenes, elítéli a terrorizmust és valamiféle együttműködésre képes.

– Noha ennek megvalósítására nem látok sok esélyt. De mindenképp ez lehet 2016 fő külpolitikai témája Európában – jegyzi meg Deák András György.

Egyébként Stuenkel sem tartja valószínűnek, hogy sikeres lehet az újabb konszolidációs kísérlet a Közel-Keleten. Afganisztán és Líbia példájából is megtanulhattuk: a megoldási képlet sokkal bonyolultabb annál, mint hogy a katonai beavatkozás után a romokból új államot építünk. Ez eddig egyszer sem jött be. Noha Amerika továbbra is az államépítésre alapozza a külpolitikáját.

Balázs Péter is azt mondja: 2016-ban bonyolultabbá válhat a közel-keleti viszonyrendszer. A legutóbbi események is ezt jelzik: Szaúd-Arábia az iráni Nimr al-Nimr síita sejk kivégzésével újabb feszültségek kiindulópontjává válik.

A volt külügyminiszter hangsúlyozza: előreláthatólag Amerika az elnökválasztás miatt idén inkább a belpolitikára koncentrál és nem vesz részt tevőlegesen a konfliktuskezelésben. És bár Oroszországban is 2016-ban lesznek parlamenti választások, ott a belpolitikai kampány része a szír jelenlét. A volt külügyminiszter szerint ez abból is látszik: az orosz híradások slágertémája a szíriai orosz katonai beavatkozás.

Azt is mondja Balázs Péter: Putyin várhatóan folytatja a terjeszkedő politikát, de ez a volt Szovjetunió országaira korlátozódik majd. Ukrajnának és Kazahsztánnak lehet igazán félnivalója.

Kérdés az is, enyhül-e az orosz–európai viszony. Loretta Napoleoni nemzetközi terrorizmusszakértő korábban azt mondta a 168 Órának: a közel-keleti konfliktusrendezés nem lehetséges az oroszok bevonása nélkül.

Deák András György szerint viszont az oroszok alapvetően partnerek lehetnek a konszolidációban.

– Meggyőződésem: a közhiedelemmel ellentétben az orosz beavatkozás célja nem az erőfitogtatás Amerika felé. Putyin tényleg azért tartja fontosnak a szíriai jelenlétet, mert aggasztják az ottani történések.

De talán mégis enyhülhet az európai–orosz viszony. Ugyanis 2016-ban feloldhatja Európa az Oroszország elleni szankciókat úgy, hogy az ukrajnai helyzet nem változik. Az Európai Unió számára ugyanis egyre nehezebb lesz fenntartani a szankciós rezsimet, és egyre kevésbé célravezető. Ám ez természetesen nem oldja meg Oroszország gazdasági gondjait. Azok egyrészt az olajár eséséből, másrészt gazdasági strukturális problémákból fakadnak. És ez Putyint a terjeszkedés visszafogására késztetheti.

– Összességében azt gondolom: nem lesz nagy összeborulás Putyin és a nyugati demokráciák között, de valószínűleg képesek lesznek az együttműködésre és a közös megoldáskeresésre – mondja Deák András György.