Magánügy vagy orvosi kötelesség a szűrővizsgálat?

Kötelező háziorvosi feladat vagy csak egy lehetőség elküldeni a panaszmentes beteget is szűrővizsgálatra? Az erről szóló jogszabály értelmezése megosztó, de lényegében mindegy is, ha ennek betartására nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek.

„Bejön a betegem magas vérnyomással, ennek kapcsán kérek neki időpontot vérvételre, szemészetre, vese- és hasi ultrahangra. Mit gondol, mikor érnénk a végére? Májusra, illetve júliusra kapott időpontot. De a személyi feltételeink sincsenek meg ahhoz, hogy elegendő idő és figyelem jusson a páciensekre. Ahhoz, hogy a betegségmegelőző-szűrő rendszer működőképes legyen, rendelőintézeti, szakorvosi, asszisztensi kapacitás kell, és megfelelő diagnosztikai háttér is” – sorolja dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke. Nőnél az emlő- és méhnyakrákszűrés, mindkét nemnél pedig a végbélrákszűrés tartozik az elvileg kötelező szűrővizsgálatok közé, de többnyire csak a már panaszokkal jelentkező betegeket utalják be ezekre a vizsgálatokra. A prevenció egyáltalán nincs beépítve a rendszerbe, korosztályok nőnek föl úgy, hogy fogalmuk sincs erről, de nincs egészségügyi stratégia, se megbízható statisztika, ami segíthetné az orvosok kapuőri szerepét – panaszolja Selmeczi doktor.

Képünk illusztráció- Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt

Ugyanezeket a gondokat látja dr. Cserni István verőcei háziorvos is, a Háziorvosok Online Szervezetének egyik alapítója.

„Sok sebből vérzik az alapellátás rendszere, ezen belül is a prevenció. Például van olyan hely az országban, ahol a mammográfiás centrum a településtől 30-40 kilométerre van és tömegközlekedéssel gyakorlatilag megközelíthetetlen. Nyilván kevesen fognak elmenni. Amúgy ha bárki a praxisomból magánúton vagy bárhogy mégis elmegy valamilyen szűrésre, elhiszem neki, ha mondja, és ennyi. Még ha egy kolléga agilis is és tenni szeretne, akkor sincs sok befolyása és főleg információja páciensei egészségügyi útjairól. A betegutak nem átgondoltak, nem működik a behívási rendszer, a háziorvos nem kap könnyen értékelhető visszajelzést a szűrésen való részvételről, nem tájékoztatják a szűrés eredményéről. Semmi visszajelzésem sincs a következő lépésekről, de még arról sem, ki kapott például vizsgálati behívót” – mondja a háziorvos.

A helyzet tarthatatlanságát nem csak a gyakorló orvosok tapasztalatai mutatják. Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram indításakor végezett kutatás során negyvenezer embert kérdeztek ki részletesen arról, pontosan milyen szűrővizsgálatokon vagy megelőző vizsgálatokon vettek részt az azt megelőző időszakban. Az eredmény lesújtó: a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető, a betegségek megelőzését és korai felismerését segítő vizsgálatokon – fajtájától függően – az érintettek 13–68 százaléka vett részt. Összességében a szükséges szűrővizsgálatok több mint felét nem végezték el. Volt eredmény, ami a köztudatban lévő statisztikáknak homlokegyenest ellentmond: méhnyakrákszűrésen a hivatalos adatok szerint az érintettek legfeljebb 20-30 százaléka jelenik meg, míg a modellprogram felmérése szerint a megkérdezettek 64 százaléka volt az azt megelőző két-három évben ilyen vizsgálaton. Az eltérést egyébként valószínűleg a magánorvoshoz járó és a vizsgálatot ott elvégeztető nők nagy száma okozza.

A felmérés azt is csak megerősíti, hogy minden ellátott esetében szükség van egy összevont, az egészségi állapot és az egészségkockázat jellemzésére alkalmas egészségügyi adatbázisra (ha úgy tetszik, törzskartonra), ahol minden hozzánk kapcsolódó egészségügyi adat rendelkezésre áll, s így módot ad a hiányzó vizsgálatok azonosítására és elvégzésére, a változások követésére. Az alapellátás átalakítása, azaz olyan szolgáltatás biztosítása, amely a magas színvonalú betegellátás mellett prevenciós szolgáltatásokat is nyújt alapellátási teamek keretében.

Dr. Ádány Róza professzor, a Debreceni Egyetem tanára, aki az ország egyetlen Népegészségügyi Karának Megelőző Orvostani Intézetét vezeti, évtizedek óta a prevenciót kutatja, annak javításán dolgozik. Megdöbbentő számok jelzik ugyanis: gyökeres átalakításra most nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. A magyarok korai – a 65. életév betöltése előtti – halálozásának relatív kockázata szív- és érrendszeri betegségek miatt több mint háromszorosa az európai átlagnak, daganatos megbetegedések miatt annak duplája, míg az emésztőrendszer-betegségek okozta korai halálozás kockázata körülbelül négyszeres. Olyan betegségek okoznak nálunk korai halálozást, amelyek megelőzhetők vagy időben felismerve gyógyíthatók lennének.

A professzor szerint az alapellátás jelenlegi formájában képtelen a betegségmegelőző szolgáltatásokra. Mivel a háziorvosi praxisok fejkvótaalapon működnek, így kapják a pénzt, ez a betegségek kezelésére, de nem a megelőzésre ösztönöz. Pedig ezt nem lehet csupán az orvosi lelkiismeretre, emberi jó érzésre alapozni.

A rendszer átalakításhoz kidolgoztak egy úgynevezett praxisközösségi modellt Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön, 24 orvosi praxis bevonásával. Lényege, hogy az alapellátásban nemcsak családorvos és ápoló tevékenykedik, hanem népegészségügyi szakemberek, gyógytornászok, dietetikusok és egészségpszichológusok is, mert a magyar ember nemcsak testében beteg, hanem lelkében is – hangsúlyozza. Ezek az orvosi-egészségügyi csapatok nemcsak betegellátást, de szűrést, egészségi állapotfelmérést is végeznek, életmód-tanácsadást, korai ellátást, rehabilitációs szolgáltatásokat is biztosítanak. Emellett az egész ellátott közösség számára egészségfejlesztési programokról gondoskodnak. A modellprogram a Svájci Hozzájárulás Program 3,7 milliárd forintos támogatásával valósult meg, s pusztán elindítása is komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. A WHO regionális igazgatója valamennyi tagállam figyelmébe ajánlotta.

Bevonják a védőnőket is a méhnyakrákszűrési programba annak érdekében, hogy csökkentsék a betegség okozta halálozások számát és növeljék a szűréseken való részvételt – jelentette be Rétvári Bence az európai méhnyakrák-megelőzési hete alkalmából. A humántárca parlamenti államtitkára jelezte azt is, ezzel egy időben „közel viszik” a szűréseket a kistelepülésen élő nőkhöz, így olyanokat is rá tudnak venni a megelőző vizsgálatokra, akik tíz vagy akár annál több éve nem voltak nőgyógyásznál.

A legutóbbi, tavalyi adatok szerint már két és fél ezren vettek részt olyan oktatásban, amelynek végén önállóan is elvégezhetik a szűrést, a program hosszú távú célja azonban – amellett hogy csökkenjen a méhnyakrák okozta halálozások száma –, hogy 2018 végéig minden védőnő megszerezze a szükséges képesítést.

Magyarországon évente mintegy négyszáz nő hal meg méhnyakrák miatt, de a veszélyeztetett korosztályba tartozó, huszonöt–hatvanöt éves nőknek csupán harminc százaléka vesz részt a 2004 óta működő szervezett szűréseken. A magasabb részvételi számot úgy érnék el, hogy „jól kiépített, térítésmentes vizsgálatokat szerveznek”. A szűrésbe bevont védőnőkkel kapcsolatban elmondta, magas szintű oktatáson vesznek részt, a korábban kiképzettekkel együtt pedig már 1381-en végezhetik el a vizsgálatot, s közülük 964-en hátrányos helyzetű településeken tevékenykednek. Rétvári tájékoztatása szerint a jelenleg uniós támogatással zajló kurzusok nyomán a védőnőknek csaknem ötvenöt százaléka jogosult lesz a méhnyakrákszűrés végzésére, a romák által sűrűbben lakott megyékben pedig ez az arány közelíti majd a hetven százalékot.