Magának már mindegy, a negyedik stádiumban van – Félrediagnosztizált rákbetegek

Miért vagyunk sereghajtók Európában a daganatos megbetegedések és halálozások terén? A legkézenfekvőbb válasz: az időben történő felismerés hiánya. Az elmúlt hónap az emlőrákról szólt, ez még az a terület, ahol működik, a többi daganatos betegséghez képest igencsak hatékonyan, a szűrőprogram. Ám jó, ha a behívottak 40-45 százaléka hallgat a hívó szóra, pedig 70 százalékos részvételnél – megfelelő betegutak, javuló onkológiai ellátás mellett – nagyjából felére volna csökkenthető a halálozás. Vagyis ezer nő, anya, feleség, gyermek életét lehetne megmenteni. A statisztikák szerint folyamatosan nő a már nem műthető, vagyis későn felfedezett emlődaganatok száma.

Ugyanakkor vannak olyanok, akik a hivatalos szűrési rendszert megkerülve alternatív megoldásokat keresnek. A CT-lézer, a hőkamera, az elektroimpedancia, bár kíméletes eszközök, alkalmatlanok a betegség felismerésére. A páciensek a szűrés után megnyugodnak, noha nem kellene. A szakma pedig hiába küzd: miután a fentiek nem számítanak orvosi beavatkozásoknak, egészségügyi tevékenységnek, nincs joguk fellépni a kuruzslók ellen. Így kerül a rendelőkbe az a rengeteg, egyébként egészségtudatos páciens, akit túl későn lát szakember.

– Naponta találkozom 30-40 beteggel, közülük 10-15 biztosan járt alternatív vizsgálaton, ahol persze nem találtak semmit. Pedig nem egy közülük sajnos már nagyon előrehaladott stádiumban jut el hozzánk, amikor sokkal kisebb esélyekkel néz szembe a betegséggel – mondja Forrai Gábor, a Magyar Radiológusok Társasága Emlőszekciójának főtitkára, az Európai Emlődiagnosztikai Társaság elnöke. A kollégáival azon dolgozik, hogy bővüljön a szűrésben érintettek köre, fiatalabb és idősebb korosztály is bekerülhessen, így kevesebben legyenek kénytelenek a hivatalos rendszeren kívüli megoldásokat keresni.
De más gond is van.

Fotó: Bazánth Ivola

– Rutin mammográfián estem át a helyi szakorvosi rendelőben, és mindent rendben találtak – mondja egy ráktúlélő, Halom Bori a Mell­­rá­­kom.blog.hu közösségéből. – Rá két hónappal én fedeztem fel a bal mellemben egy bab nagyságú csomót, amivel újra felkerestem a mammog­­rá­­fiát, de elküldtek: az OEP nem engedélyezi, hogy máris újra megvizsgáljanak. Addig hisztiztem, hogy csak megnéztek. A diagnózis szerint „csak a kötőszövetek kicsit sűrűbbek azon a részen”. Eltelt a nyár, és egyre nagyobb lett a „bab”. Októberben magánorvoshoz mentem, ő azonnal továbbküldött, újra a lakóhelyemre. Nagy volt a baj, és márciustól novemberig tartott, hogy kiderüljön. A műtét utáni szövettan szerint 77 milliméteres volt a daganat.

Országszerte becslések szerint 100-200 mammográf működik, van, ahol egyetlen radiológussal, aki jó, ha hetente lát néhány leletet. Vagyis az a mi­­nimális jártassága sincs meg, ami szükséges volna. A szakmai követelmények szerint ugyanis az első évben minimum ötezer felvételt kell – felügyelettel – értékelnie egy radiológusnak ahhoz, hogy önállóan diagnosztizálhasson. Sokan egész életükben nem látnak ennyit. Onkológusok tapasztalatai szerint számtalan esetben kell újra leleteztetni a CT- vagy a mammog­­rá­­fiás képet azért, mert a páciensek rossz helyen jártak. Előfordul, hogy a kép minősége sem értékelhető. Ám a plusz vizsgálatokra nincs kapacitásuk a megfelelő vizsgálóhelyeknek.

– Döbbenetes, hogy Európában egye­­dülálló szűrési rendszerünk van – mondja Forrai doktor –, ráadásul ez az egyetlen orvosi terület, amelynél a vizsgálat úgynevezett licencvizsgához kötött, ezt mégsem ellenőrzi senki. Vagyis ha egy település gondol egyet, beszerez egy készüléket, felvesz egy általános radiológust, és máris mehet a vizsgálat. Ha találnak valamit, biop­­sziát már nem mindig tudnak venni, vagyis kezdődik a beteg kálváriája a következő ellátásokért. Az elsődleges gond itt is az alulfinanszírozottság. Radiológusaink ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak, mint Európa bármely országában, de tized­­annyiért, a szakemberek hiánya különösen aggasztó. Ráadásul az alkalmas helyen végzett szűrővizsgálat után kiemelt páciens további ellátása szintén megoldatlan. A pénz hiánya korlátozza a további vizsgálatokat, a szükséges beavatkozásokat is.

Forrai Gábor hangsúlyozza: figyeljük az értesítést és menjünk szűrésre, oda, ahová a behívó szól!

MTI Fotó: Máthé Zoltán

Járay Balázs, a budapesti Semmelweis Egyetem Patológiai Intézetének adjunktusa konkrét számokkal támasztja alá, mekkora a baj. Szerinte ugyanis nincs olyan ellátóhely ma az országban, ahol ne lépnék túl a meglehetősen szűkre szabott keretet: átlagosan 30 százalékkal több beavatkozást kénytelenek elvégezni, mint amit megenged a kassza. Vagyis egy beavatkozásra lényegesen kevesebb pénz jut. Igaz persze az is, hogy a kelleténél lényegesen több vizsgálóhely van, ami szintén eleve kódolja a hibát.

– Nincsenek összesített adatok a betegek sorsáról, a gyógyítási eredményekről, képtelenség nyomon követni a páciensek útját. Nézzük csak az én területemet! Bekerül a citológiai – emlődaganat gyanúja esetén biopsziával vett – minta, amit nagy tapasztalattal rendelkező, jártas kollégának kellene levennie és értékelnie. Ennek azonban nincs semmiféle ellenőrzése, nem tudjuk, hol és ki diagnosztizál egy ilyen leletet. 2002-ben ugyan lehetőség nyílt citológiai szakvizsgát tenniük patológus kollégáinknak, ennek megléte egy emlőrákszűrő állomás befogadásának alapfeltétele volt, de pillanatnyilag ez nem mindenhol biztosított, illetve ellenőrzött. Ma becsléseim szerint 40-50 olyan szakember van az országban, aki ilyen diagnosztikára alkalmas, miközben duplaannyian végzik ezt a munkát.

És hogy ennek mi a következménye? Járay doktor szerint utoljára, amikor rálátásuk volt az összesített hazai eredményekre, egyes helyeken a biopsziák fele alkalmatlan volt még a kiértékelésre is. Holott legfeljebb a 15 százalékos hibahatár az elfogadható, de van olyan hely az országban, ahol az értékelhetetlen minták száma az 5 százalékot sem éri el.

A Mellrákom.blog.hu csapatából egy másik asszony felidézi: félévente járt vizsgálatokra, mert mindkét melle tele volt cisztákkal, amelyeket rendre leszívtak.

– Éreztem egy kis csomót a hónaljamban, ami a doktornő szerint csak apró gyulladás lehet. Fél év múlva ismét mentem, aztán teltek a félévek, én mondtam a problémámat, azt is, hogy nem múlik, hanem nő. Amikor végre szövetmintát vettek, az nem volt értékelhető. Nem hívtak vissza ismétlésre. Aztán megint mentem, a biopszia megint nem volt értékelhető. Az én csomóm meg csak egyre növekedett, fájt. Hiába kértem, hogy csináljanak valamit. Aztán bőrgyógyászhoz mentem. Sürgősséggel utalt be az onkológiai intézetbe, mellrák gyanújával. Gyorsan kerestünk egy sebészt, aki megvizsgált, és közölte, semmi probléma, begyulladt a verejtékmirigy, ezt ambulánsan kiműti. Semmilyen vizsgálatot nem végzett, annak ellenére hogy mellrákgyanú volt a papíromon. A varratszedést a nővér végezte el, még a vizsgálóasztalon ültem, amikor az orvos zsebre dugott kézzel bejött, közölte velem, hogy a patológus azt mondta, akinek a hónaljából kiműtött valamit, az rosszindulatú. Üljek le, utánaérdeklődik. Kis idő múlva behívott és közölte: én voltam az. Azonnali biopsziára küldött, ahol megerősítették, igen, ez rák. Adott egy későbbi műtéti időpontot. Kérdeztem, miért ilyen későn, hiszen belevágott a rákomba. Mire ő: magának már mindegy, negyedik stádiumban van. Ki kellett venni a nyirokcsomókat, mert már áttétek voltak. Kaptam kemoterápiát, sugárkezelést, és háromhavonta járok vissza Gyulára ellenőrzésre.

És akkor az emlőrákszűrés még legalább valamelyest működő program. A méhnyakdaganatos szűrővizsgálatok hivatalos részvételi aránya siralmas: védőnők bevonásával sem tudják még 10 százalékig sem feltornászni. Vastagbélrákszűrés pedig, bár ez az ország vezető daganatos megbetegedése, egyszerűen nincs. Noha a vastagbéldaganat olyan tumoros megbetegedés, amely időben felismerve nagy eredményességgel gyógyítható.

– Évente nyolc és fél ezer embernél diagnosztizálják ezt a betegséget, és 5084 ember hal meg miatta, miközben szervezett szűrővizsgálattal és a páciensek azonnali gondozásba vételével a halálozások 80 százaléka megelőzhető lenne. A polip ugyanis itt nemcsak felfedezhető, de azonnal el is távolítható. És akkor a szájüregi vagy bőrdaganatok szűréséről nem is beszéltem, amihez még csak eszköz sem kell – mondja Weltner János sebész főorvos. Hozzáteszi: Magyarországon az egészségügy egyik területén sincs minőségi kontroll, az egyetlen hely, ahol eddig legalább az adatok összefutottak, az OEP volt, amit most felszámolnak. Nincs monitorozás, elemzés, minden olyan szakmai fórumot megszüntettek, ahol érdemi munka folyt ebben a kérdésben.

– Annak idején – teszi hozzá Weltner János – összeraktunk minden adatot: műtétenként lebontva, hogy melyik intézményben, osztályon milyen eredménnyel gyógyítanak, amit megkapott az érintett osztály, a területileg illetékes szakfelügyelő orvos, a tisztiorvosi hivatal. Mindezt még 1971-ben.