LMP-kongresszus: a párt sorsa forog a kockán
A 2009-ben alakult, a hétvégén már a XX. kongresszusát tartó Lehet Más a Politika küldöttjeire olyan feladat vár, amilyen korábban még soha: el kell dönteniük, hogy az ökopárt milyen szövetségi politikát folytasson. A Haza és Haladás, a Milla és a Szolidaritás ugyanis elsőként az LMP-nek küldte el a felkérést, hogy csatlakozzon mozgalmukhoz, az Együtt 2014-hez, és erre most valamit mondani kell.
A zöldpárt 2009-es megalakulása óta küzd a belső megosztottsággal, ami legjobban idén, a szövetségi politikával kapcsolatban vált nyilvánvalóvá. A bázisdemokratikus belső működési rendjére kényes, ám annak túszává is vált LMP ugyanis képtelen volt dűlőre jutni arról, hogy mit tart a fontosabbnak 2014-ben: az önálló indulást, vagy az együttműködést a Fideszt együtt talán leváltani képes ellenzéki erőkkel, írja az
Index.Közismertek a párt vezetőinek nézetkülönbségei: a szeptemberben minimális különbséggel újraválasztott frakcióvezető, Jávor Benedek nyitottabb az együttműködésre más, a kormányváltásban érdekelt szervezetekkel. Az LMP legismertebb politikusa, Schiffer András viszont azt mondja, hogy ha az LMP nem bízik magában, ne várja, hogy mások megbízzanak benne, vagyis továbbra is a lehető legnagyobb önállóságot tekinti a siker kulcsának.
Az elmúlt hónapok politikai fejleményei, azon belül is a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 gyors megerősödése viszont minden korábbinál nyilvánvalóbbá tette, hogy a választások óta mekkora politikai lehetőséget mulasztott el az LMP.
A zöldpárt politikusai finnyásságukat félretéve az elmúlt 1-1,5 évben világossá tehették volna, hogy az általuk is szükségesnek nevezett jogállami fordulat érdekében hajlandók összefogni az ugyanezt célul kitűző szervezetekkel. Ezután már lehetőségük lett volna arra koncentrálni, hogy kidomborítsák, mi az (például az ökológiai szemlélet), ami az LMP-t megkülönbözteti tőlük.
Ehhez a párt vezető politikusainak pár évre szögre kellett volna akasztaniuk az önálló váltópárti reményeket, és meg kellett volna győzniük a frakciónál konzervatívabb és heterogénabb kongresszusi küldötteket, hogy adjanak felhatalmazást a tárgyalásokra a kormányváltó erőkkel. Így az LMP a kormányváltó pártszövetség egyik domináns, pólusképző szereplője lehetett volna.
Ehelyett januárban óriási vita közepette elfogadtak egy határozatot, miszerint nem kötnek együttműködést más parlamenti párttal, és csak a tiszta lappal működő politikai erőkkel nyitottak az együttműködésre. A párt régóta négy százalék körül stagnáló népszerűsége jól mutatja, hogy a választók ezt nem tartják reális politikai forgatókönyvnek: sem a biztos pártválasztók, sem a bizonytalanok nem bíznak már benne, hogy az LMP a politikát önállóan formálni képes tényezővé válhat.
Az Együtt 2014 előretörése nyilvánvalóan azzal is összefügg, hogy Bajnai Gordont széles körben kormányzásra alkalmas politikusnak tekintik, míg az LMP házatáján közismerten hiánycikk a karizma és a kormányképesség érzete. Mindenesetre most már az LMP van lépéskényszerben.
