Libération: Orbán saját történelmet farigcsál magának
Orbán Viktor nemzeti-idealista történelme – ezzel a címmel foglalkozik a francia újság azzal, hogy megépült a Szabadság téri emlékmű, amely elmossa a magyarok szövetségét a nácikkal. Hogy olyan intézmények alakulnak, amelyek feladata, hogy egy kifogástalan nép sorsáról meséljenek. Azaz a populista kormányfő beindította a gépezetet a történelem újraírására.
Az újság idézi a rendezőt, Mohácsi Jánost, aki úgy látja, hogy rendszer rehabilitálja Horthyt, a nemzeti újjászületés jelképét, aki azonban egyúttal tekintélyelvű és feudális hatalmat testesített meg, és meghozta az első zsidóellenes törvényeket. Majd kormánya a német megszállás után nyíltan együttműködött a németekkel csaknem félmillió zsidó deportálásában. Orbán szerint az arkangyalos szobor tiszteleg a 3. birodalom minden áldozata előtt.
Ungváry Krisztián, a történész viszont arra emlékeztet, hogy a halottak 99 százaléka zsidó volt, akit a lelkes magyar hatóságok küldtek a megsemmisítő táborokba. Randolph Braham pedig azt emeli ki, hogy a magyarok egyenesen tapsoltak a bevonuló német katonáknak, vagyis nem lehet összemosni a megszállás szenvedéseit és a holokausztot. Utóbbi ügyében több magyar vezető elismerte a magyar állam felelősségét, Orbán azonban nem.
Az emlékművek azonban csupán Orbán történelmi műhelyének látható részét jelentik. Ezenkívül szakértők azon dolgoznak, hogy összekalapálják a magyar történelem új változatát, olyat, amely kedves a nemzeti érzelmek számára. A miniszterelnök saját maga, a kabinet vagy a parlament égisze alatt egész kutatóhálózatot hozott létre. Többségük a hatalomtól függ, feladatuk pedig az, hogy kidolgozzák a narratívát, amely kielégíti a jobboldal történelmi legitimációs igényét.
Orbán úgy ítéli meg, hogy az utóbbi két évtized kudarcot hozott, és az országnak új, autoriter rendszert kell építenie. Vagyis elárulta, hogy olyan irányítási forma iránt vonzódik, amelyben a hatalmon lévőket demokratikusan választják ugyan, de azok szétrombolják az ellensúlyokat, megfosztják a polgárokat a szólás, a vallás vagy a tulajdon szabadságától. Vagyis a történelem felülvizsgálata arra szolgál, hogy igazolja a demokratikus vívmányok felszámolását. Az eddig független kutatóintézetek pedig lassan elvesztik önállóságukat, az egyetemekre a kancellárok személyében egyfajta politikai komisszárokat neveznek ki. Az anyagi támogatások odaítélését újjászervezik, és úgy tűnik, hogy az állam a jobboldal történészeit és azok tanítványait részesíti előnyben, utóbbiak a múlt Orbán akaratából létrejött kicsiny műhelyeinek jövendőbeli alkalmazottai.
