Liberális minimum

Az SZDSZ az egykori demokratikus ellenzékből „nőtt ki”, a rendszerváltás pártja volt. A szabad demokraták végelgyengülése a ’89-es eszmék bukását is jelenti?

Nem hiszem. Sok ország van, ahol a demokratikus átmenetben a liberális pártok fontos szerepet játszottak, majd egy idő után mégis megszűntek, felmorzsolódtak. Ez történt a lengyeleknél, a cseheknél és a szlovákoknál is. De ez nem jelenti sem a liberalizmus, sem a demokrácia kudarcát, hiszen a szabadelvű pártok elérték alapvető céljukat: megvalósult az a „liberális minimum”, amelyet a többi parlamenti párt is magáénak vall. Ma minden releváns párt elfogadja az alkotmányos, demokratikus intézményrendszert és a piacgazdaságot.

A honi jobboldal nem ennyire toleráns. Orbán Viktor nemrég Tusnádfürdőn hangoztatta: a liberális gazdaságpolitika becsődölt. Új, jobboldali korszak kezdődik.

Orbán efféle kijelentéseinek többségét „retorikai fogásnak” érdemes tekinteni. Egyébként az ilyen kommunikációs stratégia nemcsak magyar jelenség. Az amerikai kampányok rendszeres témája: a nemzetközi piaci verseny milyen rossz az USA-nak, gyárakat kell bezárniuk, a munkahelyeket elfoglalják a külföldiek, elönti az olcsó áru az Egyesült Államokat, vagy a bankoknak milyen nagy a profitjuk. Ezektől a politikai vitáktól a kapitalizmus természetesen nem kérdőjeleződik meg. A Fidesz sem kérdőjelezte meg soha a kapitalista rendszer alapjait. Ha hatalomra kerülnének, lehet, hogy némileg növelnék az állam befolyását, ám alapvető fordulatot nem hajtanának végre.

Ön szerint az emberi jogok „liberális minimuma” megvalósult nálunk?

Igen, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lenne sok probléma. De nemzetközi összehasonlításban nem állunk rosszul, nem maradunk el az európai átlagtól. Tény, idehaza erős a kisebbségekkel, főleg a romákkal szembeni előítélet, s fokozódott a radikalizálódás. Ám nem biztos, hogy ez tartósan így marad. Az indulatokat ugyanis részben az is kiváltja, hogy az emberek elégedetlenek a mostani hatalommal. Elegük van belőle. Egy kormányváltás után ezek a politikai feszültségek akár csillapodhatnak is.

A hazai szabadelvű párt húsz év óta a baloldalhoz kötődik, ami nem jellemző más országokban. Afféle politikai hungarikum ez?

Az európai liberális pártok többsége valóban nem kötelezte el magát „balra”. Európában inkább a jobboldali, konzervatív erőket támogatják. Nálunk ma is akadnak, akik „ősbűnként” emlegetik, hogy a szabad demokraták 1994-ben koalícióra léptek az MSZP-vel. Magam is úgy vélem: politikai hiba, hogy a liberálisok azóta nem tudtak elszakadni a baloldaltól.

Lehet, hogy a társadalmi helyzet kényszerítette őket erre. A rendszerváltás után a jobboldal elővette régi, horthysta ideológiáit, megjelent az antiszemitizmus. Egy liberális párt ilyen eszmékhez nem csatlakozhat.

Ez igaz, de közben a magyar jobboldal is változott: az MDF-kormány elbukott, a jobbra tolódó Fidesz pedig kezdetben még nem volt annyira populista, mint ma. A liberális pártnak lett volna lehetősége irányt váltani. Ám – Demszky Gábor elnökségét leszámítva – egyszer sem próbáltak meg igazán önállósodni, pedig talán létrehozhattak volna a politikai centrumban egy polgári liberális pártot. Így azonban az MSZP és az SZDSZ masszív összefogása katalizálta a jobboldal populizmusát is, ami visszahatva még inkább a szocialisták mellé kényszerítette a liberálisokat. Nem arról van szó tehát, hogy ez az ország eleve a horthysták és antifasiszták táborából áll. A pártok egymást húzták bele jelenlegi pozícióikba.

Sokszor úgy tűnt, a liberális alapelvekben az SZDSZ is elbizonytalanodott. Tiltakoztak a rasszizmus ellen, ugyanakkor védelmezték a szinte korlátlan szólásszabadságot. Ezzel óhatatlanul hozzájárultak a gyűlöletbeszéd és az erőszak terjedéséhez.

Liberális alapelv, hogy minden ember nemre, fajra, vallásra tekintet nélkül egyenlő. Ám alaptétel a szólásszabadság is. Ez utóbbi korlátozását nem lenne jogos számon kérni egy szabadelvű párttól. Ráadásul erről a kérdésről a liberális értelmiség véleménye is megosztott. De a szabad demokraták meggyengülése szerintem nem egyik vagy másik szakpolitikai kérdéssel függ össze, hanem azzal: a „liberális minimumon” túl már nem volt új mondanivalójuk. Az SZDSZ nem tudta megfogalmazni, pontosan miért is kellene rá szavazni.

A jobboldal „hazaárulóknak”, „férgeknek” minősíti a liberálisokat. Ez a hang a többi közép-európai országban is jellemző?

Nem, de a radikalizmus, a kisebbségekkel szembeni gyűlölet jelen van a szomszédainknál, sőt, Nyugat-Európa országaiban is. Elég ha a most nagy vitát kavart szlovák nyelvtörvényt említjük. Bármit gondolunk is a magyar helyzetről, a rendszerváltás óta nálunk egyik politikai oldal sem hozott népcsoportokat kirekesztő törvényeket.

Itt nem nyelvileg szegregálják a kisebbségeket, a romákat, hanem gyújtogatják a házaikat, lövöldöznek rájuk. Zsidókat is megtámadtak már. A jobboldali propaganda is azt sulykolja: a választóvonal már nem a bal és a jobb között van, hanem a nemzetiek és a nemzetietlenek között. Ez nem antiliberális fordulatot jelez?

Egyáltalán nem akarom a Fideszt mentegetni, óriási a felelőssége, amiért kiengedte a szellemet a palackból, gyakran legitimálta a szélsőségeseket. Mégis úgy vélem, Orbán inkább csak a szavak szintjén ennyire antiliberális: hatalomra kerülve már nem lenne ilyen mértékben konfrontatív. Egyszer már kormányzott: a folytonos árokásással elérte, hogy felépített egy erős nemzeti oldalt, a 2002-es választásokat mégis elbukta. A Fidesz megtapasztalhatta: a társadalom megosztásával, az ellentétek kiélezésével nem lehet hosszú távon uralmon maradni. És ne feledjük: a Fidesz minden populizmusával együtt demokratikus párt.

Csak éppen nem határolódik el a szélsőjobbtól, sőt számos önkormányzatban szövetséget köt a Jobbikkal.

Más dolog az, hogy valakinek nem tetszik egy párt szövetségi politikája, és más azt antidemokratikusnak bélyegezni. Dániában, a parlamentben a liberális kormányt több ügyben a kormányon kívüli szélsőjobboldal támogatta. Igaz, a dán szélsőjobboldal más, „mérsékeltebb”, mint a magyar, de ugyanúgy vádolható kirekesztéssel és idegenellenességgel. Az ottani liberálisokat mégsem könyvelte el senki antidemokratának. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk saját politikai rendszerünkre vagy politikai kultúránkra úgy tekinteni, mint valami különlegesen rossz dologra, pedig a legtöbb hazai jelenségre találunk példát máshol is. Ami a balliberális erőket illeti: ők most valóban mélyponton vannak, ám a politikának van természetes ciklikussága is. Biztos vagyok abban: egy jobboldali kormányzás alatt valamilyen formában újra markánsan megjelennek majd a liberális eszmék. Minél autokratább lesz a hatalom, annál gyorsabban. Eljöhet még a liberalizmus reneszánsza.