Lépcsőomlás, halál - Időzített bombák a belvárosi kerületekben
Leszakadt a lépcső egy belvárosi 100 éves társasházban és maga alá temetett egy idős asszonyt, aki a kórházban belehalt a sérüléseibe – hallhattuk a hírekben. Ismervén az öreg belvárosi lakóházak többségének állagát csoda, hogy nem történik naponta, de legalábbis hetente hasonló tragédia – állítják a szakértők, akik a lerobbant állagú társasházak egy részét időzített bombának tartják. Az esetenként több tízmilliós felújításra ugyanis a lakóközösségeknek nincs pénzük, örülnek, ha az életveszély elhárítására –többnyire aládúcolásra - futja a közös költségből. Nekik a hitel sem segítség, mert azt sincs miből visszafizetni. A szerencsésebbek épületének legalább beépíthető tetőtere van, amit a ház teljes felújításának fejében építkezési vállalkozóknak el lehet adni. A baj csak az, hogy a jónak látszó – egyetlen - megoldást akár egy lakó vagy éppen a szomszéd házban élők is megvétózhatják, így a ház – felújítás híján - lassan darabjaira hullhat.
Az említett belvárosi tragédiát meg lehetett volna előzni, ha a házban minden lakó beleegyezett volna a tetőtér eladásába, s annak beépítésébe, amelynek fejében már el is végezte volna a beruházó az épület teljes felújítását, mintegy 50 millió forint értékben. A társasházi törvény szerint a közös tulajdon eladásához, vagy annak valamilyen formában történő értékesítéséhez a tulajdonosok alig több, mint a felének a beleegyezése is elég, a nyilvántartási törvény azonban száz százalékos hozzájárulást ír elő. Az említett épületben egyetlen tulajdonos – aki nem is a házban élt - akadályozta a megállapodás létrejöttét, s a felújítás megkezdését. Úgy tudni, ő csak pénzért lett volna hajlandó aláírni a beleegyező nyilatkozatot. A lakóközösség nem tudta megvenni az életmentő aláírást.
Még pályázni sem tudnak
Ez az eset azonban nem egyedülálló, szakértők szerint csoda, hogy nem hallani naponta hasonlókról. A privatizált egykori bérházak lesújtó állagáról, s a bérlőkből tulajdonossá vált közösségek keserves anyagi helyzetéről azonban gyakran esik szó, ám a lerobbant épületek megmentésére egyelőre nincs üdvözítő megoldás. A 100 éves, vagy annál is öregebb házak többségét a pincétől a padlásig fel kellene újítani, egy-egy ilyen rekonstrukció azonban több tízmillió forintba kerül. Bár a fővárosi kerületek és számos vidéki nagyváros is különféle pályázati pénzekkel támogatná a munkákat, ám a rászoruló társasházak egy része nem tud pályázatot írni, s annyi pénze sincs a számlán, amennyi a részvételhez szükséges önrészt fedezné. Az ilyen házakban a közüzemi díjak kifizetésére sem futja a közös költségből, az életveszélyes elektromos hálózat vagy a lift teljes cseréje elérhetetlen álom a számukra. Mindenen éppen csak annyit tudnak javítani, hogy még működjön egy darabig. Az épületen belüli állapot „magánügy”, ám a homlokzatról lehulló vakolat vagy stukkó-veszély már közügy, erre az önkormányzatok is figyelnek, elhárítják az életveszélyt: leverik a csüngő kődarabokat, ereszcsatornákat vagy aládúcolják a leszakadni készülő erkélyeket. Azonban, mint minden, ez is pénzbe kerül, a költségeket behajtanák a vétkes társasházakon, ha tudnák, de az esetek többségében ez – is - lehetetlen.
Mivel a lepusztult épületekben általában hátrányos szociális helyzetű családok élnek, a közös költség emelésére, vagyis a társasházi vagyon gyarapítására esély sincs, az élelmesebbjei az osztatlan közös tulajdonú helyiségek hasznosításából próbálnak pénzt szerezni. A legnagyobb és leghasznosabb üzletnek a tetőterek eladása bizonyult, ezekért a társasházi közösségek az épület teljes felújítását kérik cserébe. Bár az ilyen megállapodások eredményeként jó néhány öreg ház megújult, ám a többség renoválására esély sincs.
Az a biztos, ami már elkészült
Tapasztalatok szerint azonban még azokban az épületekben sem biztos a siker, amelyekben már elkezdődött a kivitelezés, mert még a folyamatban lévő munkát is leállíthatja, s akár végleg meghiúsíthatja például a szomszédos épület néhány lakója. Éppen a közelmúltban került ilyen helyzetbe a főváros VII. kerületében az Almássy téren egy társasház, amelynek a tetején torzóként éktelenkedik a megkezdett tetőtéri beruházás. Az értékes területért itt is teljes felújítással fizetne a beruházó, ám alig kezdték el a munkát, a szomszédos épület lakói bírósági úton leállíttatták az egyébként érvényes építési engedéllyel megkezdett kivitelezést. Az indok nagyjából az, hogy az emeletráépítés elveszi a fényt a szomszédos ház lakásai elől. Azt egyelőre nem tudni, hogy kinek lesz igaza, mint ahogy az is bizonytalan, hogy folytatódhat-e - s ha igen, akkor mikor – a megkezdett rekonstrukció. Az viszont biztos, hogy amíg nem születik döntés az ügyben, addig a ház a korábbinál is rosszabb helyzetbe kerül. A függőben maradt építkezés miatt ugyanis egyelőre tető nélkül maradt a ház.
