Lelki mélyrepülés a járványban – A pszichiátriai ellátást igénylők helyzete is jelentősen romlott
A szakemberek becslései szerint ma legalább minden negyedik hazai lakosnak pszichiátriai segítségre lenne szüksége. Az állami egészségügyi ellátórendszerben nagyjából félezer pszichiáter dolgozik. Azaz,
ha minden segítségre szoruló polgár szakemberhez fordulna, akkor egyenként ötezer beteget kellene kezelniük.
Magyarországon nincs regiszter jellegű nyilvántartás, így nem ismerhetjük a kezelés alatt állók és a nem kezeltek pontos számát sem.
A hazai pszichiátriai ellátásban dolgozók szerint szakterületük már egy évtizede küzd az egyre nagyobb szakember- és forráshiánnyal, a romló vagy rossz körülményekkel. Az itthon maradt és az állami ellátásban dolgozó pszichiáterek lényeges szakmai támogatás, valamint reformok nélkül, fokozott erőfeszítéssel látják el a lakosság mentális betegségeinek kezelését. Erre a törékeny alapra nehezedik most rá a járványhelyzet, és a válság miatt növekvő ellátási többletterhelés.
– Már teljesen kész vagyok, a járvány kitörése óta egyre jobban romlik az állapotom, hiányzik a pszichoterápia, a rendszeres, személyes találkozó és a beszélgetés az orvosokkal. Úgy érzem, magamra hagyott a rendszer – mondja a szegedi Tünde, aki gyermekkora óta küzd szorongással, pánikrohamokkal és depresszióval.
A Magyar Pszichiátriai Társaság egyik alelnöke, a szegedi illetőségű Dr. Szendi István első mondatai is a panaszokról szólnak:
– A miniszteri eljárásrendnek megfelelően a pszichiátriai rendeléseket nem kellett felfüggeszteni, csak a kapacitásukat csökkenteni.
A jó állapotban lévő betegeket két-három hónapra elláttuk gyógyszerekkel, ez azonban sajnos nem általános.
Igen jelentős területi különbségek vannak a hazai ellátórendszerben, a járvány előtt a gondozói hálózatban sok helyen kevés és idős orvos dolgozott, így ezek az ellátóhelyek bezártak. Ráadásul nemcsak a járóbeteg-ellátó helyeket, hanem kórházi osztályokat is be kellett zárni, vagy elköltöztetni egy távolabbi telephelyre. Például Szeged és a régió harmadik progresszivitási szintű sürgősségi pszichiátriai ellátását kitelepítették a harminc kilométerrel távolabbi makói kórházhoz, ami önmagában is jelentős kockázat. Továbbá országos tendencia volt, hogy a rezidenseket nagy számban más osztályokra vezényelték – vázolja a helyzetet Szendi doktor.
Így a gyermekét egyedül nevelő Tündének is Makóra kellene mennie komolyabb kezelésért, ezt azonban nem engedheti meg magának, mert nincs kire bíznia kamasz fiát.
– A férjem elhagyott, a családom, a rokonaim szégyellnek, és nem szívesen tartják velem a kapcsolatot, hónapok óta egyedül kínlódom a kamasz fiammal, aki egyre nehezebben viseli a járvánnyal járó bezártságot. Állandóak a veszekedések, a gyerek dühkitörései, miközben én már járni is alig tudok – panaszkodik Tünde, aki egyre kilátástalanabbnak látja a helyzetüket, a rosszabbodó alapbetegsége mellett néha már öngyilkossági gondolatok is gyötrik.
Saját bevallása szerint csak a gyereke miatt nem vet véget az életének.
– Hasonló helyzetet gyakran tapasztaltunk magunk is – vázolja a Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke az egyre súlyosbodó körülményeket igazoló tapasztalatokat, és a lehetséges következményeket: – Számos kritikus eset fordult elő már az elmúlt másfél, két hónapban. Például az egyik nevelőszülőnél fél tucat kisebb-nagyobb gyerek most reggeltől estig össze van zárva, mindennapossá váltak köztük a konfliktusok. Ettől a nevelőszülő kibillent, és mindannyiukat el akarta zavarni, mire az egyik fiatal félelmében, hogy mi lesz így vele, öngyilkosságot kísérelt meg. De úgy tűnik, mintha több lenne a kóros alkohol- és drogfogyasztással összefüggő agresszív cselekmény is. Komoly problémát okozhat az is, ha ezeknél a betegeknél elmaradnak a szükséges pszichiátriai és gyógyszeres beavatkozások. Ez jellemzően majd elcsúszva jelentkezik az ellátórendszerben, késleltetett és esetleg súlyosabb betegségállapotok formájában. A mentális betegséggel élők kö-rében számolhatunk az öngyilkossági kockázat növekedésével, de ez – az összetett és fokozott stressz miatt – az átlagnépességben is jelentkezhet.
– Áprilisban voltak olyan időszakok, amikor minden második hívás kapcsolódott a koronavírus-helyzethez
– meséli a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) alelnöke. – Megjelentek az izoláció okozta korlátok, a tehetetlenség érzése, a befolyásolhatatlan és megjósolhatatlan helyzet miatti feszültségek. Egy-egy telefonáló esetében az önkénteseink jelentették a kapcsolatot a külvilággal, akik igyekeztek segíteni elviselni a válságot. Ez a hívások nagyjából ötödét tették ki - sorolja Dr. Dudás Erika, aki szerint a járvány egyik tapasztalata:
meg kell erősíteni a telefonos szolgálatokat.
A Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke úgy látja, egyelőre korrekt módszerrel végzett, feldolgozott hazai vizsgálati eredményeik még nincsenek. A korábbi olyan járványok idején, amelyek megszorító intézkedéssel is jártak, a szakemberek azt találták, hogy a lakosság egyharmadánál jelentkeznek pszichés tünetek, de ezeknek csak kis része éri el a mentális betegség szintjét. Kutatócsoportjuk kezdeményezésére indult egy nemzetközi vizsgálat a 11-18 éves fiatalok és szüleik körében: a „#Maradjotthon – Hogy bírod?”. Ennek előzetes feldolgozása alapján máris megállapítható, hogy a járvány jelentősen befolyásolhatja a fiatalok életét is.
- Klinikai munkámban azt tapasztalom, hogy több új páciens, illetve szülője keresett meg az elmúlt hetekben, mert segítségre volna szükségük - mondja kérdésünkre a társaság alelnöke. - Ez több, mint a korábbi időszakokban volt. A problémák között indulatkezelési nehézségek, dühkitörések, fokozott szorongásos panaszok, kilátástalanság, és öngyilkossági gondolatok is előfordultak.
A megoldási módszerekről szólva Prof. dr. Balázs Judit, az ELTE Pszichológia Intézetének tanszékvezetője elmondta: rohamtempóban kezdték fejleszteni és kihasználni a telemedicínában rejlő lehetőségeket. Bár a telefonos orvoslás szerinte nem pótolja a valós találkozást, de rengeteg lehetőséget nyújt. Sok nehéz helyzetet oldanak meg így is, megelőzhetik a tünetek rosszabbodását, illetve kezelhetik a problémákat. Az elnök abban bízik, hogy a járvány elcsendesülésével, a korlátozások enyhítésével, lassan visszatérhetnek a betegek teljes körű ellátásához, s a korábbi alapvető módszerek közé beépíthetik a most széles körben elterjedt telemedicína lehetőségeit is.
A Pszichiátriai Társaság alelnöke, Szendi doktor szerint, együtt kellene - tudatosan és támogatottan - fejleszteni a pszichiátriai és a szomatikus ellátásokat. Fontosnak tartaná a járóbeteg-ellátási formák rehabilitáció-jellegű, nappali kórházas formáinak mielőbbi újraindítását is. A megfelelő gyógyítási stratégiát ezek hatékonyságának javításában látná.
Tünde, aki a járvány előtt elmondása szerint „épp pendült” és mostanra látványosan visszaesett, azt reméli: már csak egy kicsit kell kibírnia, hogy újra visszaálljon a régi rend. Az elmúlt hónapokban elveszett idő azonban aggasztja: konkrétan az, hogy mikor kerül majd újra munkaképes állapotba, mert erre most biztosan alkalmatlan. Addig tudomásul kell vennie, marad a tengődés, be kell élnie a családnak a különböző segélyekkel.
