Lejt a pálya: Anyacentrikus jogalkalmazás a gyermekelhelyezési perekben

Nyári Józseftől, mialatt dolgozott, elvitték a kislányát. Nemrég írtuk meg a történetét: a családvédelmisek a nővére bejelentésére szakították el tőle a gyermekét – az apa vagy az egyébként a gyerekről lemondó anya megkérdezése nélkül. A férfi ezután a kecskeméti gyámhatóság előtt ülősztrájkba kezdett, s Virág ma már újra vele él. A súlyos szakmai hibák és túlkapások után az ügy már a Pest megyei gyámhatóság asztalán van. Azért pedig, hogy a 13 és fél éves Virág azalatt se legyen egyedül, míg édesapja dolgozik, a férfi bébiszittert fogadott. Napi ötezer forintot fizet, lakhatást, ellátást biztosít neki.

Nem ő az egyetlen apa, akivel szemben megmagyarázhatatlan módon járt el a hatóság. Péter, nevezzük így, hivatásos tiszt, a fiáért küzd, őt hívjuk Benjáminnak. A harc négy éve tart. A férfi 2003-ban házasodott össze a feleségével, a kisfiú három évvel később született. A pár 2011-ben beadta a bontóper keresetét, de csak négy év múlva született jogerős ítélet.

– Feleségemmel a kapcsolatunk jórészt a szülei, leginkább az édesanyja miatt romlott meg, aki nem ilyen vejet képzelt magának. Túl tisztességes voltam a családnak – kezdi történetüket Péter, akit ettől kezdve már leginkább csak a fia sorsa érdekelt. – Nagyon erős érzelmi kötődésünk van Benjáminnal, amit egyébként minden szakvélemény megállapított. Igaz, volt, amelyik ezt felrótta, mondván: érzelmileg befolyásolom a fiút.

A fiút a bontóper után heti váltásban helyezték el a szülőknél, annak ellenére hogy a gyerek folyamatosan elutasító volt édesanyjával szemben. Merthogy a bántalmazás, az agresszió megszokott büntetőeszköz volt az asszonynál. Egy esetről látlelet és feljelentés is készült: a kisfiú nem akart kiszállni egy áruház parkolójában az autóból, mire a nő a gyereküléssel együtt cibálta ki, a fiú megsérült.

– Ha szerinte a kelleténél többet beszélt velem Benjámin telefonon, mondjuk öt percet, előfordult, hogy nem adott neki vacsorát vagy beígért valamilyen büntetést. Rengeteg drága játékkal halmozta el, aztán folyamatosan megvonta tőle, amikor pedig Benjit már ez sem igazán érdekelte, más dolgokat talált ki. Simán közölte a fiammal, hogy „te hülyének sem leszel jó” – folytatja az apa. Hozzáteszi, a látlelettel igazolt bántalmazás után a gyámhatóság azonnal lépett: a bírósági döntésig veszélyeztetés miatt nála helyezték el a gyereket.

Csakhogy az édesanya megfellebbezett minden bírói döntést, megtámadta az iskola véleményét, amelyben Benjámin tanárai elmondták, milyen különbség van aközött, amikor a fiú az apját vagy az édesanyját várja s hogy mennyire erős a kötődése az édesapjához. Ami azonban Pétert a leginkább megdöbbentette, az az egyik legutóbbi hatósági lépés volt.

– Valami miatt komplex pszichiáteri, nem is pszichológusi szakvéleményt kértek, amelyben a szakértő – hatáskörén messze túlterjeszkedve – megállapította: szerinte az iskola túlzottan apabarát, ezért adott ilyen véleményt. És egyébként is, állítják, érzelmileg befolyásolom a kisfiút, és a sérülések sem történhettek úgy, ahogy a gyerek elmondta. Minden volt a szakvéleményben, csak pszichiátriai vonatkozás nem, ez a bírónak is feltűnt. Most várjuk a másodfokú döntést. Benji addig is nálam van, hiába szállt rá a családsegítő is a nagyszülők és az anya bevonásával, hogy meggyőzzék, nem vagyok jó apa. A bíróság sem volt hajlandó számításba venni, hogy a fiú velem szeretne lenni. Elfogadhatatlan számomra, hogy egy anya az irántam érzett mérhetetlen gyűlöletét a saját gyerekén vezetheti le, miközben egy olyan férfival él, akit a 11 éves fiam egyáltalán nem érdekel – mondja Péter, aki a most kitűnő tanuló és nyugodt Benjivel közösen várja a döntést.

Amikor dönteni kell

A 2014. március közepén életbe lépett új szabályozás szerint az elvált szülők egyenlőek – elvileg. A változás ugyanis nem hozott áttörést. Az új polgári törvénykönyv kiindulópontja az, hogy az elvált szülők közösen és egyenlően osztoznak a gyerekekhez kötődő döntési jogokon és kötelezettségeken akkor is, ha elválnak, függetlenül attól, kivel él a gyerek. A szülőket arra ösztönzik, hogy a válást követően is közösen, de legalábbis együttműködve neveljék a gyerekeiket. Ezek az elvek, amelyeket kitűzött az új szabályozás. Ennek megfelelőn megszűnt a gyermekelhelyezés fogalma – ám ha a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság ma sem mondhatja ki a közös felügyeletet, mindenképpen döntenie kell anya és apa között.

A felügyeleti jog már nemcsak azt a szülőt illeti, akivel a gyerek él, hanem alapértelmezett esetben mindkét szülőnek egyenlő jogai vannak a gyerekkel kapcsolatban a válás után. Csakhogy a gyakorlatban ez sem valósul meg, hiszen valójában minden jog azt a szülőt illeti, akivel a gyermek él.

Az új szabályozás szerint nem muszáj rögzíteni a gyerekkel való kapcsolattartás szabályait sem, a közös szülői felügyelet esetén feltételezi a jogalkotó, hogy a szülők képesek megállapodni arról, melyikükkel mennyi időt töltsön a gyerek. A bíróság vagy a gyámhatóság csak akkor kerül képbe, ha a szülők mégsem tudnak dűlőre jutni. A bíróság ugyanakkor szankcionálási céllal elvonhat bizonyos jogokat a szülőtől, de a felügyeleti jogot csak akkor korlátozzák, ha a gyermek érdekében feltétlenül szükségesnek ítélik.

Ezek a papíron már létező, a gyakorlatban azonban mégsem működő szabályok. Az érdekvédők évtizedek óta hiába küzdenek azért, hogy megvalósuljon az érdemi, közös szülői felügyelet, szűnjön meg a harc apák és anyák között. Ez ugyanis a gyerekek érdeke.

Dr. Hegedűs István ügyvéd, aki az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete nevében beszél lapunknak, nem egy hasonló ügyet ismer. Csak az ő praxisában háromszáz gyermekelhelyezési, tartásdíjvitás ügy van, nagyjából annyi, amennyi egy bíró éves ügyszáma. A szervezet a hátrányos helyzetű és kiutat kereső apákat támogatja, az ő jogaikért, közös szülői felügyeletért, a családbarát közfelfogás kialakításáért harcol, a hozzájuk fordulók jogi tanácsot és pszichológiai támogatást is kapnak. Céljuk, hogy senki semmilyen céllal ne állíthassa tartósan szembe egymással a férfiakat és a nőket, apákat és anyákat, valamint gyermekeiket.

Az egyesület által felvállalt célok mintegy hatszázezer gyermeket, valamint ugyanennyi apát és anyát érintenek.

– Amikor az apa bizonytalan és nem mer belevágni egy peres eljárásba, a szervezet jogi tanácsadással segít. Ki kell használni, hogy van első- és másodfokú bíróságunk. Ha két ember nem tud együtt élni, az még nem jelenti azt, hogy az egyik nem tud gyereket nevelni. Az Alaptörvényben is alanyi jogként szerepel a szülői jog és felügyelet. Az emberi jogok európai egyezménye egyértelműen kimondja: a házas feleknek egyenlő jogaik vannak a házasságban és a házasság felbontása után is – emlékeztet Hegedűs. Úgy látja: gyermekelhelyezési ügyekben szinte esélyük sincs az apáknak. – Hiába érzékelhető, hogy a nők egyre agresszívabban lépnek föl, sokszor használják bosszú eszközeképp a gyereküket vagy egyszerűen nem tudnak megbirkózni a munkahelyi teher és a gyereknevelés kettős szorításával, a hatóságok, a döntéshozók figyelmen kívül hagyják a gyermek érdekeit.

Hegedűs szerint ha megkérdezik is a gyermekeket, leginkább érzelmi befolyásoltságra hivatkozva nem veszik figyelembe az állításaikat. Az ügyvéd semmiképp nem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy a nők ellen beszélne. Egyszerűen objektivitást kér a döntéshozóktól.

– Igenis van anya, aki a tárgyaláson tip-top, majd a váratlan környezettanulmányon elképesztő körülményeket találnak, s kiderül, elhanyagolja a gyermekét. Sok esetben tényleg az anyai rokonok áskálódása, vádaskodása teszi az amúgy egyértelmű ügyeket is komplikálttá, hosszúvá.

Hegedűs példaképp említi: legutóbb egy tiszántúli esetben az anya találta ki, hogy apa és az új párja is molesztálja a gyerekét.

– Hiába nem volt egyetlen életszerű mozzanat sem az elmeséltekben, a gyereket többször is vizsgálva egyértelműnek tűnt a helyzet, másfél-két évig tartott a tortúra, amelyben egy öt-hat éves gyerek szenvedett a legtöbbet. Sok esetben úgy tűnik, a bíróságok egyszerűen félnek attól, hogy kimondják: az apánál van jobb helyen a gyerek.

Szabály és gyakorlat

A szülői felügyeleti jogra vonatkozó rendelkezésekben jelentős változások történtek az elmúlt évtizedekben. Az ötvenes években még jogszabály rögzítette: a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apjánál, a leány­­gyermeket és a hatodik életévét be nem töltött fiúgyermeket az anyjánál kell elhelyezni. A jogszabályok változásain is jól nyomon követhető, hogyan módosult a kifejezetten apaközpontú szemlélet az apa és anya egyenjogúsága felé, majd kezdett átbillenni a gyakorlat az anyaközpontú felfogás felé. A hatályos jogszabály az apa és anya között nem diszkriminál, a felek elvileg ugyanazon jogokkal, kötelezettségekkel rendelkeznek. Az évtizedek alatt kialakult bírói gyakorlat azonban mégis olyan jeleket mutat, mintha mára az anyák lennének többletjogokkal felruházva az apákkal szemben.