Lehet hittanár, pap, lelkész, teológus

– Az iskolában rég téma volt, hogy – ha már kötelezővé tették – ki mire íratja a gyerekét. El is kezdtük a szervezést, hisz azt szeretnénk, hogy nyugodtak lehessünk afelől, mégis mit tanítanak majd neki – mondja egy általános iskolás kisgyerekes anyuka.

Nevét nem vállalja, mert „semmiképp nem szeretne rosszat az igazgatónak”, akinek újraválasztását nyilván nem segítené egy újságcikk, amelyből kiderül, iskolájában „rendeletellenes” tevékenység folyik.

– A szülőin ugyanis összeültünk, az osztályfőnök megkérdezte, erkölcsöt vagy hittant tanulna-e a gyerek. Mivel hittant semmiképp, bediktáltam az erkölcsöt. Nagyjából kilencven százalék döntött így. Ezt az iskolában az igazgató engedélyével majdnem minden osztályban összeírták, szóval lehetett látni, összességében milyen igények merültek fel – folytatja az anyuka. – Ehhez képest pár nap múlva minden igazgató dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár aláírásával e-mailt kapott. Nem hittünk a szemünknek.

„Több forrásból is eljutott hozzánk az információ, hogy az ország néhány általános iskolájában már elkezdték a 2013. szeptember 1-jétől induló erkölcstanoktatás, illetve az Nkt. alapján választható hit- és erkölcstanoktatás megszervezésének előkészítését.”

Arra azért felkaphatjuk a fejünket, hogy „több forrásból” jutott el a hivatalhoz a hír. Másrészt a „már elkezdték” kifejezés sem rossz, elvégre az, hogy januárban az iskolák nekilátnak a szeptembertől kötelező két új, az eddigi iskolarendszertől idegen tantárgyra vonatkozó igények felmérésének, talán mégiscsak bocsánatos bűn.

A levél folytatódik: „Kérjük az intézményvezetőket, hogy az erkölcstan tantárgy, illetve a helyette választható hit- és erkölcstanoktatás megszervezését az iskolájukban még ne kezdjék meg, amennyiben pedig már megkezdték, akkor az előkészületeket egyelőre függesszék fel.”

Az ok: a jelentkezés szabályait, az eljárással összefüggő iskolai feladatokat és az ezekkel kapcsolatos eljárási határidőket az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszteri rendeletben szabályozza majd.

Az oktatásért felelős államtitkárság sajtóosztályának tájékoztatása szerint az évek óta működő fakultatív hitoktatás miatt már sok intézmény szerzett tapasztalatokat, így jó kapcsolat alakult ki az intézményvezető és az egyházak helyi képviselői között. Ráadásul „a nemzeti köznevelésről szóló törvény 35. §-a a kötelező erkölcstanórát vezeti be, amely helyett egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstanoktatás választható. A törvény tehát nem vezet be kötelező hitoktatást, hanem egy olyan kötelező órát vezet be, amelynek tartalma a főszabály szerint erkölcstan, de választható helyette hittan is. A választás a tartalomra, és nem az órára vonatkozik, a tanulónak tehát valamilyen órán mindenképpen részt kell vennie. Így nem beszélhetünk választható óráról sem, csak választható tartalomról”.

S hogy mégis mire kell várni?

„Most országosan egységes rendszerben új típusú feladat jelenik meg. Nem fakultatív lehetőségről van szó, hanem egy kötelező óráról, amelynek a tartalma választható, és ahol az egyik választható tartalom vonatkozásában az egyházi jogi személlyel – vagy személyekkel – együtt kell működni – áll az államtitkárság írásban küldött levelében. – Ez a feladat nem bízható csupán arra, hogy helyi szinten milyen a viszony az egyes egyházak és az iskolák között. Ezért a megszervezés szabályait rendelet fogja rögzíteni, ami alapján mindenhol egyforma eljárásrend szerint szerveződik az erkölcstan helyett választható, egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstanoktatás. Erre a szabályozásra kell várni. A rendelettervezet hamarosan társadalmi egyeztetésre kerül, a terv szerint márciusban indulhat a szervezés.” Ebben pedig meghatározzák a „pontos eljárásrendet, feladatokat, azok sorrendjét és határidejét”.

Ez még mindig nem válasz arra, miért ne mérhetnék fel az igényeket az iskolában, miért ne lehetne tudni, mennyien és mire jelentkeznének.

„Az igények reális felmérésében pontosan kell ismerni az »ajánlati oldalt«, vagyis azt, hogy mire jelentkeznek. Nem az iskola vagy annak igazgatója dönti el, hogy mely egyházak hitoktatására lesz lehetőség az erkölcstan helyett, hanem az egyházak jelzik az iskola felé, hogy az adott intézményben meg tudják-e szervezni az erkölcstan helyett választható hitoktatást. A szülő az így jelentkező egyházak közül választhat, vagyis az egyházi jogi személy által ténylegesen megszervezett hit- és erkölcstanoktatást választhatja. A rendelet továbbá az igények felmérésének módját is szabályozza majd” – szól az államtitkárság válasza.

Magyarul: nem az iskolák, hanem az egyházak felől indul a folyamat, ők jelzik, meg tudják-e tartani a hittanórát, vagy sem.

Kíváncsiak voltunk arra is, mit kell ezek fényében változtatni a rendeleten. „A módosítás tulajdonképpen kiegészítést jelent. A rendelet szabályozni fogja a megszervezés minden részletét, így például azt, hogy az intézményvezető hogyan és meddig köteles biztosítani az egyházak bemutatkozásának lehetőségét, a szülő hogyan és mikor választhatja a hit- és erkölcstanoktatást, hogyan változtathatja meg a döntését, hogyan történik a hit- és erkölcstan értékelése, valamint azt, hogy hogyan kell a csoportokat megszervezni. A rendelet tehát minden olyan gyakorlati kérdésre választ ad, amelyre a törvény alapján nem lehet válaszolni. Erre az egységes értelmezés, a viták elkerülése miatt van szükség.”

És ez még nem minden. A törvény szerint erkölcstan helyett egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstanoktatás is választható. A tájékoztatás szerint az első kérdés tehát az, mely egyházak tudják vállalni, hogy igény esetén az adott iskolában megszervezik a hit- és erkölcstanoktatást.

„Erre egyik egyház sem kényszeríthető. Vagyis a szülő abból választhat, amit ténylegesen meg is szerveznek. Amennyiben ezek közül nem tud vagy nem akar választani, akkor a tanuló erkölcstant fog tanulni. Ahogy nem kényszeríthető, ugyanúgy nem is akadályozható a megszervezés, vagyis tulajdonképpen az iskolának abba nem lesz beleszólása, hogy mely egyházak hitoktatására lesz lehetőség az iskolában.”

Megtudjuk azt is, hogy a hitoktató nem az iskola, és nem is az állam, hanem „az egyházi jogi személy alkalmazottja lesz”, így az iskolának csak az erkölcstan tanításáról kell gondoskodnia.

„Ahogy minden tantárgy, alsó tagozaton ez is a tanítók feladata lesz, felső tagozaton pedig vagy a tantárgynak megfelelő szakos tanári végzettséggel, vagy a felső tagozaton való tanításra feljogosító pedagógusi végzettséggel és hatvanórás továbbképzés elvégzésével lehet erkölcstant tanítani. Korábban is létezett például etika szakos tanári képzés, a továbbképzések is beindultak, így lesz elég szakember. Itt figyelembe kell venni a felmenő rendszerű bevezetést is, vagyis azt, hogy a következő tanévben még csak az 1. és 5. évfolyamot érinti a változás. A törvény úgy rendelkezik, hogy egyházi felsőoktatási intézményben szerzett hitoktatói vagy hittantanári vagy más, a hitélettel kapcsolatos felsőfokú képesítéssel és az illetékes egyházi hatóság megbízásával kell rendelkeznie. Tehát lehet hittanár, pap, lelkész, teológus... stb.”

A két tantárgy közötti különbség pedig éppen az, hogy ki határozza meg a tartalmát. „Az erkölcstan tartalmát a NAT és a kerettanterv szabályozza. Követi a köznevelési törvény azon alapelvét, hogy »a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni, a teljes nevelés-oktatási folyamatban tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését«. A hit- és erkölcstan tartalmának meghatározása az egyházi jogi személy joga és kötelessége, ebbe az iskola, sőt az állam nem szól bele. Ez tehát egy világnézetileg elkötelezett, az adott egyház tanításának megfelelő tartalom, amely az előbb idézett alapelv folytatásából nyeri létjogosultságát: »Lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, tanuló egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstanoktatásban vehessen részt.«”

Akárhogy is: új világ kezdődik.