Legyünk végre tökösek! – Gőgös Zoltánnak vidéken nem kell GPS

Rövid nap lesz, közli Gőgös Zoltán, amint kilép a képviselői irodaházból. Dél van, ritkán fordul elő, hogy ilyenkor induljon el vidékre, általában egész napos kiruccanásokat szokott tartani. Az új kocsijával megyünk. Már amennyire új: egy hétéves Toyota Avensis, januárban cserélte le a régi SuperB-jét. A Skodában 310 ezer kilométer volt, a japán gépben 45 ezer van, sikeres vétel volt. Év végére ez is túl lesz a százezren, legalábbis, ha Gőgös tartja a szokásos tempóját, az évi 70 ezer kilométeres átlagot. Nem a pápai hazautazások lökik meg a kilométerórát, hanem a heti kétszeri vidéki turné. Az MSZP elnökhelyettesének nincs egyéni körzete, szakpolitikusként és pártvezetőként az egész ország a területe.

– Általában helyi rendezvényekre, aktuális eseményekre kapok meghívót, igyekszem ezek köré még legalább három-négy programot szervezni. Sajtótájékoztatót, lakossági fórumot, személyes találkozókat. Nagyjából 15-20 olyan ügy van országszerte, amelyekbe belefolytam, ezekre a helyekre rendszeresen visszajárok, tartom a kapcsolatot az érintettekkel. És mindig akadnak egyéni problémák, nem csak agrártémában, ezekben is megpróbálok segíteni, ha már valaki megtisztelt azzal, hogy hozzám fordult.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Gőgös az egyetlen szocialista politikus, aki fölrakta a mobilszámát az MSZP honlapjára. Nem bánta meg, pedig ezzel kitette magát annak, hogy bárki bármikor ismeretlenül is felhívhatja. Meglepő, hogy nem kap gyalázkodó hívásokat. (A kemény beszólásokat a Facebook-oldalán gyűjti be, amit szándékosan nem moderál, de a szalonképtelen kommentekre azért szokott reagálni.) A legkülönbözőbb panaszokkal szokták megkeresni. Valaki csak tanácsot kér: eladja vagy inkább bérbe adja a termőföldjét; más azt kérdezi, mit tegyen, ha lopják a fát az erdejéből; akad, aki az állami földpályázatok nyerteseire panaszkodik; mások ingatlanátírás miatt kérik a tanácsát. Sokan fordulnak hozzá azzal, hogy segítsen nyilvánosságra hozni helyi korrupciós ügyeket, de amikor dokumentumokra vagy tanúvallomásra lenne szükség a felderítéshez, inkább visszatáncolnak.

– Van egy állandó, nem hivatalos fogadóórám is: minden pénteken reggel hétkor kimegyek vásárolni a pápai piacra. Ezt a környéken észben tartják az emberek, rengetegen ilyenkor keresnek meg a gondjaikkal. Sokan a környékbeli falvakból direkt péntek reggelre időzítik a városi bevásárlást, hogy találkozzanak velem. Nagyjából másfél-két óra, amíg végigérek a piacon.

Vidéken érzik, hogy Gőgös közülük való, a rendezvényeken rendre meg is szokták kérni, hogy vegye le a zakót, tűrje fel az ingujjat, és segítsen.

– Nem ijedek meg a disznóvágástól, bármelyik fázisba beszállok a megszúrástól a kolbásztöltésig. De volt, ahol kézi kaszálásból vizsgáztattak, máskor traktort kellett vezetnem, egyszer egy kombájnt is, de rávettek már favágásra meg tehénfejésre is. Falun engem nem is politikusnak néznek, hanem vidéki gazdának, esetleg agrárszakembernek. Egy városi politikushoz képest persze előnyben vagyok a terepen, mert nem kell segítség, hogy megértsem az emberek konkrét problémáit.

Beérünk Gyöngyösre, Gőgös bekapcsolja a GPS-t. Csak városon belül használja, amúgy a fejében van Magyarország térképe, ahhoz nincs szüksége segítségre, hogy bármelyik településre odataláljon. Mobillal fizeti a parkolást, meséli, múlt héten az egyik városban elfelejtette elküldeni a lezáró SMS-t, ott is hagyott 1700 forintot. Ez az ő sara, nincs benne a költségtérítésben.

A gyöngyösi Kékes étteremben Magda Sándor vár minket. Régi szoci nagyágyú, a környéken mindenki ismeri, ő is ismer mindenkit. Húsz évig volt a gyöngyösi főiskola rektora, igazi agrárértelmiségi, nem mellékesen nagy dinnyetermesztő. Nyolc éven át, 2002 és 2010 között volt a térség országgyűlési képviselője, hét évvel ezelőtt szállt ki a politikából. De azért a piros kabátját nem tette el a szekrénybe, mondja, kampányolni még ma is gyakran beszáll a szocikhoz. Ebéd közben átbeszélik Gőgössel, hogy a kormánynak az agrárfelsőoktatás átalakítását érintő terveiben mik a pozitívumok és mit kell kritizálni.

Ebéd után a szomszédos MSZP-irodában sajtótájékoztató következik. Hárman ülnek ki az asztalhoz: Gőgös, Magda és a megyei irodavezető, Orosz Bálint. Gyér az érdeklődés, három helyi médium képviselteti magát. A városi tévé külön interjút kér Gőgöstől, aki főleg aktuális agrártémákról beszél.

– Ennek most mi értelme volt– – kérdezzük Gőgöst. Sok emberhez eljut a mondandója, magyarázza, a helyi tévé például többször is leadja a híradóját, így többször megszólalhat benne az MSZP második embere. Fontos, hogy a helyiek lássák őt, tudjanak arról, itt járt, érezzék, az ellenzék dolgozik.

Elindulunk Gyöngyössolymosra, ahová Gőgös lakossági fórumot hirdetett. Útközben telefonon leszervez két „közönségtalálkozót” Majtényi Lászlónak, az ellenzék államfőjelöltjének, egyet Veszprémbe, egyet Győrbe.

– Minek? – kérdezzük.
– Mert ha egyszer beálltunk mögé, akkor segíteni is kell – mondja.
– Ki szervez még hasonló fellépést az MSZP-ben Majtényinek?
– Azt nem tudom – feleli.

Megérkezünk Gyöngyössolymosra. Kíváncsiak vagyunk, hány embert érdekel az MSZP-s politikus fellépése, ő maga azt jósolja: öt és húsz között lesz a létszám. Beletrafált, tizenöten várják a művelődési háznál. Nincs szükség a nagyteremre, az egész csapat elfér a klubszobában. Magda és Orosz mellett itt van Érsek Zsolt, az MSZP megyei elnöke is, sőt Tiszanánáról átruccant Godó Lajos is, Gőgös régi barátja, aki korábban három cikluson át volt a párt parlamenti képviselője.

– Hát te nem öregszel, Zoli. Melyik borospincében voltatok? – indít Godó. Semelyikben, sajnálkozik Gőgös. Ő vezet, úgyhogy nem ihat, akkor meg minek menjen pincébe.

A fórumot Godó panasza nyitja: azon a környéken, ahol ő él, azt mondják az emberek, nem kell erőltetni a házasságot, ha a felek nem hajlanak rá. Vagyis nem kell közös ellenzéki lista a jövő évi választásokon, csak 106 közös egyéni jelölt. Gőgös szerint ez bonyolultabb dolog, mert ha az ellenzéki pártok külön állítanak listát, akkor legalább 27 egyéni jelöltet is indítaniuk kell, úgy meg nehéz lesz közös egyéni jelölteket találni.

Családias hangulat: tizenöten voltak kíváncsiak Gőgös Zoltánra Gyöngyössolymoson Fotó: Kovalovszky Dániel

Amúgy az MSZP elnökhelyettese csaknem két órán át beszél, olykor Magda, Orosz és Érsek is közbeszól, utóbbi vitába is keveredik Gőgössel. Hogy miért kell aláírásgyűjtéssel segíteni a Momentumot, amikor egy lehetséges konkurens pártról van szó? Gőgös példabeszéddel felel: hiába van rosszban két szomszéd, ha az egyiknél borjadzik a tehén, a másik gondolkodás nélkül indul segíteni.

– Ha egyetértünk a Momentum céljával, kötelességünk segíteni – teszi hozzá.

Elszáll a levegőben egy másik kérdés: hogy lehet az, hogy Leisztinger Tamás éppen a nemzet gázszerelőjének adta el 14 szállodáját? Gőgös erre nem reagál, arra igen, hogy Demeter Márta („aki túl korán került túl magasra”) kilépése a frakcióból azt jelzi, továbbra is gyenge a párt káderpolitikája.

Magda Sándor nem cifrázza. „Ha bárki szidja nekem a Fidesz-kormányt, mindig azt mondom: Menj el szavazni, a szentségit, ne nekem pofázzál!” Érsek Zsolt is heveskedik. Szerinte nem az összefogással kell bíbelődni, hiszen az MSZP-nek van saját miniszterelnök-jelöltje: Botka László. „Aki jön, jön, aki nem, nem. Legyünk végre tökösek!”

Azok leszünk, zárja a fórumot az elnökhelyettes. A 15 érdeklődő hazaballag. Megszólítunk közülük néhányat, mind párttagok vagy szimpatizánsok, egy ember mondja azt, hogy szokta látni Gőgös Zoltánt a tévében, kíváncsi volt rá élőben. Hogy tetszett?

– Hát, pont olyan volt, mint a tévében – mondja.

Gőgös visszaviszi Magda Sándort Gyöngyösre. A kocsiban az egykori helyi erős ember felidézi, hogyan uralta még a kétezres években is az MSZP a falvakat.

– Jótékonykodni kell, jelen kell lenni. Én kimutatást vezettem arról, mennyi pénzt adományoztam a választókörzetemben élőknek: nyolc év alatt 22 millió forintot. Persze a saját vagyonomból. Például befizettem több falunak is a focibajnokság nevezési díját. De a meccsekre is eljártam, személyes kapcsolat nélkül az adomány semmit sem ér. Hozzájárultam az összes falusi templom felújításához, amit persze a plébános a misén ki is hirdetett a híveknek. Támogattam a különböző művészeti csoportokat, aztán el is mentem az összes falunapra, hogy megnézzem a produkcióikat. A fogadóóráimat kéthavonta a falvakban tartottam, hogy ne kelljen bejönni az embereknek Gyöngyösre.

Hova tűnt mindez? Magda kilépése után nem volt, aki átvegye a stafétabotot, mondja Gőgös. És persze a párt kapacitása is erőteljesen csökkent. Már nem jutnak el a Gyöngyös-környéki falvakba a helyi szocik, a Jobbik el is foglalta a helyüket.

Hazafelé csak rákérdezünk: mire volt jó ez a fórum? Egy háromezres faluban tizenöten voltak kíváncsiak az MSZP elnökhelyettesére – nem tűnik túl hatékonynak a „tájolás”. De Gőgös elégedett.

– Akik eljöttek, azok párttagok és szimpatizánsok. Szükség van arra, hogy olykor személyesen találkozhassanak a párt vezetőivel. Én elmondhatom nekik, hogy mit tervezünk a következő időszakban, ők elmondhatják, hogy mit várnak el tőlünk. Jövőre kampányolni kell, és csak akkor tudjuk őket bevonni, ha odafigyelünk rájuk, ha rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot. Én szeretem ezt csinálni. Bárcsak mindenki így lenne ezzel a pártban.