Legyen másik kotta!

Mire lesz elég az a 8,7 millió forint, amit honlapjukon – beszélgetésünk napján – a bevételi rovatban tettek közzé?

– A párt magánemberek kisebb adományaiból tartja fenn magát. A támogatások folyamatosan érkeznek. Eddig minden számlát időben ki tudtunk fizetni. Az ajánlószelvény-gyűjtés időszakában összesen mintegy harmincmilliót fogunk elkölteni, ami még nincs rajta a számlán, de a gentleman’s agreement alapján megvan a fedezete. Ha pedig meglesz a húsz területi listánk, akkor egészen másfajta világ jön az LMP számára.

Ám csupán bő egy hónap marad elmondani azt, hogy mi az LMP, és mit akar. Nem késő?

– Most az ajánlószelvényekre koncentrálunk. Foglalkozhatnánk értelmesebb dolgokkal is, de nem mi találtuk ki a rendszert. Jövő héttől viszont már a programunkról beszélünk. Kezdhettük volna hamarabb a kampányt, ha sokkal több pénzünk lenne. És lehetne is, ha szögre akasztanánk az elveinket. Vannak, akiket a jó szándék vezetett, de névvel nem tudták vállalni a támogatást, márpedig mi nagyobb adományt csak így fogadunk el. És akadtak, akik befutó helyekért súlyos tízmilliókat fizettek volna. Ám – más pártokkal ellentétben – nálunk ez nem gyakorlat.

Nem egyszerű meghatározni az LMP-t. Schiffer András szerint a párt újbaloldali hagyományt követ, mert fellépne mindenfajta kizsákmányolás ellen. Viszont nem kapitalizmusellenes, a piacot adottságnak tekinti, amelyet szociális és ökológiai korlátok közé kell szorítani. Ez, állítják, nem tehető meg nemzetállami keretek között: globális összefogásra van szükség. Az átlagválasztó az első mondat után elveszti a fonalat...

– Azért ezt elég egyszerű lefordítani a hétköznapi életünket meghatározó kérdésekké. Például arra, hogy mitől lesz Magyarországon több munkahely. Egész Európa abba az irányban megy, amelyet az LMP is hirdet például a foglalkoztatáspolitikában.

Ennek az a lényege, hogy a munkahelyteremtést összekapcsolják a zöldberuházásokkal.

– Igen. Amikor felháborodunk azon, hogy a kiotói egyezményből befolyó kvótapénz eltűnik a magyar költségvetésben, és emiatt félő, hogy nem fogunk tudni hozzájutni a további bevételekhez, akkor tulajdonképpen azokért a családokért aggódunk, akik így nem kapnak majd támogatást lakásuk energiatakarékos felújításához. Van tehát egy ideológiailag jól körülírható program, amelyből nagyon is gyakorlati válaszok következnek. Például a helyi termelőnek, aki nem tudja eladni a terményét, vagy a fogyasztónak, aki a hipermarketben csak agyonvegyszerezett külföldi gyümölcsöt vásárolhat.

És továbbra is azt fogja venni, ha olcsóbb, mint a jobb minőségű hazai.

– Kérdés, hogy az állam melyiket támogatja. Nagyon erős lobbiérdekek munkálnak a parlamentben, s kiszolgálnak bizonyos ágazatokat. A zöldpénzek azért tűnhetnek el a költségvetés bugyraiban, mert nincs olyan politikai szereplő, aki emiatt verné az asztalt. Egyik párt sem áll bele a küzdelembe, mert megvették őket.

Ha így van, ekkora lobbiérdekekkel hogyan tudna harcolni egy jó esetben is csupán ötszázalékos párt?

– Nem az a lényeg, hogy mekkora erőt képvisel az, aki másik kottából énekel, hanem az, hogy van másik kotta. A fogaskerekek közé szeretnénk pálcát tenni. Ehhez nem kell nagyon erősnek lenni, inkább okosnak és hangosnak.

Más parlamenten kívüli civil szerveződések – még a Jobbik is – azt mondják: ők az újak és a tiszták.

– Az emberek többsége nem olvas programokat, de jó az orra. Sok választó van, aki tudja, miért nem bízhat a parlamenti pártokban, ám azt is érzékeli, hogy az erőszakos politika nem alternatíva. A parlamenti elit bűne, hogy a Jobbik középerővé vált. Mások viszont – talán épp kizárásos alapon – megtalálnak minket: itt vannak ezek a fiatalok, akik nem hőzöngenek, értelmesen próbálnak beszélni. Szerintem az LMP missziója a 2010-es parlamenti választással kezdődik, és a párt 2014-re lesz olyan erős, hogy parlamenti szereplőként el tudja mondani, mit akar. Most még a pénz és a tapasztalatok hiánya akadályoz bennünket.

Az LMP témái közül leginkább a korrupció visszaszorítására és a tiszta közéletre vevő a közhangulat. Programjukban írják: a független intézményeket mentesítenék a pártpolitikai zsákmányszerzés nyomása alól. Jól hangzik. Miképp?

– Egyszerű dolgokról van szó. Az állami és önkormányzati tulajdonban lévő cégekben meg kell szüntetni az igazgatótanácsokat. A választott képviselők esetében pedig az újraválasztás lehetőségét, és akkor majd az alkotmánybíró sem kezd el helyezkedni a ciklus vége felé.

Közszolgálat, kuratóriumok?

– Azok a politikai kartell tipikus példái. Mindenki delegál valakit, aztán közösen nem tesznek semmit, csak viszik a pénzt. Ezt a rendszert nem lehet egyik pillanatról a másikra lebontani. De két út van. Vagy azt mondjuk, hogy Magyarország reménytelen hely – s ezt megszokjuk –, vagy elmegyünk. Ám mást is tehetünk: verjük az asztalt, hallatjuk a hangunkat. Mi ezt követjük. A szavazók nagy része nyilván szkeptikus, amikor jön egy új párt, és azt mondja magáról, hogy tiszta. De mi nemcsak beszélünk erről: nyilvánosságra hozzuk a kampányköltéseinket. Számunkra fontosabb, hogy ötvenmilliónk legyen, amellyel el tudunk számolni, mint hogy ötszáz, amellyel nem.

A választó a voksáért cserébe nemcsak azt várja, hogy verjék az asztalt, de azt is, hogy igazodjanak el a politika világában, eredményt mutassanak fel, s evégett, ha muszáj, kössenek alkukat. Így lesz egyre vékonyabb a mezsgye...

– A múlt év végén az LMP kezdeményezésére szavazta meg a parlament a cianidos bányászat magyarországi tilalmát. A mi javaslatunkra került be néhány elem a kormány antikorrupciós csomagjába. Látjuk azt is, hogy mindaz, amit az uniós kampány óta mondunk, visszaköszön a Fidesz és az MSZP korteskedésében. De nincs bennem féltékenység emiatt. Örülök, hogy Mesterházy Attila hirtelen rájött, ő is újbaloldali, a Fidesz meg zöld beruházási bankról beszél. Ügyek érdekében bárkivel szívesen beszélünk. Az LMP egyik nagy lehetősége, hogy olyan párt, amely eddig senkinek nem volt az ellensége. Nincsenek sem okozott, sem elszenvedett sebei.

De ha az a cél, hogy meghúzogassák a kartellezők bajszát, akkor mitől lennének ők nyitottak?

– A mostani parlamenti pártok nem egységesek. Sok olyan politikust ismerek, aki küzd a saját oligarchájával, s szívesen változtatna. Nincs kőbe vésve, hogy ezek a pártok ne tudnának leválni a lobbicsoportokról – folyamatos a küzdelem. Ám ebben a jelenlegi pártok jobbik részének nincs szövetségese – bennünk ezt megtalálhatnák.

S mi a garancia arra, hogy a dolog nem fordítva sül el?

– Aki csak kicsit is ismeri ezt a pártot, tudja, milyen etikai normák vannak az alapszabályában. Látja, kik azok az emberek, akik napi tizenhat órában teljesen ingyen építik az LMP-t. Nagyon magasra tettük a morális lécet. Ha az LMP-nek csak egyetlen korrupciós botránya lesz, amelyet megpróbál elsikálni, akkor menten elbukik. Mert mi épp arra tettük fel a jövőnket, hogy lehet más a politika.