Le kell váltani a Fideszt!

- Annak idején, 1998 tavaszán mindenki azt jósolta: a kétharmados Horn-kormányt újraválasztják. Az MSZP magabiztosan kampányolt: „Szavazzon a folytatásra!” Aztán veszítettek. Most Orbán Viktor hirdeti „programként” a folytatást. Bukhat ő is?

– Bár sejthető a választás kimenetele, mégsem lefutott. A meglepetés nem zárható ki. Abban biztos vagyok: a kormányváltó szövetség erősebb, mint ahogyan azt a közvélemény-kutatások jelzik. Még mindig sok a rejtőzködő szavazó. Csalódtak az Orbán-kormányban, másban sem bíznak, ezért az utolsó pillanatig hezitálnak, egyáltalán menjenek-e voksolni. De ők is át fogják gondolni: ha önként lemondanak szavazati jogukról, azzal a Fidesznek kedveznek. Meg kell érteni: akik nem akarják Orbán Viktort még négy évig hatalmon tartani, azok számára a Kormányváltók az egyetlen reális alternatíva jelenleg.

– Vannak olyan számítások is: ha a 106 egyéni szavazókörzetből 60-at elhoz a demokratikus ellenzék, minősített többséggel is győzhetnek a Kormányváltók.

– Az egyfordulós választásban szinte minden az egyéni jelöltek versenyében dől el. Mivel ilyen helyzet még nem volt, modellezni sem könnyű, mi történhet a mesterségesen összevont szavazókörzetekben. A korábbi időközi választások azt mutatták: a Fidesz és a Kormányváltók erőviszonya jóval kiegyenlítettebb az országos méréshez képest. Ráadásul az egész választási rendszer úgy lett kitalálva, hogy a győztes mindent visz, ezüstérmet nem osztanak. Bár a Fideszben már győzelmi kürtöket fújnak, nagyon is bizonytalanok.

– Orbán nem mer kiállni Mesterházy Attilával. A Fidesz elnöke azzal hárította el a miniszterelnök-jelölti vitát, hogy őt támadni, ócsárolni akarják, és ehhez ő nem kell.

– Orbán Viktor minden valódi ütközet elől kitér. Csak a sajátjai körében szeret szerepelni. Könnyű úgy vitéz „szabadságharcosnak” látszani, hogy senkivel sem kell küzdeni. Hogy kedvenc témája, a rezsicsökkentés ellenére sem vállalja a vitát, az szintén a bizonytalanság jele. Ez magyarázza a szélsőjobb felé tett gesztusokat is.

– Az M1-en adott interjújában Orbán úgy összegezte kormányzati teljesítményét: „Visszaszereztük Magyarországot a magyaroknak.”

– Ez éppen a Jobbik korábbi szlogenjére emlékeztet. Orbán pártja, hogy féken tartsa riválisát, átvette annak egyes témáit, a Horthy-korszak, Trianon „kezelését”. S közben a Fidesz egy része is „eljobbikosodott.” Nem kétséges, hogy a hatalomért tárgyalna a szélsőjobbal. A lehetséges választási forgatókönyvek közül ez a legszörnyűbb.

– Ön azt írta a Galamus.hu-n nemrég megjelent cikkében, hogy most kellene leváltani a Fidesz-kormányt, mert 2018-ban ez sokkal nehezebb lesz: „Amíg pislákol a demokratikus jogállam emléke, addig kellene az ellenzéknek választást nyerni.”

– Ha a jelenlegi kormány újabb négy évet kap, Magyarországon megszilárdul és kiteljesedhet egy önkény típusú rendszer. Az állami korrupció jelenlegi gyakorlata lényegesen nagyobb méreteket ölthet, kontroll nélkül folytatódnának a joggal kifogásolható költekezések. Az ilyen rezsim fennmaradásához az össznépi tehetetlenség érzése és a közöny nagyban hozzájárul. Minél inkább rátelepszik a mindennapokra az állami önkény, annál nehezebb legyőzni a növekvő apátiát.

– Orbán rendszere tehát nem konszolidálható. A miniszterelnöknek lételeme, hogy fantomellenségekkel harcoljon. Képtelen kompromisszumra.

– Az Orbán-rendszer eddigi működése arra utal, hogy később sem lesz képes megszelídülni, konszolidálódni. Ám stabilizálódhat – legalábbis látszólag. Ha nincs gazdasági fejlődés közérzetjavító intézkedésekkel – például rezsicsökkentéssel –, egy ideig el lehet hitetni az emberekkel, hogy a lehetőségeik szerint a legjobban élnek. Ám ha a gazdasági helyzet romlik, a belső társadalmi feszültségek nőnek, vagy feltűnnek a kormánypárton belül más erővonalak. Bármilyen váratlan esemény is elég lehet a rendszer gyors és fájdalmas összeomlásához.

– A szavazásnak van egy másik fontos tétje is, amiről kevesen beszélnek. Egy újabb választási vereség Orbán Viktor politikai végjátékához vezethet.

– Egyetértek: Orbánnak ez lenne a negyedik választási kudarca. Bármennyire megkérdőjelezhetetlen tekintély most a jobboldalon, ennyi bukást még ő sem tudna politikailag túlélni. Alighanem távozna a pártelnökségből, vezérkarának több prominensével együtt. A Fidesz-tömb széteshet, előtérbe kerülhetnének olyan, mérsékeltebb konzervatív politikusok, akik hajlandók a társadalmi, politikai kiegyezésre. Amíg ez a fordulat nem következik be a jobboldalon, nehéz elképzelni valódi korszakváltást.

– Mások viszont úgy látják, a baloldal régi-új vezetői – Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc – nem alkalmasak a magyar demokrácia megújítására.

– Tény, hogy sokáig tartott az ellenzék kijózanodása és összefogása. De nekem úgy tűnik: tanultak korábbi tapasztalataikból, vagy legalábbis készek erre. A balliberális koalíciókkal mindig az volt a gond, hogy „veszekedő pártok” képzetét keltették. Amióta az ötpárti szövetséget megkötötték, fegyelmezettebbek. Nemcsak azt tudják, mit nem akarnak, hanem azt is, mit igen. A győzelem inkább összezárhatja őket, s kormányzóképes erővé válhatnak. Nem lehet megkérdőjelezni, hogy helyre akarják állítani a demokráciát, a jogállamot. Igazságosabb adórendszert, a közpénzek társadalmi célokat szolgáló felhasználását szeretnék, minderre rá is kényszeríti őket az eltávolodás igénye az Orbán-világtól. Visszafordulhatnánk Európa felé.

– Vagyis most a hétvégén arról is döntenünk kell: fontos-e még nekünk a liberális demokrácia, a köztársaság?

– Igen, bár a szabadság az embereknek önmagában kevés. Kiszámítható közállapotokra is szükségük van. Az elmúlt négy évben megtapasztaltuk, milyen könnyű rombolni a jogállamot. De újraépíteni is lehet közös erővel, és talán stabilabbá, erősebbé tehetjük, mint valaha. Ennek kell esélyt adni április 6-án.