Lázár 100 napja

Az átmeneti korszak végéhez érkeztünk, a konszolidáció időszaka következik – jelentette ki az év elején Brüsszelben a miniszterelnök. Az elemzők itthon és külföldön lelkesen bólogattak: a decemberi, januári látványos forintgyengülés, a kockázati felárak tetőzése logikussá tette, hogy a kabinet a kurucos szabadságharc időszaka után végre meghirdesse a békülés politikáját a nemzetközi befektetők számára. Itthon pedig kedvezményeket adjon legalább a nagy társadalmi csoportoknak, indítson párbeszédet az ellenzékkel a legfontosabb nemzeti ügyekről.

A kezdet ígéretes volt. A kormány ismét felvette a kapcsolatot a korábban kipaterolt IMF-fel, megállapodásokat kötött a bankszövetséggel. Lázár a Fidesz frakcióvezetőjeként kijelentette: az unióban meg kell találni az arany középutat. Kerülni kell a szervilizmust, a Brüsszel előtt térdeplő politikai stílust (szerinte ezt képviselte Kovács László), de ennél nem jobb a másik szélsőség, a kirekesztő-bűnbakkereső politikai tahóság sem. Hozzátette: a belpolitikában „az elmúlt években már mindenki meghozta a maga áldozatát, most a sikernek kell jönnie”.

Orbán Viktor már korábban sem titkolta, hogy a kormányzás félidejében átalakítja kormányát: nagyon is logikusnak látszott, hogy az ambiciózus, gyors észjárású, elképesztő munkabírású Lázár kulcsszerephez jusson az ígért konszolidációban. A mindössze 37 esztendős frakcióvezető tízéves városvezetői tapasztalattal rendelkezik, és autonóm, gesztusokra is képes politikusnak bizonyult. Városában szimbolikus intézményeket hozott létre: 2004-ben a Holokauszt Múzeumot, majd 2006-ban a Terror Háza helyi megfelelőjét, az Emlékpont Múzeumot.

Lázáros milliók

A fővárosi baloldal elismeréssel fogadta a helyi közigazgatás átszervezését, az iskolai szegregáció radikális felszámolását. Elsősorban a liberális értelmiségiek értékelték, amikor Lázár feltette az internetre a helyi besúgók és az azonosítható szt-tisztek névsorát, a jobboldal inkább azt fogadta tapsviharral, hogy a világhálón megjelent azoknak a névsora is, akik munkanélkülieknek fizethető rendelkezésre állási támogatást kértek, de nem álltak rendelkezésre: nem jelentek meg a közmunkán, amikor hívták őket.

Lázár jelentős támadási felületet is hagyott. 2007-ben 18 millió 214 ezer forintnyi – pofátlannak méltán nevezhető – adómentes költségtérítést vett fel. Az egyre szegényedő választópolgár azon is felháborodhatott, hogy frakcióvezetőként havi 600 ezer forintnyi közpénzből béreltetett magának Audi S8-as luxusautót, majd nyeglén közölte: két kisgyermeke van, csak nem várják tőle, hogy olyan autón járjon, amely percenként lerobban. Mindezt megkoronázta az a 2008-as hangfelvétel, amelyen a hódmezővásárhelyi polgármester egy vitában kijelentette: „Az ember kaparjon, gyűjtsön... akinek nincs semmije, az annyit is ér.” Harcolj, János! Ezt üzente neki a miniszterelnök, és János harcolt. Híres Boss öltönyeiből kibújva, farmernadrágban cáfolt, de elnézést is kért (ehhez is kell lelkierő, tehetség), ahogy a kedves vendég parancsolja. És mindenki napirendre tért, a sajtó is csak szordínóban emlegette tovább az ügyeket. Érthető: nincs Lázárnál kellemesebb riportalany egy parlamenti tudósító számára.

A hódmezővásárhelyi polgármester ideális választásnak bizonyult pártja számára a frakcióvezetői poszton. Megbízatása után három nappal már kívülről tudta a 226 fideszes képviselő nacionáléját. S ha a Gazda úgy akarta, egyetlen nap alatt három alkotmányügyi bizottsági ülést áthatjva, 47 módosító indítványt elfogadtatva új törvényt írt a KDNP egyházügyi törvényjavaslatából. Alig valami maradt abból, amit Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kodifikációs remekműnek nevezett, viszont megkapta Lázártól azt az üzenetet is: ez nem koalíciós kormány.

A Gazda buldogja

Lázár Orbán helytartójaként brillírozott az ország házában. A szeme sem rebbent, amikor az Alkotmánybíróság gerincének megtöretését és vele a jogállamiság meghurcolását kezdeményezte. Megmutatta: káptalan az agya. Kívülről tudta a törvénygyár összes termékének főbb pontjait. Az persze nem kérdés, hogy jobban tudta, mint a miniszterek. A helyzet az, hogy a beterjesztőknél is jobban tudta, hiszen a jogszabályok többsége az ő hátsó szobáiban készült.

Volt azonban ezenkívül még egy oka annak, hogy Orbán Viktor saját buldogjaként maga mellé akarta venni: az éles fog csak az egyik dolog. A másik a póráz. Ennek szükségességéről Lázár év eleji németországi útja győzte meg. Kiderült, hogy a frakcióvezető nem csak Hódmezővásárhelyen és a parlamentben van otthon: a világpolitika színpadán is megállja a helyét. Stílusos, laza, kellemes. Amennyire kell, hetyke, amennyire kell, önkritikus; észnél van, amikor a számokról van szó. Kérdezték is tőle német újságírók, háttéremberek: van-e esély arra, hogy a jelenlegi Országgyűlés egy nap őt válassza miniszterelnökké? Lázár persze kitartóan tagadott, de a Gazda már attól is összeráncolta a homlokát, hogy maga a kérdés elhangzott.

A nyár elején eljött tehát a kormányátalakítás ideje. Az ígért konszolidációt az is indokolhatta volna, hogy Orbán Viktor népszerűségi indexe május–június fordulóján alulmúlta minden idők mélypontjait. A Tárki kutatása szerint a 2010-es 52 pontjából mindössze 26 maradt. Már Mesterházy Attila is megelőzte a miniszterelnököt. Az összes megkérdezettnek csak 21 százaléka támogatta a Fideszt, miközben a Mediánnál az MSZP 16 százalékig kapaszkodott. Igaz, egy nyár eleji választást még így is a Fidesz nyert volna.

Megkapta a kémeket

Talán ez lehetett az oka annak, hogy a Gazda a konszolidáció és annak alapfeltétele, az IMF-kölcsön helyett a pávatánc folytatását vállalta. Inkább fizessünk továbbra is extra kamatot, csak ne kelljen engedményeket tenni!

Politikai kormányzásra van szükség! – adta ki a jelszót a miniszterelnök Lázár János kinevezésekor a Miniszterelnöki Hivatal élére. Értsd: gatyába kell rázni azt a széteső főhatósági struktúrát, amelyet Navracsics Tibor alkotott meg, de amelynek működtetésére, koordinálására nem volt ereje. Igaz, a miniszterelnök-helyettes és politológiaprofesszor valószínűleg nem úgy képzelte, hogy a minisztériumoknak szinte semmi közük sem lesz az őket érintő döntésekhez. Ám a Gazda egy pillanatig sem várta, hogy a kormánystruktúra az igazán jelentős döntésekben fontos szerephez jusson. A félidőre azonban a végrehajtás képessége is megkérdőjeleződött. „Most már történjen az, amit a nép akar, ne mindig a lobbik győzzenek” – szól a rejtvényes megbízás. Persze a megfejtés nem túl nehéz. Azt Orbán Viktor tudja pontosan, hogy mit akar a nép.

A Miniszterelnöki Hivatalt vezető államtitkár első száz napja ellentmondásos eredményt hozott: a mérleg inkább negatív. Miniszter szeretett volna lenni, de főnöke közölte vele: takarékoskodunk, államtitkár leszel. Szerette volna megszerezni Pintér belügyminisztertől a polgári titkosszolgálat feletti felügyelet jogát, de „csak” a külföldi kémszolgálatot működtető Információs Hivatalt kapta meg Martonyi János alól. Igaz, praktikusan ő a miniszterelnök-helyettes: utasíthatja, beszámoltathatja bármelyik minisztert. De Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó alighanem korlátokat szabhat számára, és államtitkár-kollégáival, Szijjártó Péterrel és Győri Tiborral is majdhogynem mellérendelt viszonyban van, nem utasítja őket. Kérdés viszont, hogy akkor nem kell-e majd az élre állnia, amikor a sorjázó botrányokért kell „elvinni a balhét”.

Igen, Lázár – aki mellesleg kiváló csapatépítő – vihette magával munkatársait az új munkahelyre, ahol azonban számolnia kell a Századvég cégcsoport erejével. Nemcsak azért, mert innen jött Giró-Szász András szóvivő, a külföldi országimázsért felelős Kumin Ferenc vagy a stratégiaalkotó Kern Tamás. Végül is Stumpf István egykori felfedezettjeként ő sem áll távol a Századvégtől, jobbkeze, Héjj Dávid is dolgozott ott. Csakhogy a cégcsoport tagjait (a Századvég Politikai Iskola Alapítvány, a Strategopolis Elemző és Kommunikációs Kft., valamint a Századvég Gazdaságkutató Zrt.) havi 30 milliós, a ciklus végéig milliárdos szerződés köti a kormányhoz. Nincsenek a Stumpf-féle kancellárián látott tükörreferatúrák: ezeknek a feladatait – mintegy gebinben – egy magáncégcsoport, a Századvég látja el. Ezt az adminisztratív alárendeltségi viszonyt minimum árnyalja, ha nem teszi egyenesen lehetetlenné.

Szürkül, kopik

A felkészülés száz napja elmúlt. Pozitívum még nem látható, eredményt legfeljebb az ígérhet, hogy felállt a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság az uniós pénzek menedzselésére. Ez alkotmányjogi szempontból is unikális képződmény: az Orbán Viktor, Matolcsy György, Németh Lászlóné és Lázár János összeállítású grémium a kormány hatásköreit gyakorolja. Nem kétséges, hogy az operatív munkát Lázár végzi majd, átnyúlva a miniszterek feje felett. Ez a lehetőség pedig hatékony, éles fegyverré válhat az államtitkár kezében, akinél jobban senki sem tudja, hogy melyik önkormányzat, melyik képviselő mire szeretne pénzt ebben az országban – méghozzá sürgősen.

Lázár még tavasszal érdekes kijelentést tett a Rádió Q műsorában: szerinte beszélni kellene arról, hogy egy magyarnak tűnő nagy bank polip módjára hálózza be az országot, diktálni próbál. Egyes elemzők szerint ez afféle hadüzenet volt Csányi Sándornak, egyben pozitív jelzés Simicska Lajosnak – ennek is lehet jelentősége, amikor Lázár tevékenységének gazdasági hátországáról esik szó.

Ha nagy sikerek nem voltak is még, a kudarcból kijutott. A baltás gyilkos ügye, az állítólagos IMF-követelmények komédiája aligha szárad Lázár lelkén, de nem biztos, hogy rossz konstelláció esetén nem írják a bűnlajstromához ezeket is. Saját baki volt azonban kijelentenie, hogy Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból érkezett nyomás annak érdekében, hogy a szocialista párt (Gyurcsány, Bajnai) kapjon immunitást. Ezt hamar cáfolta Martonyi János és az amerikai követség is.

A tévedés súlya felértékelődik mostanában, amikor Lázár egyre kevesebbet szerepel. Kérdés, hogy a jövőben büszke lesz-e például arra, hogy nevére vette a választójogi törvényjavaslatot, benne Orbán kedvenc gondolatával az előzetes regisztrációról. Mondjuk, a miniszterelnökségi pulpitusról – ahonnan a kormánynak kellene megszólalnia – még nem hallottunk egyéni képviselői indítványt, de ilyen apróságok már régen nem ráznak meg nálunk senkit.

A száz nap egyelőre csak egyet bizonyított: Lázár János lassan a feladathoz szürkül, amortizálódik. Végrehajt, miközben döntési jogköre szűkült. Akik ismerik a hatalom belső köreit, azt mondják: a fontos döntéseket mindig Orbán hozza meg, és a legszűkebb körű konzultációknál Lázár nincs ott. A megyékben máig is Orbán, Kövér és Kósa szava számít, a gazdaság gyeplőit Simicska keményen tartja.

A kudarc súlya

Nem kétséges: ha a következő évek kormányzása eredményesnek bizonyul, az Orbán sikere lesz. Ha kudarc jön, az viszont az államtitkáré lehet. De azért forr az újbor. Lázár már kiválóan ismeri az önkormányzati és a törvényhozási világot. Most a kormányzás nyílt és titkos lapjaiba lát bele. És 2014-ben még nem lesz 40 éves.

Rádiókabaré: Lázár és a rendőr: