László Róbert: Orbán Viktortól karakteridegen lenne vereségre játszani

Nyakunkon a választás, már csak pár napja maradt a magyar választópolgároknak arra, hogy eldöntsék, végül melyik rublikába rakják azt a bizonyos X-et. A helyzet feszült nemcsak az ellenzéki koalíció és a Fidesz-kormány között húzódó áthidalhatatlan törésvonal miatt, de az orosz-ukrán háború is felborítja a kampány menetét. László Róberttel, a Political Capital választási szakértőjével az utolsó pillanatok meghatározó eseményeiről, a háború hatásairól és a két tömb kampánykommunikációjáról beszélgettünk.

Pár hónapja még azt hittük, hogy a kampány fő motorja a Völner-ügy és a járványkezelés lesz, most azonban a háború mindent felborított. Hogyan tematizál most a Fidesz és az egységes ellenzék, milyen fő pontokat emelnek be a kampányba?

A Fidesz részéről történt egy nagy váltás az Oroszországhoz való viszony tekintetében. Mégis, néhány nap hezitálás után megtalálták azt a narratívát, amivel kezelni tudták a saját választóik táborán belül keletkezett zavart.

Tehát ez nincs jelentős hatással a választásokra?

A felmérésekből és a mindennapi kommentekből is kiolvashatunk némi bizonytalanságot. Az antikommunizmus eleve nehezen volt összeegyeztethető az oroszbarátsággal, a Fidesz választóinak ez csak egy részén ment át, de sokáig nem volt annyira szem előtt a téma. A háborúval ez megváltozott, és pár napig érezhető is volt, hogy gondban vannak. Ezt azzal oldották fel, hogy saját magukat a béke, míg az ellenfeleket a háború pártfogoltjaiként állították be. Az, hogy viszonylag sikeresen átment ez a narratíva, nem azért van, mert Orbán Viktor olyan kivételesen zseniális politikus, hogy bármilyen pálfordulást egy pillanat alatt feledtetni tud a néppel, hanem mert olyan masszív véleménybuborékban képes tartani a saját választóit, hogy oda szinte nem is szivárog be ellenőrizetlen információ. A sok száz csatornából álló, kormányzati irányítású média ellenpontozás nélkül sulykolja az aktuális üzeneteket, más hír nem is jut el ehhez a körülbelül egy-két millió emberhez. Rendes médiaviszonyok, tisztességes verseny mellett Orbán Viktor nem vihette volna véghez pálfordulását ilyen eredményesen.

A kormánnyal ellentétben az ellenzék kommunikációja nem kellőképpen egységes. Ezzel összefügghet az, hogy az utóbbi napok közvélemény-kutatásainak eredményei a Fidesz esélyességét jelezték?

Ez két különböző dolog. Mozgósításban a Fidesz mindig erős volt. Az ellenzék nagy nehezen próbál felzárkózni. Sokkal inkább a mozgósításon fog múlni a választási eredmény, mint például a nagygyűléseken előadott miniszterelnök-jelölti beszédeken. Persze fontos a narratíva egységessége, a mozgósítás során világosan, két mondatban meg kell tudni fogalmazni, miért is kéri az aktivista a párt és a jelölt támogatását. Ezt az ellenzék a háború vonatkozásában nem tudta megteremteni. A Kelet és a Nyugat közötti választást igyekeznek hangsúlyozni, de nem egységes a véleményük arról, hogy mennyire merjék firtatni a kormány felelősségét a háborús helyzetben.

Ez miért lehet?

Háborúban az emberek alapvetően a hatalomhoz húznak, hiszen első sorban biztonságra vágynak, ezért az ellenzék ilyenkor joggal tarthat a nyílt kritizálás következményeitől. Nem mindenki ért egyet Márki-Zay Péter kijelentéseivel, aki szinte egyedüliként emelte ki nyíltan a miniszterelnök felelősségét. Úgy tűnik, a többi pártvezető kevésbé partner ebben.

Mekkora politikai bakinak számít, hogy még a választások előtt sem egységesítik a kommunikációt?

Hat pártról és egy külsős miniszterelnök-jelöltről beszélünk, tehát logisztikailag is nehéz megoldani, hogy minden politikai ügyben kialakítsák az egységes álláspontot. Viszonylag hatékonyan megoldották az utóbbi időszakban, hogy csak arról beszéljenek nyíltan, amiben többé-kevésbé egyetértenek. Most adódott egy teljesen új helyzet, és ebben sincs közös álláspont, vagy inkább tartanak tőle, hogy pont azzal rombolnák a saját választási esélyeiket, ha harsányan támadnák a kormányt. Ebben van a legnagyobb kontraszt Márki-Zay Péter és a pártvezetők hozzáállása között.

Fotó: Ladóczki Balázs / 168.hu

Míg az ellenzék a saját körein belül ütközik ellentétekbe, addig a kormány és Orbán Viktor a múltbeli kijelentéseivel megy szembe. Most például levélben fordult az Európai Bizottsághoz, amelyben pénzt kért, miközben évek óta építi a Brüsszel-ellenes narratívát. Ennek milyen hatása lehet a Fidesz kampányára vonatkozóan?

A narratíva nem fordult meg, a kormány továbbra is „harcol” Brüsszellel, a levélről pedig jó eséllyel nem is hallottak az elkötelezett fideszes választók. Ha meg hallottak is, nem állítják szembe a „brüsszelezéssel”. Az ilyen politikai nüanszokkal csak egy szűk réteg foglalkozik. Választást nyerni természetesen az ellenzék csak akkor tud, ha a meglévő elkötelezett szavazóin felül még ki tud harapni valamennyit a pártnélküliek köréből, abban azonban nem hiszek, hogy az elkötelezett Fidesz-szavazók köréből bárkit át tudnának csábítani az ehhez hasonló ügyek tematizálásával.

Összességében milyen hatással lehet az orosz-ukrán háború a magyarországi választásokra és a kormányalakításra?

Látjuk, hogy a politikai közbeszédet leginkább a háború és annak az erkölcsi és magyar vonatkozása foglalkoztatja, de közben ezek leképezik a szokásos törésvonalakat, retorikai elemeket, és nem figyelhető meg érdemi változás a kampány tónusában. Lényegében ugyanazok az üzenetek mennek, csak most a háború egy új hivatkozási alapot, új érvrendszert szolgáltatott ehhez, de nem írt felül semmit.

A két oldal, és főleg az ellenzék a Nyugathoz és a Kelethez tartozás szembenállását hangsúlyozza, de a háború gazdasági következményeiről szinte egyik oldal sem beszél eleget. A választások előtt nem pont ezekkel az állampolgárokra közvetlenül ható témákkal kellene foglalkozni?

Az ellenzék próbálja napirenden tartani. Mindkét oldal tudja, hogy leginkább a megélhetési problémák érdeklik az embereket. A hatósági árak jövőbeli böjtjéről a Fideszben igyekeznek nem beszélni. Ha nyernek, akkor ez a felelősség rajtuk marad, mert ezek az intézkedések ebben a formában bizonyosan nem fenntarthatók. Nyilván készülnek a cselekvési tervek ezzel kapcsolatban, de ami ennél fontosabb, hogy ezt miként fogják kommunikálni, mert megszorításnak biztosan nem fogják nevezni. Az ellenzékben valószínűleg még ennyire sem készültek fel erre. Bárki is vezeti a következő kormányt, valószínűleg a 2008-2010 közötti időszakra fog hasonlítani a pálya, amit be kell járnia.

Ilyen mértékű inflációs, nemzetbiztonsági, energiaellátási nyomás közepette az ellenzék kormányra kerülése előidézheti-e azt a forgatókönyvet, miszerint a következő választásokon a Fidesz és Orbán Viktor újabb kétharmaddal tarol?

Sőt, amennyiben az ellenzék kormányzóképtelennek bizonyul a köztük lévő ellentétek felszínre törése miatt, és csak néhány mandátumos többséggel tudnak kormányt alakítani, akkor könnyen lehet, hogy sokkal hamarabb felfalják egymást. Ez egy előrehozott választáshoz vezethet akár egy-két éven belül is, és ebben az esetben Orbán Viktor egészen biztosan kétharmaddal térne vissza. Ez volna a Fidesz számára a legjobb forgatókönyv.

Fotó: Ladóczki Balázs / 168.hu

Elképzelhető, hogy a Fidesz valójában ezt tervezi?

Nem. Egyrészt, Orbán Viktor politikai karakterétől teljesen idegen, hogy vereségre játsszon. De ennél is fontosabb, hogy ez nem életbiztosítás. Elképzelhető, hogy az ellenzék felnőne a feladathoz, és képesek volnának hatékonyan kormányozni. Ebben az esetben a Fideszhez most lojálisnak tűnő intézményvezetők az új hatalomhoz gravitálnának. Ezt Orbán Viktor nem kockáztathatja, mert benne van a pakliban, hogyha elveszít egy választást, soha többet nem tér vissza. Orbán Viktor egészen biztosan a győzelemre játszik. Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy az ellenzék minden egyes szereplője eltökélt a választási győzelemben. Több párt sem kampányol olyan intenzitással most, mint az előválasztáson.

Mekkora esélyt lát egy – például voksturizmussal előidézett – választási csalásra?

A voksturizmus tekintetében szerettük volna megtudni az erre vonatkozó települési szintű adatokat. Négy éve hiába kérjük, a Kúria végül kijelentette, hogy a Belügyminisztériumnak nem is kéne kiadnia ezeket, ami nonszensz. Nem tisztázott, hogy vajon hány embert érinthettek ezek a voksturizmussal kapcsolatos esetek. Most ez talán kevésbé lesz jellemző.

Miért?

Mert itt van több mint százezer ukrajnai menekült, és nem hinném, hogy a körükben komoly agitáció zajlana a lakcímlétesítésre. Ennél sokkal nagyobb probléma, ami a Vajdaságban történik, hiszen ott még a levélszavazásra vonatkozó rettentően laza szabályozást is áthágják. Ezzel eddig is nagyon könnyű volt visszaélni, de most már előbb jutnak hozzá a pártaktivisták a szavazólapokhoz, mint a választópolgár, ami súlyos aggályokat vet fel. A Fidesz persze mindig kampányolt határon túl, az ellenzék erre irányuló hiányosságait pedig meg lehet kérdőjelezni, de az aktivisták beavatkozása a választási folyamatba a legalapvetőbb elvekkel megy szembe. A friss hírek szerint Erdélyben meg ellenzéki szavazatokat égettek. Ennél tovább aligha fokozható a levélszavazással való visszaélés.

Fotó: Ladóczki Balázs / 168.hu

Nagyjából hány választópolgárt érinthet ez?

Négyszázötvenezren regisztráltak, közülük minden bizonnyal több tízezren már nem is élnek, amiről a magyar állam hivatalosan ugye nem értesül.  Ez a másik súlyos anomália a levélben szavazással kapcsolatban, a visszaélés ugyanis lenyomozhatatlan. Hogy ebből a négyszázötvenezerből végül hány érvényes szavazat érkezik be, azt meglátjuk. Ez választásról választásra nőtt, és most arra számítok, hogy biztosan háromszázezer fölött lesz. Ez legalább egy, inkább két mandátum átfordítását jelentheti a Fidesznek, amivel semmi baj nem lenne, ha ez tiszta körülmények között, a választók szabad elhatározása alapján dőlne el.

Miként értékeli a Kétfarkú Kutyapárt jelentőségét a kampányban és a végeredményben?

Fontosak, de nem hinném, hogy eldönthetik a választást. Az ellenzék és a Kutyapárt számára is a legrosszabb forgatókönyv, ha 4-4,5 százalékot szereznek, és az elvész. Ha csupán egy százalékkal maradnak Parlamenten kívül, akkor nem kiáltja ki őket senki bűnbaknak. Ha azonban bejutnak, elképzelhető, hogy ők lesznek a mérleg nyelve, ahogy a Mi Hazánkkal is előfordulhat ugyanez. A Kutyapárt 2019-ben több önkormányzatba is bekerült, vagyis már rég nem pusztán egy viccpártról van szó, hanem egy abszolút komolyan vehető politikai erőről. Poénkodnak, de ettől még van politikai programjuk, sőt, a közbeszerzések reformját illetően messze a legkomolyabb anyagot őt tették le az asztalra. Közben egy jelöltjüket azzal együtt is visszaléptették, hogy emiatt elestek 117 millió forint kampánytámogatástól. Ezek mind olyan lépések, amelyek a választók egy nagyon szűk rétegének komoly hitelességi garanciát jelentenek. Az elérésük minimális, hiszen kifejezetten urbánus, értelmiségi pártról van szó, az esélyük viszont megvan arra, hogy megcélozzák az ötszázalékos küszöbhöz szükséges választói tömeget.

(Kiemelt kép: László Róbert a Political Capital választási szakértője, Budapesten, 2022. március 28-án. Fotó: Ladóczki Balázs / 168.hu)