Lapajánló – Semmi pátosz
A 168 Óra közelképet ad a nemzet színészéről. A címlapon Cserhalmi György, aki azt mondja: „Ez munka, néha művészet, de egy szerep általában professzionálisan sok kínlódásból összerakott munkadarab.” Írásunk címe: Semmi pátosz. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Magazin rovatunkban arról olvashatnak, miért nem lett első nekifutásra uniós biztos Navracsics Tibor, milyen útkeresés zajlik a baloldalon, Máté Gábor nyilatkozik a Katona József Színház új bemutatójáról, és hírt adunk arról is, hogy Magyarországon drámaian fokozódik a gyermekszegénység.
A következő oldalakon a magyar külpolitikával foglalkozunk. Mészáros Tamás szerint a jelenlegi hatalom vabank játszik a külpolitikával, miközben az európai támogatások nélkül csakhamar összeomlana.
Nyilatkozik Balázs Péter volt külügyminiszter, aki szerint Orbán Viktor azt üzeni Nyugat-Európának: „Diktátorokkal barátkozom, mert megtehetem.”
Honnan indult és hogyan jutott a bársonyszékbe Szijjártó Péter? Bemutatjuk a kispályás külügyminiszter kispályás pályaívét. Ő egyébként szóba kerül lapunk vezércikkében is, amelyben Vásárhelyi Mária összehasonlít két karriert. Az egyik Szijjártóé, a másik Zuschlag Jánosé.
Tudósítjuk olvasóinkat Orbán Viktor romániai látogatásáról, és Parászka Boróka felidézi azt az epizódot is, hogy Orbán beült egy iskolapadba, a katedránál pedig Kelemen Hunor tartott számára előadást.
Egyik összeállításunkban annak nézünk utána, hová tűnt az önkormányzati autonómia.
Beszélgetünk Czunyiné dr. Bertalan Judittal, a köznevelésért felelős államtitkárral, akinek szóba hoztuk, hogy a Klik korábbi vezetője, Marekné Pintér Aranka komoly szaktekintélynek tűnt, ám jött egy kormányzati átvilágítás, amely súlyos visszaéléseket tárt fel. Az államtitkár asszony így kezdte a válaszát: „Aranka jó szakember, ám szakmai tudását nem tudta kamatoztatni a szervezet irányításában.”
Orbán és Simicska viszonyáról, illetve a magyar polipról cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának résztvevői.
Fókusz rovatunkban bemutatjuk a civil újságírás világát, amely már csak azért is nagyon érdekes, mert egy-egy internetes bejegyzést ma már többen olvasnak, mint néhány napilapot.
Nagyítás című rovatunkban Szalay Zoltán fotóművész kiállításának egyik képét nagyítjuk fel. A kép 1965-ben készült, az első vidéki lottóötös boldog nyerteseit ábrázolja, amelyről a jegyzetíró mégis azt állítja: „Kevés szomorúságosabb képet láttam életemben.”
Kulturális rovatunkban az életműdíjjal kitüntetett Fodor Tamással beszélgetünk, aki negyven éve alapította saját színházát, a Stúdió K-t.
Múltidő rovatunk Hruscsov bukásáról szól, Glóbusz rovatunkban Aczél Endre a hongkongi esernyős forradalomról ad helyzetképet, Bódis Gábor a Vajdaságból tudósít, amelynek közéletében szinte azonos folyamatok észlelhetők, mint az anyaországban: „egy politikai párt korlátlan hatalmat gyakorol, terjed a giccses mázzal bevont nacionalizmus, a másként gondolkodók ismét illegalitásba szorulnak” – írja délvidéki tudósításában Bódis Gábor.
A most megjelent számban folytatódik a Sándor Csikarral készült régi interjú, ebben a fejezetben arról is olvashatnak, miért volt olyan fontos Sebes Gusztávnak, hogy festi-e a száját Sándor Csikar felesége.
Végül külön is felhívom figyelmüket a Levélhullás rovatban olvasható vitára, amely arról szól, hogy kell-e vészcsengőt rángatni az egyetemi gólyatáborban történt szexuális zaklatások miatt. Mártonffy Dániel Krug Emília korábbi írására reagál, Krug Emília válasza nem csak Mártonffy Dánielnek szól.
