Lapajánló – Konrád 80
Milyen volt a rendszerváltás előtt ellenzékiként élni itt, milyen a mostani Magyarország, és milyen jövővel kell szembenézni? – erről beszélgetett a 168 Óra Konrád Györggyel. „Láttam, hogy a szabadsággal mennyi hóhányó nyomul be a közterekre, pozíciókat követelve” – emlékezik a nyolcvanéves író, aki napjainkról így beszél: „Attól tartok, hogy a politika ma a megélhetésnek egyfajta módja és nem áldozat.” Konrádnak kétségei vannak, hogy összejöhet-e egy kormányváltó egység. Két embernek említi a személyes felelősségét: Mesterházy Attilának és Bajnai Gordonnak. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Lényegében ezt a gondolatot folytatja az Ellenzéki dünnyögés című publicisztika, amely arról szól, hogy „a mára kialakult érzelmi közösség széteshet, ha nem tudja, hogy mikor és ki mögé sorakozhat”.
A magyar kormányfő elég elképesztő nyilatkozataival foglalkozik vezércikkében Mészáros Tamás, és persze azzal is, hogy mit szól mindehhez a külvilág. A 168 Óra publicistája úgy látja: „A konzervatív, kereszténydemokrata Európa éppúgy irtózik az orbánizmustól, mint akár a szociáldemokraták.”
„Változások indultak, átmeneti helyzetben vagyunk, sok bizonytalansággal, sok érdekütközéssel” – mondja Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, aki valamilyen kedvező fordulatban bízik, habár szerinte a kormánypártnak gyenge a konszenzusra való készsége, nem megfelelő a stílusa, és a különadók hosszabb távon nem tarthatóak. Ezzel együtt Kovács Árpád bíztatónak látja az államadóssági egyensúly alakulását, és szerinte ez a kormány – elődeihez képest – jóval radikálisabban vezet: erős gázt ad, és erősen fékez.
Elemzők szerint Matolcsy György új terve stabilizálhatja a forintot és az állampírokat, lehetőséget teremt további kamatcsökkentésre, ám a növekedésre nem lesz igazán kihatással. A „nemzeti bankcsomagról” szóló vita egyik résztvevője arra emlékeztet, még Járai, Chikán és Bod Péter Ákos is azt mondta: a gazdasági problémák kezelését a gyökereknél, nem pedig a hitelnél kell kezdeni, mert így kidobott pénz, ugyanakkor hatalmas kockázat.
Elgondolkodtató kérdéseket tesz fel most megjelent írásában Koltai Tamás: kapjon-e kitüntetést az újságíró a kormánytól, amelynek ellenőrzése, értékelése, bírálata a munkaköri leírásának tartozéka? Nem perverzió-e egy ilyen díj puszta léte? Az írás nemcsak a Táncsics-díjról szól, hanem az állami díjelosztás furcsa gyakorlatáról.
Költözködnek a fővárosi Király utca híres kulturális klubjának lakói. A velük történtekről és róluk szól Pungor András riportja, melynek címe: Új fészket keres a Sirály.
Másfél évtizedig dolgozott újságíróként, oknyomozó írásaiért Pulitzer-emlékdíjat is kapott Varró Szilvia, aki elhagyta a pályát, és aki most elmagyarázza, miért az áll a névjegyén: propagandista. Ezt mondja: „A munkámmal hatni akartam, és azt éreztem, újságíróként ez már nem lehetséges. Gettómédiába szorultam.” További részletek a 168 Órában.
Háttér rovatunkban arra emlékezünk, hogy volt egyszer egy Malév, és fölidézzük, hogy mi vezetett a magyar légitársaság kényszerleszállásához.
Foglalkozunk azzal, hogy megmenthető-e még a magyar egészségügy.
Írunk arról, hogy a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot, amiért félrediagnosztizált és éveken át bolond diákok közé kényszerített két magyar cigányfiút. Kérdés, mire jó a strasbourg-i elmarasztalás, bocsánatot kér-e a magyar állam.
Kulturális rovatunkban az Oscar-díjas Ben Affleckkel beszélgetünk, a Múltidő rovatban a száznegyven éves Népszava hosszú útját mutatjuk be, a Glóbusz rovatban pedig Nagy-Britannia első női miniszterelnökére emlékezünk. Aczél Endre írásának címe: Isten nyugosztalja, Mrs. Thatcher!
