Lapajánló – Kinek fúj itt a szél?
Hogyan alakul a politikai széljárás az elkövetkező hónapokban? Kinek fúj itt a szél? A 168 Óra kérdéseire Gyurcsány Ferenc válaszol hangsúlyozva, hogy az összefogás pártjai között vannak ugyan különbségek, de azok áthidalhatók, „most nem az számít, ami megoszthat, hanem ami összeköt”. Az ellenzéki Összefogás nehéz embere az esélyekről azt mondja: „Itt egy primitív és nyers hatalom épül, amelynek bukása drámaibb lesz, mint a 2010-es nagy baloldali vereség.” A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
A 168 Órában több írás is foglalkozik a holokauszt-emlékévvel és a Szabadság térre tervezett emlékművel. A vezércikk leszögezi, hogy a jobboldali kurzus képmutatásával szemben világossá kell tenni: „A korabeli Magyarország szövetségese volt a fasizmusnak, és maga is fasizálódott.”
Interjú készült Kovács M. Mária történészprofesszorral, aki szerint riasztó szellemi züllés zajlik Magyarországon, „a tervezett emlékmű meghamisítja történelmünk egy fontos időszakát, relativizálja a holokauszt történéseit”. A beszélgetésben szóba kerül Szakály Sándor kijelentése „az idegenrendészeti eljárásról”, meg arról: a Veritas Intézet igazgatója csak „sajnálatosnak” tartja, hogy a kitoloncoltaknak halál lett a sorsuk. A „sajnálatos” szóval kisebb kellemetlenségekre szoktunk utalni, mondja a professzor asszony, és azt kérdi: érezzük, hogy ebben miféle morális közöny lappang?
Lapunk munkatársa megpróbált utánanézni annak, hol van a Veritas, az új kormányzati történelemkutató intézet, amelynek sem címe, sem telefonszáma a neten nem található. A miniszterelnökség nem adott felvilágosítást, mintha ők sem tudnák, hol van a székhelye, és kikből áll a kutatógárda. Egyébként erről a témáról cserélnek eszmét lapunk internetes vitafórumának résztvevői is. Egyikük azt írja: „Félek, hogy Szakály kinevezése a Fidesz-Jobbik-szövetség előszele.”
A kurzusszobrászatról ad művészettörténeti áttekintést Rózsa Gyula, megállapítva, hogy a művészet lokális elsilányítása nem egyetlen hatalmi tábor kiváltsága, de „a bronz és márvány napi agitációra való felhasználása most minden eddigit felülmúl”.
A 168 Óra összeállítását egy rövid jegyzettel zárom, amely arról szól, hogy milyen emlékek jöhetnek fel abban a hetven másodpercben, amíg tartott a néma gyász a holokauszt-emléknapon. De megkérdem azt is: miért akar a botrányos emlékművel kedveskedni jobbszéli barátainak a Fidesz? Válaszom egyszerű: „Azért, hogy alátemesse a múltból mindazt, ami gyászos és szégyellnivaló, hogy elfeledtesse a cinkosok bűneit és az együttérzők némaságát.
Mire elég az a 66 nap, amely lapunk megjelenésétől számítva még hátra van a választásig? Ezt mérlegeli a politikai elemző Lakner Zoltán, aki szerint az Összefogás pártjainak érdemes elgondolkodni valamiféle demokrata konföderáción. Szerinte ki kell dolgozni egy tartósabb szövetség belső szabályait, mert ez a 66 nap hosszú időre eldöntheti az ország sorsát.
Az Összefogás illetve a közös lista vezető politikusai külön-külön, de egybehangzóan nyilatkoznak Orbán és Putyin paksi paktumáról. Nyilatkozik Deák András, a Magyar Külügyi Intézet Oroszországgal és energiapolitikával foglalkozó szakértője is, aki úgy látja: „az Orbán-kormány politikai értelemben toxikus megállapodást írt alá”, és „az egyezményt úgy kötötték meg, ahogy régebben, a hetvenes évek pártállami világában szokták”.
A 168 Óra ír arról, hogy merre tart az LMP; szembeállítja a jobboldal állításait és a tényeket; megszólaltatja az Oktatói Hálózat képviselőjét arról, hogy miért nem engedik eltávolítani Marx szobrát a Corvinus Egyetem aulájából.
Beszélgettünk a nyíregyházi kórház orvos-igazgatójával, aki onkológiai sebészként speciális eljárással segíti olyan daganatos betegek túlélését, akikről a szakma szinte már lemondott.
Glóbusz rovatunkban ukrajnai helyzetképet adunk és diszkréten tájékoztatunk a francia államelnök magánéletéről.
Végül pedig folytatódik az interjúsorozat Tolnay Klári életszerepeiről. A második részből az derül ki, hogy a nagy színésznő eredetileg apácának készült.
