Lapajánló – Isten Önnel, elnök úr!
Lapzártakor érkezett a hír: életének kilencvennegyedik évében elhunyt Göncz Árpád. Elnöki kinevezésének egyik első interjúját huszonöt évvel ezelőtt a 168 Órának adta. Írtunk róla portrét, publicisztikát, és mindig az volt a véleményünk: ő az a politikus, akit szeretni lehet. A régi interjúnk egy részletével, régi írásaink felidézésével búcsúzunk a harmadik Magyar Köztársaság első elnökétől. Isten önnel, Elnök Úr!
Magyarország presztízséről beszélgettünk a politikai elemzővel, Lengyel Lászlóval. Aki úgy gondolja: „Morálisan épültünk le, politika, ország együtt. Belevágtunk egy barom politikába, és az unió sötét alakja lettünk.” Másként látja ezt Szijjártó Péter. A külügyminiszter a 168 Órának azt mondja: elsőként ébredtünk és ismertük fel a népvándorlás veszélyeit, Magyarországnak tehát nincs szégyellnivalója. Szijjártó azt mondja, Európának be kell fejeznie a képmutatást. A riporteri kérdésekből viszont kiderül a 168 Óra véleménye: be kellene fejezni a magyar külpolitika ámokfutását!
A miniszterelnök legutóbbi interjúnak álcázott rádiószózatával foglalkozik Mészáros Tamás, aki azt írja, hogy Orbán előszeretettel hivatkozik a hit erejére, de politikai állásfoglalásaiban a kereszténydemokrácia eszmeisége érintetlenül hagyja.
A Volkswagen-botrányról cserélnek eszmét a lap internetes vitafórumának részvevői.
Kardos Ernő a Quaestor-ügyről ír, föltárva hátterét és vázolva várható kilátásait.
Ezúttal kétségbeesett sorokat közlünk a 168 Órában civil szövegként. Szerzője azokra a gyomorforgató kommentekre reagál, amelyek azt a hírt követték, hogy Esterházy Péter nagyon súlyos beteg. Részlet: „Ez egy beteg ország. Súlyosan beteg. Haldoklik is. És bár reménykedem a gyógyulásában, erre Esterházynál milliószor kevesebb esélye van ebben a pillanatban.”
Az orvosok elvándorlásának rendkívül veszélyes következményeiről beszélgettünk egy egészségügyi szakpolitikussal és egy családorvossal. Komáromi Zoltán azt mondja: „Szabad rablás folyik az országban. Az egészségügy nem számít értéknek.”
Háttér rovatunkban portrét olvashatnak a nyolcvanéves, de változatlanul fáradhatatlan pszichológusról, Vekerdy Tamásról.
Ugyancsak a Háttér rovatban olvashatják a sportprofesszor Mocsai Lajossal készült interjúnkat. Mocsai a karrierjét érintő kínos kérdésekre készséggel válaszol, ilyeneket: „A kézilabdát a sporttudományban is művelem. Foglalkoztam olyan területekkel is, mint a biomechanikai mozgáselemzés.” A neveléstudományi díszdoktor egy kérdésre visszakérdez: „Ha Vitray Tamás, Kocsis Zoltán, Huszti Péter lehet egyetemi tanár, miért ne lehetne az egy sportoló is?”
Az ismert színikritikus és publicista, Csáki Judit valamikor ellenezte a női kvótát, de azóta már módosított véleményén, valószínűleg azért, mert (idézet következik) „hímsoviniszta társadalomban élünk, ahol a nő sokak számára bizsu, testékszer, szexista poénok célpontja, jobb esetben anya; ahol a miniszterelnöknek olyan méretes ostobaság dől ki a száján hogy »a sírás az asszonyok dolga«, ja, hát persze, a kolbásztöltés meg a focimeccs meg a férfiaké, ugye”.
Kulturális rovatunkban bemutatunk egy budakalászi srácot, aki ma már világsztárok mellett játszik Hollywoodban. A színész Bányai Miklós tavaly Amerikába költözött, ahol most kapta első fontos feladatát Julia Roberts partnereként.
Múltidő rovatunkban Heltai András a lengyelországi vészkorszak egyik kevéssé ismert epizódját idézi fel, Glóbusz rovatunkban Aczél Endre a szíriai helyzetet elemzi, Bódis Gábor a szerb–horvát határon kialakult feszültségről ír, Kasza László pedig Ferenc pápa utazásairól, megállapítva: „A pápa olyan erkölcsi tekintély a világ szemében, hogy már a jelenlétével is súlyt adott az ENSZ mostani konferenciájának.”
