Lapajánló – Belépő
Címlapon Kerék-Bárczy Szabolcs, aki nemrégiben belépett a DK-ba. A 168 Órát az érdekelte: miért éppen Gyurcsány pártját választotta a liberális-konzervatív közíró, miért most, és mire számít, már ami a 2014-es választást illeti? Kerék-Bárczy azt mondja: „A kapukat még nem zárták be, a csapóhidat sem húzták fel, lesz, lehet a jelenleginél szélesebb körű együttműködés.” A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Az interjú mellett olvasható jegyzet Bruck Andrásnak az ÉS-ben megjelent elemzésével foglalkozik, amely ráébreszt bennünket arra, hogy nyíltan kell szembefordulni a hatalom arroganciájával, piszkos trükkjeivel, sarcaival, hazugságaival. Szerintünk Bruck András azt akarja értésünkre adni, hogy társadalmi megrázkódtatás nélkül aligha lesz itt új kiegyezés.
Angela Merkel fölényes választási győzelméről ír vezércikkében Mészáros Tamás, meg arról, hogy a magyar miniszterelnök igyekszik feltolni magát Merkel sikeréhez. Az önnön jelentőségét irreálisan túlértékelő kelet-európai pártvezér úgy hiszi, együtt düböröghet Németország első emberével.
Riportot olvashatnak a csepeli rezsiharcról, arról, hogy miket beszélt Rogán Antal egy múlt heti fórumon. A lényeg az, hogy Magyarország nem hagyja magát, a kormány szembeszáll multival, bankkal, Európai Bizottsággal, miközben belátja, az elmúlt három év nem volt tökéletes.
Jegyzetírónk, Mátyás Győző is belátja: nem lehet hibáztatni az embereket amiatt, hogy örülnek a rezsicsökkentésnek. „Én leginkább azt szeretném, ha el lehetne tüntetni a rezsimet” – írja Mátyás Győző, és persze nem a villanyszámláról.
A bankellenes kormánypolitikáról fejti ki véleményét Szalay-Berzeviczy Attila. A nagy nemzetközi ismeretekkel rendelkező közgazdász szerint „Magyarországot még mindig a befektetésre nem ajánlott kategóriában parkoltatják”.
Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldali állításokat és a tényeket.
Abszurdisztán című sorozatában Jolsvai András újabb abszurd történettel szórakoztatja önöket.
Lehet-e még szerepe a mérsékelt jobboldali politizálásnak a mai Magyarországon? – kérdeztük az MDF egykori prominensét, Gödöllő polgármesterét. Gémesi György visszakérdez: „Hova jutottunk? Valóban ezt akartuk húsz évvel ezelőtt? Így képzelte Antall a magyarság, a kereszténység, az európaiság pilléreire épülő jövőt?”
Szénási Sándor másként kérdez: „El akar-e a rezsim érkezni valahová a maga könyörtelenségével, hazugsághálóival, nacionalizmusával, durva értelmiségellenességével, mindent megszálló és mindenkit lebutítani akaró pártállami médiájával?” Szénási kollégánk Orbán Viktor álmait igyekszik megfejteni, és azt is kérdezi: „Van-e a vezérnek víziója?”
Nemrégiben Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke indítványozta, hogy jöjjön létre egy Horthy-intézet. Múlt héten történész reagált a hírre, most az olvasók cserélnek róla eszmét.
Sándor Zsuzsanna elemző írása a szegény Magyarországról szól, arról, hogy szociális katasztrófa fenyeget, s hogy a nyomor legkiszolgáltatottabbjai a gyerekek. 18-20 százalékuk él olyan családban, ahol egyetlen kereső sincs.
Mit tehetnek az új tanévben a pedagógusok, mit a szülök, osztályozzák-e majd a hittant az iskolában, kinek kedvez az új oktatási rendszer? A kérdésekre a 168 Óra rádióműsorában Mendrey László és Szüdi János válaszolt. Most a beszélgetés szerkesztett változatát közli az újság.
Kulturális rovatunkban a kritikusok díjával kitüntetett Mohácsi testvérekről írunk.
Koltai Tamás pedig az életműdíjas Zsámbéki Gáborról, aki „megvet minden ideologikus hatalmat, klientúrát, állami reprezentációt és diktatúrát”.
Bakos Piroska nemrég még EU-szóvívó volt Orbán kormányában, most viszont a Fidesz által lekommunistázott Story tévé Hír 24 híradójának egyik arca. A vele készült beszélgetésben azt mondja: „A politika hitbizománynak tekinti a közmédiát, azt hiszi, akkor érhet el vele a legtöbbet, ha irányíthatja.” Az igazsághoz persze az is hozzátartozik: „A mai újságírók többsége egzisztenciáját féltve azt teszi, amit a politika elvár tőle.”
Pungor András bemutatja az egyre divatosabbá váló Slam Poetry felolvasóesteket, ahol önjelölt költők adják elő műveiket a romkocsmák fiatal közönségének.
Múltidő rovatunkban 1993 moszkvai őszét idézi fel Kulcsár István, amikor Jelcin megérkezett a Kremlbe, és kiadta a parancsot a végső leszámolásra.
Glóbusz rovatunkban Aczél Endre az életfogytiglani börtönre ítélt kínai pártpolitikus történetét írja meg, Barát József pedig befejezi Amerika, Amerika című útijegyzet-sorozatát.
