Lapajánló – A családod életére?
A most megjelent 168 Órának a fele a menekültválsággal foglalkozik. Riportot, portrét, interjút, publicisztikát olvashatnak a drótkerítés átlépőiről, segítő önkéntesekről, tűzparancsra is számító szakértőről, uszítókról és védelmezőkről, a jogi határzárról, az irgalom hiányáról és arról, hogy miként reagál Nyugat-Európa a krízishelyzetre.
Ez a témája Ceglédi Zoltán vezércikkének, erről beszél a vezető interjúban Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, aki arra figyelmeztet: Európa megelégelte, amit Magyarország migránsügyben művel. Pungor András a röszkei határnál várta az illegális határátlépőket, találkozott embercsempészekkel is, ott volt a menekülttáborokká vált vasútállomásokon, a Keleti és a Déli pályaudvaron. Ő a menekültekről készített közelképet, Krug Emília pedig a civil önkéntesekről. Van köztük egyetemista, külföldre szakadt magyar, de arab származású gíroszos is. Van jómódú vállalkozó, de olyan is, aki alig ötvenezerből él havonta. Kolléganőnk találkozott egy laikus katolikus közösség önkéntesével, de egy Ausztráliából hazalátogató nővel is, aki ezt mondja: „Zsidó vagyok, ők meg nagy többségükben arabok, de úgy gondolom, nem számít, kik vagyunk, honnan jöttünk, csak az elfogadás, a szeretet a lényeg.”
Uszításnak számít-e a kormányzati gyűlöletkampány? Ez a kérdés foglalkoztatta Herskovits Esztert, és kérdésére több ismert értelmiségi is fontos választ adott. A nyelvész Huszár Ágnes kifejtette: „A nyelv könnyen önálló életre kel: elég, ha a kiszemelt ellenséget megfosztják emberi tulajdonságaitól.” Síklaki István szociálpszichológus szerint „Magyarországon általában erős az idegenellenesség, most a kampány célpontjai a bevándorlók”. Polyák Gábor médiajogász így összegez: „Ahol elszabadulnak az indulatok, ott lehetetlen az érdemi párbeszéd.” Fleck Zoltán jogszociológus mindehhez hozzáfűzi: „A kormány maga gerjeszti az erőszakot.”
A téma egyenes folytatásaként adjuk közre dr. Sándor Zsuzsa büntetőjogász véleményét, aki arra a kérdésre válaszol: lehet-e büntetőjogi következménye annak, ha egy szakértőnek számító politológus azon elmélkedik, hogy „Magyarországon meg kell akadályozni a népvándorló hordák agresszióját, akkor is, ha mi adunk először tűzparancsot a határaink megvédésére”.
Az egykori újságíró, Kakuk György (aki húsz évvel ezelőtt a 168 Óra munkatársa volt) görögországi nyaralásából hazafelé tartva dezertált a családtól, hogy a menekültek közé álljon. Az öt napig tartó kalandról Buják Attilának mesél, és egyebek mellett ezt mondja: „Az újságírás olyan, mint a drog. Ha párszor belőtted magad, függő maradsz akkor is, ha már tiszta vagy.”
A menekültek nyugat-európai célállomásairól helyszíni beszámolót küldtek a tudósítók a 168 Órának. A Bécsből, Berlinből és Párizsból küldött jelentésekből az következik, hogy az idegengyűlölet szórványos megnyilvánulásai ellenére az emberek többsége befogadópárti Nyugat-Európában. Hogy mit szólnak a külvilágban a magyar menekültellenes politikához, azt megtudhatják Szelestey Lajos nemzetközi lapszemléjéből.
A magyar kivándorlás is erősen foglalkoztatja a közvéleményt, állítólag száz év se kell, hogy négymillióra zsugorodjon a magyar lakosság. A téma erős indulatokat váltott ki lapunk internetes vitafórumán. Sokféle véleményt közlünk a mostani válogatásban, de jelezzük: szélsőséges, rasszista, kirekesztő nézeteknek nem adunk helyet.
Civil szöveg rovatunkban Gaál Petra írását közöljük. A szenvedélyes, felkavaró és végtelenül szomorú sorok azt magyarázzák, miért költözik el Magyarországról egy fiatal pár.
Mészáros Tamás ezúttal egy államtitkár távozásának valódi okait igyekszik feltárni. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkárról van szó, akit – Mészáros szerint – a sajátjai vezettek meg: ígértek neki, hogy ígérhessen, és közben a végsőkig húzták az elégtelennek bizonyuló kifizetéseket.
Kardos Ernő Fehér Márta filozófustól kért interjút, aki arra kérte Széchenyi-díjas társait, hogy ne fogadják el Orbán Viktor meghívását egy díszvacsorára, mert a kormány megsérti az egyetemek autonómiáját, korlátozza a kutatás szabadságát.
Folytatódik a vita egy esetleges „érzelmi nagykoalícióról”. Kálmán László nyelvész úgy látja, a 2018-as választásokon kár töprengeni, szerinte az „érzelmi koalíció” csupán a távoli jövőben valósulhat meg. Hozzáteszi: „Tömegek kezdik úgy gondolni, a politikának nem a hatalom megszerzéséről és megtartásáról kellene szólnia, hanem a különböző érdekek egyeztetésének kollektív folyamatáról.”
Múltidő rovatunkban Heltai András írása a száz éve született Franz Joseph Straussról szól, Glóbusz rovatunkban a kínai gazdaság helyzetéről ír Krajczár Gyula, Aczél Endre pedig arról, hogy előremozdul-e a nyugat-balkáni országok európai integrációja.
Végül még egy írást ajánlok figyelmükbe. Nagyítás című rovatunk nagy fotója ezúttal fekete-fehér, akkor készült a kép, amikor a – most bezárt – Jégbüfé még kedvenc helye volt a budapestieknek. Jolsvai András kedvence az a süti volt, amely írásának is címe: Indiáner.
