Langerné Victor Katalin: Mindenki tehet azért, hogy a roma holokauszthoz hasonló ne történjen többé

Augusztus másodika a roma holokauszt emléknapja. 1944-ben ezen a napon számolták fel az auschwitzi cigánytábort, mintegy négyezer roma foglyot, köztük férfiakat, nőket, időseket, gyermekeket végeztek ki. Az emlékezés fontosságáról Langerné Victor Katalinnal, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárával beszélgettünk. Kitértünk a roma történelem és művészet megjelenési lehetőségeire is, illetve az államtitkár elárulta a 168-nak, pontosan milyen ötletek megvalósítása várható még a felzárkózási stratégiában.

A roma holokauszt témájáról egészen a rendszerváltásig nem sok szó esett hazánkban. Ennek mi az oka?

Nem kutatták. Nem volt téma a romák történelme. Miután a roma társadalmat nemzetiséggé minősítették, sokan elkezdtek foglalkozni történelme, kultúrája, hagyományai eredetével. Néhány roma kutató felkarolta ezt a témát, köztük Daróczi Ágnes és Bársony János. Maga a helyettes államtitkárság is támogatott több kiadványt pontosan azért, hogy végre legyenek olyan szakemberek, akik ezzel foglalkoznak.

Mégis, nem is olyan régen még nem szerepelt az iskolai történelemkönyvekben például a roma holokauszt. Manapság milyen módon jelenik meg a roma történelem a Nemzeti Alaptantervben?

Az országos tankönyvekbe kerüléshez egy kormánynak ki kell állnia az ügy mellett, máskülönben legfeljebb egyedi kezdeményezések mentén derülhetnek ki adatok. Márpedig a kormány 2010-ben mellé állt. A társadalmi felzárkózás nemcsak a szegénységből való kilábalást jelenti, a felzárkózási stratégiának ugyanis van olyan fejezete, amely a roma kultúra, történelem, a romák az oktatásban való megjelenését tárgyalja. 2014-től a Nemzeti Alaptantervben ezt már kötelezően figyelembe kell venni. Akkor felállt a korábbi miniszter, Balog Zoltán kezdeményezésére a Roma Tankönyvtanács, a kutatás koordinálója pedig Orsós Anna, a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének vezetője. Megvizsgálták az összes tankönyvet, szakembereket vontak be, a hibás dolgokat elkezdték javítani, a hiányokat is elkezdték kitölteni. A mai napig dolgoznak ezen. 2015-ben pedig a roma holokausztról való megemlékezés mellett is kiállt a kormány. Elindított és támogatott egy nagy rendezvényt, a 371 Csillag emlékműsort ezzel az emléknappal kapcsolatban, ami most már tulajdonképpen hagyománnyá alakult, és minden évben megtartjuk.

Miért fontos megemlékezni erről a napról nemzeti szinten?

Mindenkinek tudnia kell, hogy ez része volt nemzeti történelmünknek. Ha megemlékezünk, beszélünk a holokausztról, és a megemlékezésen résztvevők egy pillanatig átélik az eseményeket, akkor közösen tudunk arról gondolkodni, mit kell tenni, hogy még egyszer ne történhessen hasonló. Mindenkinek tennie kell ellene.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

Miért fontos a roma, illetve a nem roma fiatalokban tudatosítani ezt a tragikus történelmi eseményt?

Az, hogy ez ne történhessen meg újra, a romaságtól független. Ez mindenkire vonatkozik. A roma fiataloknál azért más, mert bennük leginkább azt kell tudatosítani, hogy az ő történelmük nemcsak a holokauszt. Ez az a történelmi esemény a romákkal kapcsolatban, amit tényleg sokan elkezdtek feltárni. Ezért bennük azt kell erősíteni, hogy tudjanak róla, de ne csak ez legyen nekik fontos.

Tehát például bátran lehessenek büszkék olyan ünnepekre, mint a Roma Ellenállás Napja?

Az a nap is ide kapcsolódik, hiszen az is egy auschwitzi lágerben történt esemény emléknapja, amikor a roma táborban fellázadtak a cigányok. Ők az egyetlenek, akik ilyen bátran szembeszálltak védve magukat és családjaikat. Büszkének kell lenniük erre, hiszen ezt az életszeretet hordozzák magukban, ami most is érezhető a fiatalokban. De ne csak erre legyenek büszkék, hanem például a roma kultúra napjára április 8-án. 2010-ben még inkább csak civilek tartottak egy-egy megemlékezést elvétve. Ezt is a kormány és az államtitkárság döntése nyomán sikerült országos rendezvénnyé tenni. A roma kultúra napját 2014-től Cigánykerék Fesztivál címen ünnepeljük. Mindig máshol, kicsit más tartalommal szervezzük meg.

Hogyan zajlik általában egy ilyen fesztivál?

Fontos, hogy ne csak a romák legyenek a célközönség, ezért nagyon széleskörűen hirdetjük. Sajnos a járvány miatt az utolsó kettő fesztivál elmaradt, de a legutolsót az Akvárium Klubban tartottuk, és nagyon nagy sikere volt. A délelőtt a gyerekeké, ilyenkor általában be lehet öltözni roma viseletbe, részt lehet venni roma tánctanulásban, illetve sok minden másban. Itt szoktak azok a szervezeteink bemutatkozni, akik a társadalmi felzárkóztatás ügyén, tehát a szegénységből való kiút építésén munkálkodnak. Ezek a szervezetek évek óta dolgoznak roma közösségekben, ilyenkor pedig lehetőséget kapnak arra, hogy bemutassák az eredményeiket, valamint a nehézségeiket. Délután következik a zene és a tánc. Annyi művészeti előadót tudnánk bemutatni, hogy azzal egy hét is eltelne.

Ezeknek az előadóknak milyen más lehetőségük van a bemutatkozásra, esetleg más rendezvényeken?

Van egy nagyon komoly, roma nemzetiségű szervezeteknek szóló pályázatunk, ahol kimondottan roma kulturális eseményeket támogatunk. Itt mindig több száz nyertes van, ez országon belül több száz ilyen eseményt jelent. Most jelent meg egy másik pályázatunk, ami szintén a roma kultúra és tevékenység támogatás témájában született meg. Itt nemcsak nemzetiségi, hanem minden olyan szervezet pályázhatott, amelyek alapvetően ezzel foglalkoznak. 50 milliós kerettel hirdettük meg, de akkora túljelentkezés volt, hogy kétszeresére, 100 millióra emeltük az eredeti keretet.

Tehát ezek a pályázatok sikeresek.

Nagyon. A roma nemzetiségi kultúrával szinte minden nap találkozhatunk , a pályázók révén több száz rendezvény valósul meg. Ez eredmény.

A tapasztalatok alapján a nem romák milyen szinten érdeklődnek az ilyen kulturális események iránt?

Régebben talán azt gondolták, hogy a roma kultúra egy rétegkultúra, és csak a romáknak szól. Két ügyben is országos hírű rendezvényt tartottunk, és az említett pályázatokkal kinyitottuk az érdeklődési kört. Sokan rácsodálkoztak arra, hogy ez nemcsak egy szűk réteg népi hagyománya. A hagyományőrzés csak egy töredéke az egésznek. Vannak roma festők, szobrászok, zenészek, balettművészek, táncosok, hihetetlen mennyiségű művészeti ágban alkotnak a romák, amelyekbe bele tudják csempészni a roma kultúrát. Ma már ez nem kérdés. Mondjuk ha csinálnak egy roma zenei fesztivált, senki nem gondolkozik el azon, hogy nem romaként elmehet-e oda. Egyre inkább nyílik a kapu és veszik feledésbe az a nézet, miszerint amit a romák csinálnak, az csak a romáknak szólhatna.

A roma történelem megjelenésén kívül van arra irányuló törekvés, hogy ezek a roma művészek és a roma művészet is szerepeljen a Nemzeti Alaptantervben?

Arra törekszünk, hogy például a roma festészet a maga módján sokkal nagyobb elismerést kapjon, tudjanak róla az emberek, hogy egyáltalán létezik. Nagyon sok fiatal roma költőnk van, akiknek a versei közül néhány szerepel a tankönyvekben. A közoktatási terület egyik honlapján szintén szerepelnek roma költők és írók művei.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

Akkor ez most már szerves részét képezi a oktatásnak?

Abszolút. Sőt most már cigány népmeséket is találhatunk az olvasókönyvekben. Még van mit dolgozni, nem dőlhetünk hátra, hiszen mindig újabb és újabb generációval kell megismertetni a nemzetiségeket. Igyekszünk, hogy minél többen felfigyeljenek a roma kultúrára a korábban említett rendezvényeken.

Mi a nemzeti felzárkóztatási stratégia legfontosabb pontja, amely az alapját képezi az egész metódusnak?

Remélem, hogy erre most már mindenki álmából felkeltve tud válaszolni: a kora gyerekkor. A stratégiát összefoglaló dokumentumban is erről írunk, ezzel foglalkozunk, erre tervezünk legtöbbet. Mindig is fontosnak tartottuk, de az elmúlt tíz év egyértelműen bebizonyította, hogy még hangsúlyosabbnak kell lennie, a lehető legtöbb gyermeket el kell érnünk. A prevenció mindennél többet számít, mindennek az alapja. Nem kezdhetünk pusztán az óvodában.

Az már késő?

Bizonyos esetekben igen. Európában egyébként egyedülálló módon Magyarországon nemcsak kötelező az óvoda három éves kortól, hanem étkeztetéssel együtt teljesen ingyenes. A Központi Statisztikai Hivatal az európai validált mérések alapján arról számol be, hogy itthon kilencvenöt százalék felett van a roma gyerekek aránya az óvodában. Egyedül Spanyolországban hasonló még ez az arány, viszont mások ezt csak irigykedve nézik. Más országokban hiába lenne szükség szintén az óvodai fejlesztésekre, vagy nem ingyenes a szolgáltatás, vagy nincs elég férőhely. De azért vannak olyan helyek az országban, ahol nagyon szoros közösségben élnek romák, akár telepi körülmények között, és itt a szülők általában alacsonyan iskolázottak. Itt, ha nem segítünk, akkor a fejlődés első három évét elveszítjük. Nem a szeretetben, mert szeretik a gyerekeiket. Azonban beszédfejlesztésben, mozgásfejlesztésben egészen biztos, hogy hátrányba kerülnek.

Ez gondolom abból adódik, hogy már ezek a szülők sem kapták meg gyerekkorukban a szükséges mintákat, úgyhogy ez egy transzgenerációs örökség.

Igen. Mert ha nem tudja, hogy mit hogyan kellene a gyereknek tanítani, akkor nem is várhatjuk el tőle a helyes minták átadását. Ettől még szereti a gyereket, de például sokat cipeli, nem teszi le, félti, a gyerek nem forog, nem mászik eleget négykézláb. Mi középosztálybeliek utána tudunk olvasni, hogy hogyan függ össze a csecsemőkori mozgás az olvasással, de ezek az édesanyák ezt sokszor nem tudják. Senki nem mondja el nekik, hogy milyen módokon kell fejleszteni a gyereket. Ezért nagyon fontosak a Biztos Kezdet Gyerekházak. Most már 180 ilyen gyerekházunk van.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

Pár éve egy interjúban beszélt ezekről a gyerekházakról, amelyekben a pedagógusok még három éves kor előtt a szülőkkel együtt foglalkoznak a gyerekekkel. Akkor azt mondta, a program jelentősége és hatása majd később fog látszódni, hiszen az itt nevelt generációknak fel is kell nőnie. Azóta látható ennek a kezdeményezésnek a sikeressége?

Egyértelműen. Egyszerűen ezeknek a gyerekeknek sokkal jobb a beszédfejlődésük, mint a hasonló közegből jövő, de gyerekházba nem járó gyerekeké. Ezt óvónők támasztják alá. Nem véletlen, hogy ennél az interjúnál még csak száztíz ilyen gyerekház létezett, mostanra száznyolcvan, és a következő uniós fejlesztésnél fogunk még építeni ilyen házakat, amelyek most már a városokban is elérhetőek lesznek. Mert nem szabad elfeledkezni arról, hogy sokszor a városok szélén is találhatóak cigánytelepek és szegregátumok. Azért nyitjuk folyamatosan a gyerekházakat, mert a szakmabeliek egyértelműen alátámasztják, hogy mozgásban és beszédfejlődésben, illetve a napirend kialakításában is rengeteget segít a gyerekeknek. Akik innen mennek óvodába, azoknak az ottani napirend nem jelent problémát, és ez az életritmus kialakításában is jelentős szerepet játszik

Nemcsak a gyerekeknél, a szülőknél is. Az a szülő, aki bejár a gyerekházba, tudást szerez a helyes gondozás módjáról, és ezzel elősegítheti gyermeke fejlődését. Ideális esetben a gyerekházakban dolgozó szakemberek elnyerik a szülők bizalmát, és így meggyőzik, hogy a napirend, a tisztálkodás, a mondókázás, a szabad levegőn való játék valóban összefügg az iskolai tudással. Egy nagyon alacsonyan iskolázott szülőnek persze ez nagyon távlati, nehéz elhinnie, összekötnie az idegrendszer fejlődését a későbbi teljesítménnyel. Csak akkor fogja elhinni, ha bízik abban a szakemberben. Ez a bizalom épül ott ki, ami később az oviban megtérül, hiszen ott már ezek a szülők jól együtt tudnak működni az óvónővel. Amit még nagyon fontos megjegyezni, hogy ez ma már nem program, nem pályázat, hanem egy szociális gyermekvédelmi szolgáltatás. Ez nagyon nagy dolog, mert Európában egyedülállónak számít. Három fejlesztése van a felzárkózási területnek, amelyet európai uniós forrásból indítottunk el.

Melyek ezek?

Az egyik ugye a gyerekház, ami ugyan civil kezdeményezésből indult, de átvettük és kiterjesztettük, valamint hazai szolgáltatássá alakítottuk. Benne van a költségvetési törvényben és a gyermekvédelmi törvényben. Az a gyerek, aki bekerül ide, biztosan megkapja az ellátást. Ilyen fejlesztés még a tanoda és az egyetemi roma szakkollégium. A többi tagállam ezt szokta csodálni, náluk ugyanis ez a fajta út egyelőre még nem sikerült.

A felzárkóztató stratégia része szintén 2016 óta az országjáró Nemzeti Roma Platform nevezetű program. Ennek miben mérhető a jelentősége?

A legnagyobb sikereként azt könyvelem el, hogy egyre többen átlátják, mi pontosan a társadalmi felzárkóztatási munka. Tudniuk, érteniük kell. A másik, hogy megtanulják, ők ebben miként tudnak részt venni, valamint hogyan tudnak segíteni. Sokszor előfordul, hogy egy helyszínen bemutatjuk a jó gyakorlatokat, és nagyon sokakat meghívunk a környékről a vállalkozóktól kezdve az iskola fenntartón át a polgármesterig. Mert ez nem egy szűk réteg ügye, hanem mindenkinek a feladata, hogy a megszülető következő nemzedék tanult, sikeres, adófizető állampolgár legyen. Azt próbáljuk megértetni velük, hogy ebben a folyamatban mindenki részt tud venni. Már azzal segítenek, ha egyáltalán tudnak róla, kíváncsiak rá, pláne ha tevőlegesen hozzájárulnak. Bármilyen segítség jól jön. Nincsenek mérhető eredmények, de egyértelműen egyre többen jönnek.

Mik a jövőbeli tervek a stratégiával kapcsolatban?

Vannak más ötletek is tervben, egy–kettő bemutatása már el is kezdődött. A legnagyobb bázis a gyerekkor, aztán minden korosztálynak megvan a maga jellemzője. Felnőttekhez igazodó programokat is igyekszünk indítani. Felnőttkorban a legnagyobb problémát az alacsonyan iskolázottak számára való munkahelyteremtés jelenti. Most olyan termelőműhelyeket hozunk létre, amelyek a keresletre reflektálnak. Azt mérjük fel, milyen munkaerőre van igény, és arra képezünk ki embereket. Ilyen például a könnyűszerkezetes házak elemeinek készítése. A munkahelyteremtésben látható hiányok ezen a nyomvonalon folytathatóak és bővíthetőek, a több pontnál meg inkább a kipróbált projekteket kell továbbfejleszteni, megerősíteni, hálózatot építeni, és minél több helyre elvinni.

(Kiemelt kép: Langerné Victor Katalin, a társadalmi felzárkózásért felelős helyettesállamtitkár interjút ad a 168.hu-nak a Belügyminisztréiumban, 2021. július 31-én. Fotó: Merész Márton)