Laci! Ne hagyd cserben a hazát!!!

A Jobbik-vezér kijelentette: erőskezű vezető által vezényelt és kordában tartott „erős nemzetet, erős Magyarországot” akar. Szövetségese, Toroczkai László mellett sürgölődött Tyirityán Zsolt, az „új Rózsa Sándor”, a Magyar Gárdára is rálicitáló Betyársereg vezére.

A világhálón olvasható egy levél, amelyet Tyirityán Toroczkainak írt. Csöpög belőle a megalázkodó ajánlkozás, szavai történelmi és a politikai tudatlanságról árulkodnak. Idézem: „1919-ben Szegeden kezdődtek a szép dolgok. A Nemzeti Hadsereg, Horthy megjelenése, nemzeti mozgalmak. Legyen úgy, mint régen volt! Legyen most az a hely, ahonnan elindul a Megmentő, a Nemzeti Hadsereg élén. Laci! Ne hagyd cserben a hazát!!! Tebenned bízunk, segítsd ezt a nemzetet, hogy vegye le a vörös rongyait. A Magyarok Istene legyen veled és nemzetünk legjobbjaival.”

Erre az elvakultsága miatt akár szánalmasnak is tartható irományra még „rátett egy lapáttal” egy bizonyos Tóth Péter, a Jobbik Csongrád megyei és városi elnöke: „A 20. századi magyar történelem Szegeden kezdődött. A sorsforduló mint Horthy-féle ellenkormány a Tisza-parti városhoz kötődött. S a szegedi gondolat jegyében a 21. századi megújulás is innen indul.”

Nem tudom, honnét s kitől vették ezt az önámításra alkalmas, ártalmas hazugságot. Úgy vélem, hogy a történelmet tanítóknak lett volna kötelességük, hogy tisztázzák a „szegedi gondolat” mibenlétét.

Röviden: a francia csapatok által megszállt Szegeden a Tanácsköztársaság megdöntésére alakult az először gróf Károlyi Gyula (1919. május 30-tól július 12-ig), majd a P. Ábrahám Dezső (július 12-től augusztus 12-ig) miniszterelnöksége alatt működő kormány. A Bécsben, Aradon, majd Szegeden szervezkedő katonatisztek és civil politikusok lázasan toborozták a m. királyi honvédség és a Monarchia közös hadseregének tisztjeiből és hivatásos altisztjeiből, a korábbi elnyomó és hivatali apparátus úri tagjaiból, helyenként a megbízható nagygazdák fiaiból a fegyveres különítményeiket. Ekkor, ott és bennük alakult ki a „szegedi gondolat”, a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jei bukása után hatalomra került ellenforradalmi rendszer politikai ideológiája. Az, amit később a keresztény nemzeti gondolat megjelölés váltott fel.

Lényegileg az 1919 nyarán Szegeden gyülekező, önmagát előszeretettel ellenforradalminak nevező csoportok (dzsentrik, államhivatalnokok, katonatisztek) tagjai által hangoztatott jelszavak, célok, vezérelvek összessége: a liberális, demokratikus és szocialista eszmék elutasítása, az antiszemitizmust is magában foglaló keresztény eszmekör primátusa, agrárius érdekvédelem, a magyar föld védelme, fajvédelem, kultúrfölény éreztetése a szomszéd népekkel és kisebbségekkel stb. A trianoni békediktátum után az ideológia fontos része lett az irredentizmus (a területi igényeket, nemzetiségi összetartozás vagy történeti jog címén mindenáron – akár újabb háborúval – érvényesíteni törekvő mozgalom) elveit is hirdető nemzeti gondolat.

„Újrázásuk” szándéka, ennek nyilvános hirdetése törvényeinkbe és nemzetközi szerződéseinkbe ütközik. Nem szabadna jogi következmények, szankciók nélkül maradnia.

Györky Zoltán
Kaposvár