Különvélemény - Interjú Róna Péterrel

- A választások előtt a defenzívába szoruló szocialista kormány bírálójaként tartották számon. Ehhez képest meglepő a kritikus hang, amelyet a „nemzeti együttműködés” kormányával szemben megüt.

– Pedig nem én változtam.

- Csalódott?

– A jelenlegi és a korábbi kormányt sem tartottam, tartom kompetensnek. Továbbmegyek: a magyar társadalom súlyosabb gondokkal küzd annál, semhogy azt az egyik vagy másik kormány felelősségével kimerítően meg lehetne magyarázni. Az utóbbi tíz év kormányzása számomra ettől függetlenül is elégtelennek tűnik.

- Öntől ez meglepő.

– Vegyünk egy példát, amely különösképp megdöbbentett. Nemrég kiadtak egy alkotmányvázlatot. A nyolcadik bekezdésében az első mondat így hangzik: az alapvető jogok kötelességekkel és felelősséggel járnak. Nos, a felvilágosodás elemi vívmánya, hogy alapjogait az ember nem az államtól kapja, azok gyakorlása nem „jár” kötelességekkel. Azért vannak, mert létezünk, mert emberek vagyunk. Az állam hitelessége pedig attól függ, hogy e jogok gyakorlását biztosítja-e.

- Ön az a közismert értelmiségi, aki mindig, minden rendszerben opponál?

– Az értelmiség feladata a társadalom, a politika, a gazdaság és a politika kritikája annak érdekében, hogy mindez jobb legyen. Nem áll be semmilyen sorba, mert a hiteles kritikának nélkülözhetetlen feltétele a függetlenség.

- A dologhoz kétféleképpen közelíthetünk. A kormány biztosítja-e, és a társadalom igényli-e a kiszámítható jogrendet? Ha a magánnyugdíjpénztárak elleni támadás nem zavar senkit, érdemes-e „alapjogokról” beszélni?

– Nemigen. A süket közöny, a csöndes beletörődés a demokratikus gyakorlat hiányára vall. Ezzel a kormányok vissza is élnek. Szívós nyomásgyakorlással, kellő erőszakossággal és harsánysággal szinte minden keresztülvihető.

- Az Orbán-kormány „a rendteremtés igényével” fellépve, a szokottnál is keményebb eszközöket használ.

– Erre talán még számíthattunk is. Engem az lepett meg bennük, hogy – bár másfél évvel a választás előtt egyértelmű volt, milyen átütő fölénnyel nyernek – program, cél, terv, vízió, számítások nélkül vágtak bele a kormányzásba. Ez akkor lelepleződött le, amikor a Kósa-botrány után sebesen össze kellett dobni valami cselekvési programot. Azt a bizonyos 29 pontot, amely klasszikus fércmű, szecska, összefüggéstelen ötlethalmaz lett.

- A kétharmados többség kelti ezt a mértéktelen komfortérzetet?

– Hát igen, kétharmaddal sok minden átmegy. A miniszterelnök pedig szembesülhet azzal, hogy megvan az áhított totális győzelem, és sajnos most gondolatok kellenének. De ilyenek nincsenek. A rendkívüli agresszivitást ez magyarázza.

- Tölgyessy Péter mondta nemrég: ideje, hogy Orbán a hatalmi szerkezet formálása, átszabása után elkezdjen végre kormányozni is. Kezdjük a napi ügyeknél. Milyennek látja az új költségvetést? Érzékeli-e a kitörési pontokat?

– A költségvetés elemzését a Kopits György vezette költségvetési tanács kiválóan elvégezte. Maradéktalanul egyetértek vele. Tán nagyobb teret adtam volna a szövegben a nemzetközi folyamatok elemzésének, mert ebben komoly veszélyforrást látok.

- De a testületet nem ezért oszlatták fel.

– Nem hiszem.

- Ön mit olvasott ki a dokumentumból?

– A költségvetési vízió szerint Magyarország jövője így fest: létezik egy ambiciózus, életképes, jómódú „nemzetfenntartó erő” („nemzeti erőcentrum” – kötcsei beszéd), és a jövőt is erre alapozzuk. Mellette elvegetálhat a leszakadó, leépülő réteg. Velük, a szegényekkel, tanulatlanokkal sajnos most nem foglalkozunk, ők valahogy majd ellesznek. Nincs mit kezdeni velük. Az anyagilag és intellektuálisan sikeres csoportokat támogatjuk.

- De nem biztos, hogy a „sikeres kevesek” kizárólag tehetséggel, szorgalommal érvényesültek.

– Pedig a gondolat megfontolható lenne, ha párosulna egyfajta józan mobilitásösztönző programmal is. A magyar társadalom nem eléggé mobil. Magyarország Európa legbezárkózóbb, legstatikusabb, legmerevebb politikai közösségeinek egyike. Húsz év alatt a politikai elit nem tett ennek feloldására semmit. Amiről Orbánék beszélnek, akkor lenne hiteles, ha olyan országban élnénk, ahol a jamaicai emigráns gyermekéből vezérkari főnök (egy Colin Powell), az afrikai apa fiából elnök (Obama) lehetne.

- Kolompár Zsiga pénzügyminiszter?

– Igen, Kolompár miniszter. De nem a díszroma. Olyan ember, aki a saját erejéből csinált karriert.

- Ebbe Magyarországon még a liberálisabb elmék is beleborzonganának.

– Sajnos így van.

- Ezek a generális bajok. Nyilván akadnak akut gondok is. Például az, hogy az ország külföldi megítélése a vártnál is kritikusabbra fordult. A Moody’s nemrég közzétett minősítése szerint gazdasági hitelességünk a bóvliszint fölötti mezőbe csúszott. Mi taszítja az elemzőket? Az ad hoc gazdasági intézkedések sora, a visszamenőleges hatályú törvénykezés, az Alkotmánybíróság megtaposása vagy a nyugdíjpénztári justizmord?

– Mindegyik hozzájárult a leminősítéshez. Mégis azt mondom, hiba lenne az általános szétzüllést, a hanyatlást egy-egy kormány nyakába varrni. A rendszerváltás lehetőségeivel nem tudott élni a politikai elit. Gyengébben teljesítettünk, mint a lengyelek, a csehek vagy akár a szlovákok.

- Orbán legváratlanabb megjegyzése a költségvetés elfogadása előtt így hangzott: „A kudarc lehetősége is benn van.” Benne van?

– Bőven. Az országgal szembeni bizalmatlanság olyan nyomasztó, hogy ma már bármi megtörténhet. Nem véletlen, hogy azt írta a Financial Times: „Bár Magyarország a visegrádi négyek tagja, ma már a Balkánhoz közelít.” Ezt illik komolyan venni egy országban, ahol minden a külkereskedelemre épül. Egy országban, amely grandiózus összeszerelő műhelyként működik.

- Egy olyan országban, ahol a munkanélküliek zöme képzetlensége, avíttas ismeretei miatt alkalmazhatatlan, és ezen semmiféle kormányváltás nem segít?

– Sajnos nem. Ez a magyar állapotok tragédiája. Felkészült, felelős kormányok sora talán tehetne valamit. Nem láttam ilyen magyar kormányt.

- Azért mondjon valami biztatót is. A tizenhat százalékos társasági adó bevezetése segít a munkanélküliségen?

– A foglalkoztatás javításához alapvetően két dolog kell. Beruházások sora és a fizetőképes kereslet javulása. Ma a beruházások még az amortizáció szintjétől is elmaradnak. A magyar gazdaság a teljes leépülés állapotában van. Beruházás akkor van, ha kielégítő a megtérülési ráta. De ha olyan országban élünk, ahol teljes a jogbizonytalanság, ahol kiszámíthatatlan, mikor születnek visszamenőleges hatályú törvények, ott nem fektetnek be. A kölcsönös felelőtlenségek rendszerében élünk.

- A politikai szerkezet változása, a fokozott hatalomkoncentráció zavarja az üzletmenetet?

– Önmagában nem. A gazdasági élet szereplői nem azt nézik, mennyire koncentrált a hatalom. Az számít, működőképes-e. Erőteljes hatalomkoncentráció felé haladunk. De ebből nem következik, hogy az új állam jobban is működik. Egy szeszélyes, kiszámíthatatlan, erőszakos ország nem túl vonzó a gazdaság szereplőinek. A hatalomkoncentráció nem zavarja őket. A jogbiztonság hiánya riasztóbb.