Különutasok

Pontosan két évvel ezelőtt megjelent olvasói levelemben az 1947. évi „kékcédulás” választáson szerzett tapasztalataimra hivatkozva arról próbáltam meggyőzni az ellenzéki politikusokat, hogy ne abban versengjenek egymással, ki tud újabb mozgalmat vagy pártot alapítani, hanem próbáljanak összefogni, mert csak egységes fellépéssel lehet leváltani az Orbán-kormányt. Különben a szavazatok szétaprózódnak, és minden marad a régiben.

Úgy tűnik, kár volt a fáradságért, mert április 6-án olyan rekordszámú képviselőjelölt és ellenzéki párt indulására lehet számítani, hogy szavazó legyen a talpán, aki majd eligazodik a lepedőnyi szavazólapon, és megtalálja, hová kell tennie az ikszet. Orbánék meg röhögnek a markukba, mert hiszen ez volt a céljuk, és minden a terveik szerint történik.

Le kell szögeznünk, hogy mindenki, aki külön utakon járva próbálja megdönteni az Orbán-kormányt, s ezzel hozzájárul az ellenzéki erők megosztásához, legyen bármilyen jó szándékú is, a Fidesznek kedvez, és történelmi felelősséggel tartozik mindazért, ami ebből következik. Hát sohasem vagyunk képesek tanulni a múlt hibáiból?

Stirling György
Eger