Kudarc

– Gordonék taktikai, morális hibát követtek el, Attilában pedig a tesztoszteron munkált – értékeli summásan a tárgyalásrobbanást egy szocialista forrásunk.

Bár a június óta zajló egyeztetések csikorgását mi sem jelezte jobban, mint hogy újságírói érdeklődésre még név nélkül sem voltak hajlandóak bármit mondani a résztvevők azon kívül, hogy „nehéz, nehéz”, sokan láttak legalább egy biztató jelet. Egy darabig senki sem szivárogtatott.

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila egy héttel a botrány kirobbanása előtt négyszemközt egyeztetett a Batthyány-örökmécses közelében, a Szabadság kávéházban. Az egyéni jelöltekről a tárgyalás hosszúra nyúlt, jóval zárás után is beszélgettek.

A pincérek udvariasak voltak, nem tessékelték ki őket. Bajnai azt szerette volna, ha már a következő hét elején folytatják az egyezkedést. Mesterházy ezt elhárította, arra hivatkozott, hogy az egyéni jelöltekről ki kell kérnie a megyei elnökök véleményét, s amúgy is, augusztus 20-a miatt csonka hét következik. Abban állapodtak meg, hogy 23-án, pénteken folytatják.

Az állami ünnep másnapján összeült a szocialista megyei elnökök értekezlete. Aztán csütörtök estig folytatták, nem volt könnyű menet. Végül Mesterházy elérte, hogy a korábban megbeszélt 35 helyett 37 körzet szocialista jelöltje – persze valamiért cserébe – visszalépjen.

Korábban az MSZP három megyét nem volt hajlandó átadni az Együttnek: azt mondták, nem lépnek vissza Komárom-Esztergomból, Hevesből és Borsodból.

A kétnapos elnökségi ülésen végül Mesterházy rávette őket, hogy Egerből Korózs Lajos, Miskolcról Gúr Nándor, Esztergomból pedig Winkfein Csaba adja át a jelöltjelöltséget Bajnaiék aspiránsainak. Megegyezést akartak, ezért látványos gesztust szerettek volna tenni azzal, hogy a párt három prominensét léptetik vissza.

Utóbb Együtt–PM-es forrásunk cizellál: ők sosem kérték az MSZP-t, hogy alelnökét, Gúr Nándort küldje a nézőtérre. Csupán a két miskolci körzetből kértek egyet, Mesterházyékra bízva a döntést.

De vissza egy héttel: még csütörtök este Bajnai küldött SMS-t Mesterházynak azzal, hogy lázas, talán el kell halasztani az ülést. Másnap mégis szólt, elmegy az egyeztetésre.

A Képviselői Irodaházban zajló tárgyaláson az MSZP-sek szerint Bajnai nem tűnt elégedettnek a szocialista javaslattal, többet akart: Pécsett, Nyíregyházán, Veszprémben és több pesti kerületben is Együtt-aspiráns indulását forszírozta. A szocialisták elmondásuk szerint furcsának tartották a stílusát, de annak tulajdoníthatták a volt kormányfő keménységét, hogy még beteg.

Azon is csodálkoztak, miért akar sajtótájékoztatót tartani. Az Együtt sajtósai ugyanis 11 óra 15 perckor kiküldtek egy e-mailt, amely szerint délután négykor Újabb hét, ami súlyosbította Magyarország gondjait – kormányzati ámokfutás helyett ellenzéki alternatíva címmel Bajnai és Karácsony Gergely tartana sajtótájékoztatót. Azért lepődtek meg, mert Mesterházy és Bajnai megállapodott abban, hogy nem szivárogtatnak, részeredményekről nem tájékoztatják a médiát. Bajnai végül délután háromkor mondta el javaslatát Mesterházynak arról, hogy közösen felkért közvélemény-kutatók együttesen kidolgozott módszertan és kérdéssor alapján készítsenek felmérést, s ez döntsön a miniszterelnök-jelöltről.

Az MSZP elnöke megdöbbent. Szavaiból az derült ki, hogy úgy érzi, Bajnai kész tények elé állítja, s nem értette, miért nem szólt erről korábban, hogy az indítványt a szocialista elnökséggel megbeszélhesse. Nehezményezte, ha a tárgyalóteremből kilép, valamit mondania kell a vadiúj javaslatra az odakint várakozó újságíróknak. Bajnai azt válaszolta, ő korrekt volt, előbb a szocialistákkal osztotta meg az ötletet, csak utána a sajtóval. Ám ekkor a terembe lépett Mesterházy egyik tanácsadója, laptopján az ATV.hu 15 óra 01 perckor kiadott hírével, amely Bajnai javaslatát tartalmazta.

(Az ATV-s szivárogtatásról utóbb Bajnaiék is elismerték, hogy szerencsétlen volt, sértődésre adhatott okot. A korábban meghirdetett sajtótájékoztatóval kapcsolatban azonban nem értik Mesterházyt. Szerintük korrekten jártak el, s azt gondolják, a körülmények érdemben amúgy sem befolyásolták volna az MSZP reakcióját.)

– Ugye, nem állítjátok, hogy ezt mi szivárogtattuk ki? – kérdezte az ATV-s hírre bökve Mesterházy Bajnaitól.
– Nem – volt a válasz.
– Akkor nincs értelme beszélgetésnek.
Mesterházy ekkor állt elő a javaslattal, amely szerint mind a 106 körzetben az egyéni jelöltekről és a kormányfőaspiránsokról is tartsanak előválasztást.
Ezzel a tárgyalás „felrobbant”.

Tudható, hogy a szocialista pártelnök javaslata nem azon a péntek délutánon született. Korábban az MSZP elnöksége is megvitatta, majd a tárgyalások miatt elvetette, egy informátorunk szerint egyebek között azért, mert azt „gyilkos ötletnek”, „túl erős zsarolóeszköznek” tartották.

Az Együtt politikusai azt mondják, az új fordulat körüli drámázás, szocialista „habosítás” csak ürügy arra, hogy lesöpörjék a javaslatukat, amellyel azt akarták elérni, hogy végre döntés szülessen a kormányfőjelöltségről.

Az MSZP-vezetők nem érzik úgy, hogy ők rosszhiszeműen tárgyaltak volna az Együttel.

– Ha fel akartuk volna robbantani az egyeztetéseket, akkor már három hete megtehettük volna – állítják.
A szocialisták komolyan úgy érzik, hogy becsapták őket.

Miközben az MSZP ma úgy emlékszik vissza, hogy a tárgyalások jól haladtak, az Együtt–PM képviselői már más képet festenek. Bár szakértői szinten (Tóbiás József, Molnár Zsolt, Karácsony Gergely, Szigetvári Viktor) valóban szót értettek egymással, a bajnaisták szerint amint eljutottak egy mindkét fél számára elfogadható döntéshez, a partner kijelentette: az alku csak akkor áll, ha Mesterházy Attila a miniszterelnök-jelölt. E premisszával megtámogatva a 35 átadott egyéni körzet is hamar felmerült, de rögvest azzal, hogy ha nem Mesterházy a közös lista vezetője, akkor Bajnaiék kilenc egyéni és nulla listás helyre számíthatnak.

– Onnan indultunk, hogy mindkét fél el tudja fogadni a másikat listavezetőnek. Tehát kétféle helyzetre dolgozzunk ki javaslatot, hogy mindkettőt a legmagasabb döntési fórum elé vigyük. Ehelyett ők mindig csak egy variációban voltak hajlandók gondolkodni, amire persze utólag, az ő szempontjukból lehet azt mondani, milyen jól haladunk – mondja Együtt–PM-es forrásunk.

Bajnaiék úgy látták, valójában megrekedtek a tárgyalások, mert a partner nem az általuk javasolt „program–egyéni jelöltek–miniszterelnök-jelölt” sorrendet követi, hanem az utóbbi két tételt csomagban kezeli. Állítják, ezt többször jelezték a másik félnek, Bajnai aggályairól levelet is írt Mesterházynak, vagyis nem akartak rögtön a nyilvánossághoz fordulni.

– Nem blöfföltünk, hanem ki akartuk mozdítani a holtpontról az egyeztetést. Lehet mosolyogni a szárszói BMX-en, csak ez nem vezet sehova – érzékelteti a helyzetet egy bajnaista.

A javaslat bedobásával abban reménykedtek, hogy a nyilvánosság kikényszeríti: közösen eldöntött kiválasztási mechanizmussal végre legyen kormányfőjelöltje az ellenzéki oldalnak, s azután foglalkozhasson mindenki a fő ellenféllel, Orbánnal.

Ugyanakkor az Együtt–PM vezetői csak politikust meghazudtoló naivitással gondolhatták, hogy az MSZP elnöke szíves örömest rábólint a közvélemény-kutatós ajánlatra.

A szocialisták eleve úgy érezhették, hogy a közvélemény-kutatóktól jött Karácsony és a velük jó kapcsolatot ápoló Szigetvári miatt az ötlet a volt miniszterelnöknek kedvezhet.

Hiába bizonygatják a bajnaisták, hogy a többféle cégtől jött kutatókból felállított team, a jól dokumentálható, a pártok delegáltjai által ellenőrzött telefonos adatfelvétel nem manipulálható, a bizalom nincs meg. S az sem elhanyagolható tény, hogy az Együtt–PM a majdani kormányfőjelölt alkalmasságára kérdezne rá. A legutóbbi, igaz, már több hónapos felmérés szerint ugyanis – legalábbis az aktív bizonytalanok között – Bajnai e szempontból veri riválisát.

Mesterházy válaszul átrajzolná a versenypályát. Joggal gondolja, ha terepre viszi a küzdelmet, a szocialista infrastruktúra és aktivistahad meghozná a győzelmét. A gyorsaság, az olcsóság és az ellenőrizhetőség hiányára hivatkozva erre meg az Együtt–PM mond nemet. Somolyogva teszik hozzá: azért a szoci pártirodákban ikszelő szoci tagságon túl a hús-vér embereket is meg kellene kérdezni.

A szocialista vezetők azonban nem tartják irreálisnak az előválasztást, szerintük az 25-30 millió forintból, belátható időn belül megvalósulhat. Helyi irodákban, művelődési házakban lehetne megtartani, igazolványokkal, adatbázisba bejelentkezéssel lehetne kiszűrni a provokátorokat, jobboldali szimpatizánsokat.

Időközben Botka László választmányi elnök kompromisszumos javaslatot pedzegetett Facebook-posztjában. Szerinte 106 körzetben egymásnak ugrasztani az egyéni jelölteket „veszélyes”, elegendő lenne a kormányfői meccset lejátszani az EVK-kban.

Bajnaiéktól azt hallani, ésszerű feltételek mentén erre a variációra nyitottak, de a hangoztatott gyorsaság-olcsóság-elérhetőség-ellenőrizhetőség elvárásrendszer mögé bújva könnyen találhatnak kibúvót.

Azonban akár közvélemény-kutatásos formában, akár klasszikusabb előválasztásban egyeznének meg a felek, egyik módszer sem csitítaná az indulatokat. Intenzív pár hetes kampányban, helyi gyűléseken és tévévitában, kétség ne legyen, számolatlanul kapná mindkét fél a pofonokat és övön aluli ütéseket – ami után valamelyiküknek mosolyogva kellene beállnia a győztes mögé.

Az MSZP eközben arra készül: ha az Együtt nem fogadja el előválasztásos javaslatukat, akkor tárgyalóasztalhoz ülnek a szocdemekkel, Gyurcsányékkal és Fodor Gábor csapatával. Becsléseik szerint két hét alatt végeznek, szeptember közepére aláírják a megállapodást.

– Így legalább letisztul a rendszer. A Fidesznek nemcsak a rezsicsökkentés hozott a konyhára, hanem az ellenzéki káosz is. Ha itt béke van, mi is növekedésnek indulhatunk – reménykednek. Gyurcsányról azt gondolják, ha nem játssza túl a szerepét, akkor még segíthet is az összefogásnak. Az, hogy ő kevésbé elfogadott a lakosság körében, szerintük nem sokat számít, hiszen a 2014-es voksolás Orbánról szóló népszavazás lesz majd.

– Ha az emberek le akarják váltani a Fideszt, akkor mellénk állnak – mondják.

Egy szkeptikusabb párttárs hozzáteszi:
– Attiláék azt gondolják, a választók szövetség és összefogás iránti érzelmi igényét bármilyen megállapodás kielégíti. Holott ha csak Gyurcsányal, Fodorral, Schmuckkal sikerül megegyezni, Bajnaiékkal nem, az egyértelmű kudarc, igaz, mindkét fél kudarca.
B verzió odaát is van, a minimum a koordinált jelöltállítás, vagyis hogy egymás ellen ne induljanak a demokratikus ellenzéki oldalon. Kérdés, hogy kiegyezés híján, külön listás indulás esetén hány helyen sikerülne megállapodni. Huszonhét egyéni induló mindenesetre kell ahhoz, hogy az Együtt–PM országos listát állíthasson, vagyis ha nem akarnak a szocialistákkal harcolni, akkor legalább ennyi helyen a szegfűs jelöltnek indulnia sem volna szabad – amire még nem volt példa. Kemény dió.

Lapzártakor a labda a szocialisták térfelén pattog. Bár Bajnaiék elfogadják azt a 35 egyéni körzetet, amelyet az MSZP korábban átengedett nekik, a fordulat után korántsem egyértelmű, hogy az ajánlat áll-e még.

Ha mindenütt elő kell venni a B terveket, az ellenzéki oldal fél évet elvesztegetett.

Egyelőre nem tudható, hogy a tíz hónapja tartó kormányfőjelölti harc valamilyen előválasztás formájában rövid úton, ellenőrzött és lehetőleg minél konfliktusmentesebb módon véget ér, vagy csak újabb fejezetet nyílik az aprózódó ellenzék házi ütközetében.

Júliusban még úgy tűnt...: