Központosított várandósság – Kockázatok és mellékhatások

Gyereket várnak. Mármint a kormány népességpolitikai illetékesei. Nem is akármennyit. Pontosan négyezret. És nem is akárkiktől. A Ratkó-unokáktól. Azoktól, akiknél korábban valami miatt elmaradt a baby boom. És ez a valami az, amiről sem akkor, sem most, amikor a meddőségi központok államosításáról döntöttek, nem vettek tudomást. Félő, hogy nagy árat fizetnek az ingyenes lombikbébiprogramban részt vevők és az így született gyerekek. Ám ez pénzben aligha mérhető.

2020. február 29., 08:14

Szerző: Szigeti Ildikó

Nem hozták a papírformát. A kormány családvédelmi intézkedései éppen azokra nem voltak ösztönző hatással, akiket megcéloztak velük. Talán mert náluk eleve hiányzott egy fontos feltétel, jelesül maga a család. A szóban forgó fiatalok olyan kedvezményekben részesülhettek volna, amelyek meghozzák a kedvet a második, a harmadik, sőt akár a negyedik gyermek vállalásához, csakhogy ehhez kellett volna az első csemete. Na, ez az, ami – azaz aki – elmaradt. Pedig hatalmas volt a várakozás. Pontosabban az elvárás a potenciális szülőkkel szemben. Demográfiai áttörést reméltek tőlük, azt, hogy ők lesznek a magyarság fennmaradásának zálogai. Nem lettek. A Ratkó-unokák hatalmas csalódást okoztak. Na de most! Újra célkeresztbe kerültek. Ezúttal az ingyenlombikkal próbálják jobb belátásra bírni őket. Adódik a kérdés, hogy ha a pénzügyi ösztönzőkre immunisnak bizonyult ez a generáció, vajon mit várnak a meddőségi ellátás díjmentessé tételétől az illetékesek.

Mivel ismét ugyanaz a célcsoport, talán érdemes lett volna megnézni, vajon mi lehetett korábban az oka a demográfiai robbanás elmaradásának. Ám hiába keresünk magyarázatot, nincs (vagy nem nyilvános) olyan kutatás, tanulmány, amely választ adna erre a kérdésre. Jobb híján csak feltételezésekre hagyatkozhatunk.

A kép középen Ratkó Anna

Ha a gyermekvállalás meghatározó feltételeiből indulunk ki, viszonylag egyszerűen rátalálunk arra a neuralgikus pontra, amely meggátolta a Ratkó-unokák tömeges családalapítását. Az egyik legfontosabb az egzisztenciális szempont. Az, hogy legyen hova érkeznie a születendő gyereknek, és legyen meg az az anyagi biztonság, ami legalább ideig-óráig garantálja a felnevelése költségeit. A megelőlegezett családtámogatási intézkedések elvileg ezt voltak hivatottak megteremteni, ám a hatás elmaradt. A megoldás tehát másutt keresendő. A személyi feltételek között. Becslések szerint csaknem 150 ezer pár küzd meddőséggel, jóllehet többségük – fizikailag – alkalmas a gyermekvállalásra. És mivel ez így van, a kör leszűkült. A lelki tényezőkre.

Amikor egynél több embernél megfigyelhető egy bizonyos magatartási forma, felvetődik annak globálisabb, az egyénen túlmutató oka. Az úgynevezett evolúciós pszichológia a lélektan viszonylag új területe, amely arra keresi a választ, hogy mely viselkedési formák szolgálják leginkább az egyén és a faj (mármint az ember) fennmaradását. Ebből a megközelítésből az amúgy az X generációba tartozók renitens viselkedése paradox jelenségnek mondható, azzal ugyanis éppen hogy gátolják a faj fennmaradását. Mindezt nem szándéskosan, hanem valami rejtélyes okból teszik, amiért ráadásul még bűntudatuk is van...

A cikk teljes változatát a csütörtökön megjelent 168 Órában olvashatja el!