Köszönettel tartozunk
Miközben a menekülteket segítő civileknek már jóval kevesebb a munkájuk, hetek óta állják a sarat a „zsaruellátók”. Nem a rendőrséggel akarnak packázni, adományok formájában csak egy kis pluszt adnak a határon szolgálóknak, s kifejezik hálájukat, amiért megvédik az országot – mondja az egyik fő szervező, Kosztolányi Nándor. Hozzáteszi: „A migránskérdésben nem foglalunk állást.”
– Kik a zsaruellátók? Ki Kosztolányi Nándor, akinek magától értetődő, hogy miután megjelent a hír, miszerint a határnál szolgáló rendőröknek korántsem jut a megígért napi 5000 kalória, máris szervez és adományt gyűjt?
– Egy vasárnap délután olvastam a hírt, s rátaláltam a Zsaruellátó oldalra, ami akkor már pár órája létezett. Lájkoltam, kommenteltem, majd az akkori fő szervező kérte, valaki rendszerezze az információkat, üzeneteket, én pedig felajánlottam a segítségemet. Másnap indultam is Röszkére, már akkor négy kocsival mentünk.
– Van a családban, rokonságban rendőr?
– Nincs. Egyszerű vállalkozó vagyok, teherautók szervizelésével foglalkozom. Régóta akartam jótékonykodni, most megtaláltam azt is, hol.
– Kukoricásban alvó rendőrökről, huszonhét órás szolgálatról, egész napra jutó két szendvicsről, almáról, kis csokoládéról szóltak a hírek. Ezek kirívó esetek, vagy gyakoriak?
– Senkit nem szeretnék bírálni. Nem tudom megmondani, kinek hány kalória jut, az biztos, hogy a jelenlegi helyzet hatalmas feladat lehet a rendőrségnek, amit próbálnak a lehető legjobban megoldani.
– Önmagában a lista is, amit naponta frissítve közzétesznek, sokatmondó. Eszerint alapvető élelmiszerek, eszközök is hiányoznak. Várnak például ásványvizet, konzerveket, kéztisztító gélt, szájmaszkot, gumikesztyűt, vécépapírt, szemeteszsákot. Semmi nincs?
– Úgy gondolom, a rendőrség feladata, hogy az étkezést biztosítsa. Jelenleg ez komoly logisztikát igényel, esetleg lehetnek csúszások, előfordul, hogy valaki később tud ebédelni. Amit mi közzéteszünk, az inkább a határokon szolgálók körülményeit hivatott javítani.
– A magyar rendőrségnél a vécépapír meg az ásványvíz már plusz?
– Inkább olyasmire gondolok, mint a kávé, a müzliszelet, a szőlőcukor.
– És a munkavédelmi kesztyű? Más oldalakon azt is várnak, mondván, a rendőröknek megsebzi a kezét a pengés drót munka közben.
– Erről nem tudok. Mi gumikesztyűt várunk, amiket a rendőrök elővigyázatosságból szeretnek hordani, de azzal nem vagyok tisztában, hogy kötelező-e a rendőrségnek ezt biztosítania.
– Nagyon diplomatikus, értem is, hogy miért. Hiszen a szolgálati törvény szerint a rendőr a tevékenységével kapcsolatban ajándékot, jutalmat, kedvezményt vagy más előnyt nem fogadhat el. Hogyan konspirálnak?
– Sehogy. Vannak lehetőségek, amiket a jogszabály engedélyez. Ahol a Vöröskereszt és a rendőrség együtt dolgozik, ott a Vöröskereszt jelenlétében adjuk át az adományokat. Másutt a polgármesteri hivatalokkal, a polgárőrséggel működünk együtt. Ők jelzik, hol, mikor mire van szükség. Jót akarunk, semmiképp nem packázni a rendőrséggel. Ha éppen van lehetőségünk találkozni velük, mindig látjuk a szemükben: nem akarják elhinni, hogy a rengeteg csomagot tényleg nekik küldik. Döbbenetes élmény jól megtermett rendőrök, huszonöt-harminc éves férfiak szemében észrevenni a könnycseppet. Hiszen akik ezeket a szeretetcsomagokat küldik, gyakran leveleket is mellékelnek, s amikor ezeket elolvassák, szem nem marad szárazon. Azt látom, hosszú idő óta először végre van egy ügy, ami talán összekovácsolhatja ezt a borzalmasan megosztott országot.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
