Kormányhang

- Elhivatottságból vállalta?

– Elemzőként is azt mondtam: mérföldkőhöz ért az ország. De a helyzete miatt, s nem azért, mert a Fidesz által támogatott kormány van hatalmon. Kecsegtető lett volna nemet mondani, hiszen negyvenegy évesen a család, a hétköznapok, az egzisztencia szempontjából is stabil életem van. Mégis azt gondoltam, megbánom, ha nem vállalom el.

- Ismeri a politika belső világát. Mi lesz, ha most mégis olyat lát, amit jobb lett volna kihagyni?

– Se párt-, se kamarillapolitikában nem veszek részt. Előbbit a poszt indokolja, utóbbit a személyiségem.

- Mégis: könnyen előfordulhat, hogy kormányzati döntéseket kommunikál, amelyek kamarilladöntések, lobbiharcok eredményei.

– Bölcsész szakon végeztem, és kiegészítő képzéseket folytattam, de valószínűségszámítást nem tanultam...

- Diplomatikus.

– Eddig nem találkoztam ilyesmivel.

- Három hét alatt.

– Ismerem a politika világát és azt, amire utal. De a kormányzati döntéshozatal kapcsán az elmúlt másfél évben sem láttam ilyen befolyásolásra törekvő lépéseket.

- Nem volt elég közel a tűzhöz?

– Vagy nem voltak ilyenek.

– A kormány nem megszorít, mert nem a lakosságra terhel újabb adókat – ezt nyilatkozta egyik nap. Másnap Matolcsy Györggyel bejelentették: 27 százalékra emelkedik az áfa. Milyen érzés volt elmondani?

– Nem látok akkora ellentmondást, mint amit a kérdés sugall. Szerintem az a megszorítás, amikor egy meglévő rendszerből többletpénzt vesz ki az állam. Megszorítás, ha szűkebbre húzom az övemet, de az nem, ha mostantól inkább nadrágtartót hordok. Az áfaemeléssel a kormány nem a költségvetés hiányát akarja orvosolni, hanem védelmi alapot hoz létre nagyfokú eladósodottságunk és az eurózóna válsága miatt.

- „Az emberek helyzete egyre nehezedik, hiszen az áfa és a jövedéki adó növelése következtében emelkednek az árak, így a családoknak egyre kevesebb pénz marad a zsebében, mérsékelni kell a fogyasztásukat, ami a gazdaság visszaeséséhez vezet.” 2009-ben Szijjártó Péter reagált így az áfaemelésre. Kormányon más a vélemény?

– Amikor Matolcsy György bejelentette a költségvetés keretszámait, egy konzervatív prognózist is felvázolt. Ebben számolt az említett negatív hatásokkal.

- Vagyis amikor a jobboldal van kormányon, elfogadhatóak a negatív hatások?

– Ez nem jobb- vagy baloldali kormányzás kérdése. A miniszterelnök azt is bejelentette, lesznek további fizetésvédelmi lépések. A kormány döntése szerint senki nem járhat rosszabbul.

- Többek közt a bruttó 202 ezer forint felett keresőkre kivetett „átmeneti jellegű hozzájárulással” teremtenék meg az ellentételezést: kvázi újabb adókulccsal.

– Többkulcsos adórendszerről akkor beszélhetünk, ha annak minden elemére ugyanazok a paraméterek igazak – időhatályukban is. Most erről szó sincs. A kormány továbbra is az arányos, egykulcsos adórendszer fenntartásában hisz, mivel az elmúlt húsz év arról győzte meg, hogy a progresszív adórendszer megbukott, hozzájárult a válság mélyüléséhez. Az egykulcsos adó munkát támogató, családokat segítő, egyszerű, átlátható és a növekedést segítő adórendszer. Csupán arról van szó a tervek szerint, hogy a bruttó 202 ezer forint felett keresőkre vonatkozóan a kormány a félszuperbruttót két lépcsőben, 2012-ben és 2013-ban vezeti ki, és az ebből származó forrásokat csoportosítja át az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára.

- Ars poeticája: ha a lakosság megérti, hogy a kormány miért tesz valamit, még ha nem szimpatizál is azzal, azonosulni tud a döntéssel. Biztos ez? Ha értem is, hogy a kormány elképzelése szerint az adócsökkentés révén fog felpörögni a belső fogyasztás, növekszik a gazdaság, lesznek új munkahelyek – egy idő után a bőrömön érzem: mégsem így lett.

– Ha az ars poeticáról beszélünk, akkor az enyém az, hogy az állam elsődleges célja az állampolgárok védelme. Jelen helyzetben világossá vált, hogy a világ és az európai válság eredője a túlzott eladósodottság és a termelőmunka háttérbe szorulása. A kormány ezen akar változtatni, úgy, hogy az állampolgárok is érezzék, mindent megtett annak érdekében, hogy kivédje a világgazdasági válság negatív hatásait. Ha például az áfaemelés kapcsán látja mindenki: tartalékolunk, hogy védekezzünk valamilyen külső hatás ellen, akkor megérti, hogy ugyanarról van szó, mint amikor a háziasszony a hónap első felében tartalékol a későbbi kiadásokra. Egyébként a kormányzati logika megértetése azért is fontos, mert a korábbi kormányzati kommunikációra sok olyan teher hárult, amely nehezítette a munkát. Nemcsak a kormány döntéseiről kellett beszélni, hanem kiszivárogtatásokról, politikai purparlékról is. Ez nemcsak feladatként sok, de erodálja a kormányzati döntésekről szóló kommunikációt is.

- Értem én, hogy egyszerűbb a dolga, ha csak a folyamat végével foglalkozik, ám vannak olyan területek, ahol csupán a kiszivárogtatott javaslatokkal – lásd a felsőoktatási tervezetek sora – tud dolgozni a sajtó.

– Egyszerűbb a dolgom?

- A működés anomáliáira céloztam. Ha másfél év után lenne egy elfogadott felsőoktatási koncepció, nem beszélnénk kiszivárogtatásokról.

– A felsőoktatást szabályozó új rendszer 2012 őszétől kerül bevezetésre. Ehhez a 2011-es őszi parlamenti ülésszakon kell a jogszabályokat megteremteni. Semmilyen késésről nem beszélhetünk. A kormánynak vannak társadalompolitikai, gazdaságpolitikai céljai, ez a legfőbb íve a gondolkodásunknak. Ezekhez számos szakpolitikai elképzelést ütköztetnek. Ha ezek közül egy-egy kiszivárog, az messze nem a kormány álláspontját tükrözi. A sajtó is felelős, ha nem a helyi értékén, hanem sokszor alaptalanul, kormánydöntésként kezeli ezeket az „ötleteléseket”.

- Hogyan illeszkedik a szép „ívbe” a számtalan, sokszor ad hocnak látszó egyéni képviselői indítvány?

– 1990 óta minden kormánypárt élt ezzel a lehetőséggel, Nyugat-Európában is számtalan példát láthatunk erre. A 2008-as válság okán az állami szerepvállalás átértékelődött, és gyors döntésekre van szükség.

- Bár az eljárást Navracsics Tibor is kritizálta. De ez magyarázat például a bírói, ügyészi nyugdíjkorhatár leszállítására? Vagy az Alkotmánybíróság jogainak megnyirbálásáról szóló egyénileg beterjesztett jogszabályokra?

– A népszuverenitás elvéből adódóan minden magyar képviselő élhet ezzel a jogával. Ezt még a végrehajtó hatalom sem vonhatja kétségbe.

- A Magyar Narancsban azt nyilatkozták önről: Lázár minden önálló gondolatánál jelen van. Önnek lehetnek önálló gondolatai?

– A saját gondolataimat miniszterelnök úrral bármikor megoszthatom, de kormányszóvivőként a kormány álláspontját képviselem – a saját szavaimmal. Sokakkal jóban vagyok a kormány és a Fidesz politikusai közül, de János azon kevesek közé tartozik, akikkel szoros baráti viszonyt is ápolok. Nem szorul rá, hogy vezessék a gondolatait.

- Ön hogy viseli, hogy vezetik?

– Világos feladatot vállaltam el azzal, hogy kormányszóvivő lettem, és ezt a legjobb tudásom szerint akarom és kell ellátnom. Abban szabadságom van, hogy az adott kormánydöntéseket hogyan magyarázom el. Amikor a miniszterelnök úr felkért, hosszan vázolta, mit gondol erről a feladatról. Megegyezett a véleményünk, így elvállaltam.

- Annyira talán mégse. Úgy hírlik, alig két hete dolgozott a stábjával, amikor letolást kaptak az adórendszer átalakítása, az átmeneti jellegű hozzájárulás kommunikációja miatt.

– A híresztelés teljesen valótlan. Sem én, sem a kollégáim nem foglalkoznak komolytalan és hiteltelen forrásokból származó információkkal. Személy szerint továbbra is bízom abban, hogy a jövőben egyetlen orgánum sem alapoz névtelen, hiteltelen információkra, vagyis minden esetben megkérdezik az adott témában érintett személyeket.