Kordonok nélkül? – Kőkemény emberi jogi üzenete is van a Pride-nak

1997-ben elindult a „legvidámabb futóhomok”. Karlik Cintia, a Budapest Pride szóvivője szerint így is szokták nevezni az ország első melegfelvonulását. Merthogy a résztvevők villámgyorsan végigmentek a nagyon rövid útvonalon. Ám ez a röpke surranás is remek hangulatban telt.

A kilencvenes években és a kétezres évek elején látványos volt a fejlődés: többnapos fesztivállá nőtte ki magát az egykori futóhomok, változatos programokkal, egyre szélesebb közönséggel és elfogadottsággal. Aztán 2007-ben jött a törés. A meleg büszkeség napi felvonulást szélsőjobboldali tüntetők támadták meg, a nyílt utcán vertek meg leszbikus és meleg felvonulókat. A rendőrség nem tudta megvédeni őket. A következő évtől kordonokkal zárták le a felvonulási területet: a tüntetők szabadsága elveszett, ám a jókedvük töretlen maradt.

– Noha a kordonok bevezetésekor indokolt volt a hermetikus lezárás, azóta ez a rendezvény hátrányára vált: nem lehet ilyen körülmények között szabad, tüntető hangulatot kialakítani – mondja Karlik Cintia. A Budapest Pride álláspontja szerint „a magas költségekkel járó rendőri készültség túl nagy ára annak, hogy agresszív radikálisoknak szabadidős programot biztosítson. Az elmúlt évek felvonulásai bebizonyították: a Budapest Pride-ot a rendőrség szakszerű fellépése és a nagyszámú menetkísérő aktivista munkája hatékonyan tudja biztosítani folyamatos és teljes kordonos útlezárás nélkül is.” A rendőrség szerint viszont nem, kordonokat akarnak, amit a szervezők hevesen elleneznek.

Az első budapesti Pride...        MTI Fotó: Kegyes András

Vig Dávid emberi jogi aktivista is azt mondja: amíg biztonsági kérdésekkel kell foglalkozni, addig háttérbe szorulnak az LMBTQ-közösség számára fontos emberi jogi célok. Márpedig azokból akad bőven. Magyarországon 2009 óta az azonos nemű párok számára is nyitott a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye, ezzel a jogrendszer a régión belül haladóbbnak számít – mégis hiba lenne pusztán ez alapján megítélni a melegek helyzetét egy olyan országban, ahol az előítéletek még mindig érezhetően erősek velük szemben, és ez megnehezíti mindennapi életüket.

..és a legutóbbi          Fotó: Bazánth Ivola

Karlik Cintia sorolja is, hogyan. Nyugodtan, párjukkal kézen fogva végigsétálni az utcán, szabadon kifejezni az érzelmeiket, félelem nélkül bemutatni párjukat a családnak: olyan közhangulatot szeretnének, amelyben mindez természetes.

Vig Dávid hangsúlyozza: a kormányzati kommunikáció finoman szólva sem könnyíti meg az érzékenyítést. Noha nyíltan melegellenes retorikáig sokáig nem ragadtatták magukat, megnyilvánulásaik mögöttes tartalma teljesen egyértelmű. Például amikor a miniszterelnök azt mondja, ő nem bújik mások szoknyája alá, vagy amikor nevetésre készteti a homofóbia elleni világnapon feltett kérdés a melegekről. (Az Index két éve megkérdezte tőle, mit üzen a homofóboknak. Orbán azt mondta, a kérdés csábítja ugyan a viccelődésre, de megköszönte, hogy a melegek nem provokálnak.) Vig szerint az Alaptörvény is degradál: leszögezi, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre – elvileg a családok védelmében. Gyakorlatilag ez színtiszta kirekesztés, üzenet az LMBTQ-közösségnek, hogy mifelénk ők másodrendű állampolgárok.

És persze ezek a megnyilvánulások alkalmasak arra, hogy negatív irányba tolják a közhangulatot.

– Sokkal könnyebben hergelhetők azok, akiknek nincsenek személyes tapasztalataik melegekkel és leszbikusokkal – véli Vig Dávid. – Olyan ez, mint az autóvezetés és az internetes kommentelés. „Dobozba zárva”, névtelenségbe burkolózva agresszívabbá válhatunk, mint a hétköznapi szituációkban.

A gyűlöletet erősítő propaganda csak azoknál lehet hatásos, akik az előítéleteik alapján alkotnak véleményt. Hosszú távon már nem tolható homofób irányba a magyar társadalom. Már csak azért sem, mert a mai húszas-harmincas generáció angolul olvas, és pontosan látja, mi történik tőlünk nyugatabbra. Sokan mennek néhány hónapra Nyugat-Európába Erasmus programra, utána pedig garantáltan nem akadnak fenn azon, ha két nő kézen fogva ül le egy asztalhoz a kávézóban.

Adatok is igazolják: elindult a társadalmi szemléletváltás. A Budapest Pride és az Integrity Lab tavalyi, reprezentatív felmérése szerint a lakosság 60 százaléka a heteroszexuálisokéval azonos jogokat adna az LMBTQ-közösség tagjainak is, 36 százalékuk támogatja az azonos neműek házasságát, és 46 százalék vallotta, hogy nem zárná ki őket az örökbefogadásból sem.

Vagyis úgy tűnik, a kormány több évtizedes lemaradásban van a magyar társadalomhoz képest. Hasonló történt Vig szerint Németországban is, ahol a lakosság döntő többsége már öt-tíz évvel ezelőtt is a melegházasság pártján volt, és most a kereszténydemokrata kormány sem állt a népakarat útjába. Angela Merkel – bár ő maga nemmel szavazott – párttársai lelkiismeretére bízta, hogyan voksolnak.

A szemléletformálás fontos eszköze az is, amikor híres emberek előbújnak. A kulturális életben ma már itthon is elfogadottabbá vált ez, a politika és gazdasági elit körében ugyanakkor még ritka. Elsőként épp a 2007-es Pride megnyitóján állt a nyilvánosság elé Szetey Gábor, az akkori kormány személyügyi szakállamtitkára.

„Szetey Gábor vagyok – kezdte korszakos beszédét –, a Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok, és európai. Közgazdász, személyügyi vezető. Társ, barát, néha ellenfél… És meleg… Mint ti. Mint még sok százezren ebben az országban, akik – remélem – meghallják ezeket a mondatokat.”

– Ezek meghatározó kiállások. A híres emberek szerepmodellek, épp ezért nagyon hatásos üzenet, amikor a Budapest Pride megnyitóján Alföldi Róbert beszél és Kulka János énekel – hangsúlyozza Vig Dávid.

Fotó: Bazánth Ivola

Erről szól a hazai Pride: vidám, színes köntösbe öltöztetett emberi jogi megmozdulás.

– A büszkeség menetének mindig mindenhol az az elsődleges célja, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Akkor is – vagy talán akkor a leginkább – amikor kordonok között kell vonulniuk. Ezt hívom úgy: politikailag jól érzik magukat. Ez is fontos kifejezőeszköze annak, hogy az LMBTQ-közösség elszántsága nem letörhető – magyarázza Karlik Cintia. – Az viszont nyilvánvalóan a politikai környezettől és a melegek társadalmi elfogadottságától függ, hogy a bulizós, könnyed hangulat mellett mekkora hangsúlyt kap az emberi jogokért való küzdelem. A magyar Pride esetében folyamatosan változnak a buli és a tüntetés arányai. Sokszor az adott év eseményeihez köthetően is.

2009-ben például lehetővé vált az azonos neműek számára is a bejegyzett élettársi kapcsolat, de az Orbán-kormány már 2010-ben azt tervezte, hogy kiüresíti az intézményt, egyebek közt azzal, hogy többet nem tartozik majd családjogi védelem alá. Az erről szóló parlamenti vita is igen alacsony szintet ütött meg, a fideszes Turi-Kovács Béla például azt mondta: „Nem arról szól itt a történet, hogy vannak az átkos konzervatívok, akik itt mindenképpen valamiféle jogoktól akarják megfosztani a nemiségüket egyébként maguk megválasztókat.” Értelemszerűen a következő évi Pride jóval harciasabb volt a korábbinál.

– Sokszor ér minket a vád, hogy a rendezvény pusztán a magamutogatásról és a provokációról szól. Csakhogy egyenlő jogokért nem lehet küzdeni feltűnés nélkül, csendben, a négy fal között. A rejtőzködés biztonságot ugyan ad, hiszen aki nem látható, azt nem is bántják, csak épp előre sem visz – hangsúlyozza Karlik.

Nyugat-Európában a hetvenes-nyolcvanas években sorra bújtak elő meleg politikusok, művészek, ismert emberek. Ma már inkább a macsónak számító sportágakban számít újdonságnak ez. Tavaly Svédországban állt ki a nyilvánosság elé egy meleg focista, Angliában pedig az egyik futballklub szövetségi kapitánya biztatta meleg játékosait arra: vállalják nyugodtan a szexuális orientációjukat. Ezen országok többségében a melegházasság engedélyezett, szinte eltűntek az elő­­ítéletek, igaz, az LMBTQ-közösségen belüli kisebbség, a transzneműek jogai még javarészt rendezetlenek, és az örökbefogadás sem mindenhol megoldott.

Kérdés, hogy a nyugat-európai, inkább gigantikus népünnepélyre, mint emberi jogi mozgalomra hajazó Pride-ok képesek-e még megtölteni ezeket a felvonulásokat emberi jogi tartalommal.

– Ez régi diskurzus a közösségen belül is – magyarázza Vig. – Néhány éve aktivista ismerőseim, akik rendszeresen részt vesznek a bécsi felvonuláson, eljöttek a budapesti rendezvényre. Nagyon tetszett nekik, hogy itt még ennyire erős az emberi jogi mondanivaló.

Vig azt is mondja: a rendezvény könnyedségével egyenes arányban nő a résztvevők létszáma is. Vagyis minél többen vonulnak a Pride-on, annál nagyobb a veszélye, hogy inkább a bulijelleg dominál.

Néhány nagyvárosban – többek közt Amszterdamban és Bécsben is – a turizmus ráépült a rendezvényre. A városok a Pride-ot attrakcióként hirdetik, utazási irodák kapcsolódó programokat, közeli szállásokat szerveznek. Így persze elsikkad a jogokért való küzdelem.

Részben Budapest is ebbe az irányba tart. Évről évre több magánember, támogató és szervezet kíséri a menetet. Tavaly első ízben a Kossuth téren ért véget a menet, az ott felállított nagyszínpadról hangozhattak el a beszédek. Ez fontos állomása volt a magyar eseménynek: tudatosíthatták végre, milyen komoly politikai üzenettel bír a Pride. Idén talán még könnyebben átvihető az üzenet, kordonok nélkül. Vagy a kordonok lebontásával.

Pride máshol

Szerbiában kordonok és rendbontás nélkül zajlott a legutóbbi Pride. 2010-ben még benzinespalackokkal és kövekkel hajigálták a menetet és az azt biztosító rendőröket homofób ellentüntetők. Több mint 120 sebesültje volt az esetnek, az anyagi kár egymillió eurónyira rúgott. A hatóságok betiltották a rendezvényt, és csak 2014-ben engedélyezték újra, de akkor árvíz miatt elmaradt. 2015 óta viszont újraéledt a menet, évről évre egyre többen csatlakoznak a többnapos programsorozathoz. Igaz, a homofóbia megmaradt: gyalázkodó internetes kommentek is igazolják, a szerb társadalom toleranciaszintje még mindig nagyon alacsony. Talán a politikai kommunikáció alakulásával ez is változhat. Ugyanis Aleksandar Vučić a választások után a nyíltan leszbikus Ana Brnabićot kérte fel kormányalakításra. Noha sokak szerint ő csak báb a nacionalista és populista elnök legitimálására, azért sokat formálhat a társadalmi szemléleten.

Isztambulban harmadik éve tiltják be a Pride-ot                   Fotó:MTI/EPA/Erdem Sahin)

Lengyelországban több városban is rendeznek felvonulást, többek közt Krakkóban, Gdańskban és Poznańban. A varsói megmozdulás európai szintű, a legutóbbi óriási, ötvenezres népünnepéllyé duzzadt. Noha Magyarországénál jóval nagyobb lakosságú az ország, korábban a régióban nálunk volt a legnagyobb a Pride a maga húszezres közönségével. Lengyelországban jóval később is rendezték meg az elsőt, mégis mára jóval túlnőtte a lengyel felvonulás a miénket.

Ukrajnában, Kijevben idén két felvonulót megvertek a Pride-on, ami azért is különösen szomorú, mert a mintegy ezerfős menetet öt és fél ezer rendőr biztosította. Minden évben nagyfokú a készültség, mert a Pride-ot nagyon sok fenyegetés éri.

„A barátaimért, de hát nem csak, de értük nagyon” – ezt a táblát tartotta az egyik résztvevő a Kolozsvári Pride-on, amelyet nemrégiben rendeztek meg először. Nyolcszáz emberrel, mintegy húsz tüntetési kérelem visszadobása után, a nagyközönség elől viszonylag elrejtett útvonalon, csendben vonultak végig táblákkal és molinókkal, illetve színes zászlókkal. Szombat reggel tízkor, a kertvárosi útvonalon szinte senki sem látta a rövid menetet. A felvonulás után a színésznő, Oana Mardare elment meghallgatni a homofób ellentüntetőket, vitába keveredett velük, a rendőrök pedig őt vitték el.

Isztambulban harmadik éve tiltják be a hatóságok a Pride-ot, mondván, nem tudják megvédeni a rendezvényt. Korábban szélsőséges csoportoktól több fenyegetést is kaptak. Ám idén, amikor mégis kivonultak az utcára a melegek, a rendőrök gumilövedékkel oszlatták a menetet, és még a szivárványszínű zászló kibontását sem engedték.

Ázsia muszlim országaiban jellemzően tiltott a Pride, de Vietnamban, Indiában és Thaiföldön is nagy létszámú, jelentős melegfelvonulásokat tartanak évről évre. Dél-Amerika egyes országaiban pedig Európánál is előrébb tartanak a melegjogi kérdésekben.