Kordonbontók és begőzölt döntéshozók
A társadalom nem azért fizeti a bírót, nem is rosszul, hogy személyes elkötelezettségével traktáljon -- írja a 168 Óra egyik olvasója.
Tán Leninnek szokták tulajdonítani az ötletet, hogy minden társadalmi kérdés egyben politikai is. Rossz hírem a fontoskodó jobboldalnak: ez még akkor is igaz lehet, ha tényleg ő találta volna ki. A politika – definíció szerint –: a közügyek intézése.
Igen ám, de a jogállamban például a bírák nem politizálhatnak. Akasszák hát szögre hivatásukat, mivel soha sem garantálható, hogy egy-egy döntés nem jár politikai konzekvenciával?
Az ellentmondás föloldható, ha kétféle politikát tekintünk. Az egyik az „értékmentes” logikai rendszere a közügyeknek, ettől emberfia nem függetlenítheti magát, mivel társadalomban él.
A bíró is. A másik a szubjektív ítélettel, indulattal torzított politika, ezt szokás pártpolitikának nevezni, szerintem inkább pártos.
Ha egy ítélet indoklásában elmagyarázzák, hogy a törvényhozók nem jogszerű cselekedete épp törvényhozóságuk miatt kiemelten veszélyes társadalmilag, így különösen felelősök, hatásában ez is politizálás, de nem elvetendő, hiszen oldalfüggetlenül logikus. Ha azonban ez torzul úgy, hogy az egyik oldal törvényhozói kivételek, az elvetendő torz párt(os)politika.
Ez történt a Fidesz-frakció kordonbontásának ügyében. A bíró párt(os)politizált, vagy ha nem, hát magyarázza már meg valaki: miért kivétel a Fidesz-frakció, és miért lett volna az ő kordonbontásuk társadalmi veszélyessége oly kicsi, hogy nem bűnhődnek?
Már azonkívül, hogy a bíró rokonszenvezik velük! A társadalom azonban nem azért fizeti, nem is rosszul, hogy személyes elkötelezettségével traktáljon.
Így lehet tehát napnál világosabban levezetni és cáfolhatatlanul bizonyítani, hogy a Fidesz veszélyezteti a demokratikus jogállamot.
Ha akár nem tenné is, (túl)lihegő hívek, begőzölt döntéshozók által mindenképpen.
Kóbor György
Dunakeszi
