Konzultációk köre

Hosszú asztalon hat szkenner nyeli és köpi a civilek alkotmányozási javaslatait. Szájer és Szili postázta a kérdőíveket, több mint nyolcmillió címre. A többi között azt tudakolták: védje-e az alkotmány a nemzeti vagyont, korlátozza-e az állam eladósodásának mértékét. A kormányzat szerint máris „sokan” küldték vissza az íveket.

Most épp laptopképernyőkön villog a levilágított válasz. Két fiatal dobozolja a feldolgozott papirosokat.

Egy bonyolult nevű kormányzati cégnél, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában nézelődünk. Ez a „világraszóló vállalkozás” (Szájer) logisztikai központja.

Vetési Iván elnök tudhatja csak igazán, milyen nehézkes hivatalának az elnevezése. Meg is kérdezi:
– Le tudja egyáltalán írni?
Nem nagyon hiszi, mert közszolgálatilag átnyújt egy névjegykártyát. Mankónk már van.

A szomszéd szobában tucatnyi diák ül az ásítozó Salgó polcok alatt, papírmasé Mikrobi lóg a háttérben. Ő itt a munkafelügyelő. A fiatalok hosszú asztal mögött nyitják fel a beérkezett borítékokat, és küldik a szkennereshez. Három műszakban tépnek és bontanak. Falanszteri a kép. A délelőtti műszak 500, az esti 570 forintot ér óránként.

– Az általunk kifejlesztett rendszer kiszűri a hibás vagy fénymásolt nyomtatványokat – sajtótájékoztat papírból Vetési Iván.
Elárulja: egy népszavazás árának a hetedébe kerül a mostani nemzeti konzultáció. Csak kérdésre közli, mennyit is kell osztani héttel: mintegy ötmilliárdot.

A végeredményt ránk bízza. PR-szempontból biztosan rosszul hangzana a hétszázmilliós összeg.

– A szocik ebbe buktak bele: nem konzultáltak az emberekkel – magyarázza egy fideszes bennfentes.

Orrvérzésig

Gyurcsányék mentalitására Boros Lajos egykori polbeates, ma rádiós műsorvezető dalából idéz: „Meggyógyítalak, ha beledöglesz is.”

A Fidesz bezzeg még ellenzékben is „nemzeti konzultált”: Orbán Viktor hat éve Kudlik Julival „konzultációs buszon” járta az országot. Kérdőíveiken többes szám első személyben a többi között azt tudakolták: miben csalódtunk, mitől féltünk, min változtassunk? Aztán jött a gazdasági konzultáció, a fideszes faluparlament. Tavaly ősszel megkérdezték a nyugdíjasokat: hogyan ítélik meg a helyzetüket, milyen kormányzati lépésekkel elégedettek, mit tegyen a kabinet?

Szóval: kérdeztek és kérdeztek, orrvérzésig.

Megpróbáltunk mi is konzultálni a kormányzattal: a miniszterelnökségnek küldtünk egy kilenc kérdésből álló e-mailt, amelyben azt tudakoltuk, mit válaszoltak Orbán tavalyi levelére a nyugdíjasok.

Aztán vártunk. Felhívtuk őket. És vártunk. Megint tárcsáztunk. És vártunk. (Ahogy anno egy Nagy Bandó-humoreszkben a lakáskiutalásra.) Tizenhét napig bírtuk. Mivel nem vagyunk havilap, feladtuk. Máshol kutakodtunk tovább.

Fideszes forrásoktól megtudtuk: Orbán levelét a pártközpontban dolgozták fel egy erre a célra kifejlesztett számítógépes programmal. Általában a beérkezett küldemények közül hozzávetőleg kétezer levelet választanak ki véletlenszerűen. Tapasztalataik szerint ennyi küldemény feldolgozásával is megközelítően pontos képet kapnak az összes levélíró véleményéről.

Hogy miket írtak a nyugdíjasok? Vállrándítás jön, és lakonikus válasz:
– Forduljatok a miniszterelnökséghez!
Ezzel bezárult a nemzeti konzultáció köre. Kívül maradtunk.

De mire jó ez a sok konzultáció? Netán szimpatizánsok gyűjtésére, mozgósítására?

Enyhe csökkenést mért a Fidesz támogatottságában a Nézőpont Intézet. De Mráz Ágoston Sámuel szerint még így is meglenne a kormánypártok kétharmada, ha most vasárnap lennének a választások. A Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint a kormányzati kérdőívekkel így nem igazán a támogatottság növelése a cél. A fő motiváció, hogy ne az elit ügye legyen az alkotmányozás, a társadalom szélesebb rétegei is bekapcsolódjanak az alaptörvény megalkotásának folyamatába.

– Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az összes civil ötletet beépítik, de komoly politikai haszna lehet annak, hogy az emberek úgy érzik, az ő véleményük is fontos – magyarázza Mráz Ágoston Sámuel.
Szerinte Orbán kötcsei beszédéből lehet megérteni a kormány motivációját: a Fidesz nemcsak a társadalmi középpel, az elittel, hanem az alsó és a középosztályok szövetségével képzeli el az összefogást.

Kiszelly Zoltán politológus egyetért azzal, hogy a kormány a parlamentnél szélesebb legitimációs bázist keres magának, hiszen az ellenzéki pártok nem vesznek részt az alkotmányozásban.

Simogató akció

– Ha legalább hárommillió ember visszajuttatná a kitöltött ívet, akkor joggal mondhatnák: erős az alaptörvény legitimációja – teszi hozzá.
Kiszelly szerint a nyugdíjasoknak küldött kérdőív a minap bejelentett Orbán-csomag előkészítése volt. Mint fogalmaz: egyfajta „simogató, támogatásnövelő” akció.

Hasonló „népi konzultációt” hajtott végre a Fidesz 2004-ben, amikor az EP-választásra akarta mozgósítani híveit. A cél az volt, hogy a 2002-es választási vereség után megmutassák: van még erő a Fideszben. Ugyanehhez az eszközhöz fordultak Orbánék a 2006-os választás előtt is.

Kiszelly emlékeztet arra, hogy a mai ellenzék sem rest: az MSZP a Hallasd a hangod kampánnyal próbálja felrázni a szimpatizánsokat. A politológus úgy látja, a legutóbbi 2,6 milliós támogatottsági csúcshoz képest elegendő lenne egy 2,5 milliós visszajelzés is, hogy a szocialisták fellélegezzenek.

Van rá esély? Nem valószínű.

Direkt marketing

– Ez a kormányzati véleménykérésnél egyszerűbb, klasszikus ellenzéki megmozdulás a csalódott választóknak kínál politikai felületet – állítja Szigetvári Viktor, aki a szocialisták akciójánál tanácsadóként bábáskodott.
Szerinte a Fidesz újítása, hogy kormányzati pozícióban is használja a direkt marketing, a választókkal való leveles, kérdőíves kapcsolattartás eszközét.

Úgy véli, a közvetlen kommunikáció megfelelő kivitelezés és politikai környezet esetén az emberekben azt az érzetet keltheti, hogy fontosak a kabinet számára, a kormányzati megkeresést pedig megtiszteltetésnek veszik.

– Ám nem kell túlbecsülni ennek a jelentőségét – teszi hozzá a kommunikációs tanácsadó.
Úgy véli, nem túl hatékony a kabinet és a választók „levelező együttműködése”. Ráadásul a konzultáció hitelességét csorbítja, hogy azért nem merik népszavazásra bocsátani az alaptörvényt, mert – több kormánypárti politikus elmondása szerint – ahhoz „túl bonyolult” a kérdés.

– Az utóbbi időben nem tudok olyan DM-leveles politikai akcióról, amelyiknél tíz százalék fölött lett volna a válaszadók aránya, sőt, inkább jóval alatta maradt – magyarázza.
Szerinte a kormányzat akciója a valódi véleménykérés illúzióját adja. Gesztusértékű, de fajlagosan drága.

A kommunikációs tanácsadó ugyanakkor úgy látja, a Fidesz időzavarban van. Még nem érkezett vissza az összes levél, de a Fidesz már a parlament elé terjesztette az alkotmány tervezetét.

Szigetvári amúgy azt mondja: ismét változik a kampány eszköztára.

– A televíziós reklámok, óriásplakátok és a személyes megszólítás közötti mezsgye kelléktára újra átalakul. A direktmarketing-levelek és a telefonos kampányok helyét szinte kizárólag az internet veszi át.

Dühöngő a neten

És valóban: Orbán Viktor a Facebookon várt ötleteket évértékelőjéhez, most pedig ugyanott válaszolja meg azokat a kérdéseket, amelyek már „nem fértek bele” az előadásba.

A hozzászólásokat böngészve egész kis internetes dühöngő alakult ki Orbán bejegyzése alatt: néhányan a kormányfőt, a többség viszont a szocialistákat és/vagy a bujkáló kommunistákat lapátolnák ki a nemzeti konzultációból.

Mert annak idehaza nem lehet egy egész nemzet a résztvevője.