Konzervatív agytrösztök kemény leckéje az Orbán-kormánynak

A legnagyobb európai és amerikai agytrösztök (az eredeti angol, nálunk is egyre inkább elterjedt kifejezéssel: think tank, azaz olyan tanácsadó szervezet, tudományos háttérintézmény, amely a politikai életben tanácsokat ad, stratégiai vagy taktikai elemzéseket készít) vezető munkatársai fordultak nyílt levélben a magyar kormányhoz, a civil szervezetek elleni fellépést bírálva. Az aláírók szerint „nem kell egyetérteni Soros György politikai nézeteivel ahhoz, hogy belássuk: sok fontos ügyet támogatott, például az emberi jogok terén, nem is beszélve a jelenlegi kormány politikusainak nyújtott támogatásról.”

Figyelmeztetik a kormányt a civil szervezetek fontosságára, és emlékeztetik, hogy ha tényleg konzervatívnak tartja magát, ahogy azt állítja, akkor sok esetben éppen az ellenkezőjét kellene tennie, mint ami jelenlegi politikája. Így például a civil társadalom erősítését kell segítenie, függetlenül attól, egyetért-e az egyes szervezetekkel. A kormány „Magyarországot egy szegényebb és szomorúbb hellyé teszi, és szembe helyezkedik a felelős egyének szabad és önkormányzó társadalmának konzervatív elképzelésével” – írják a nyílt levélben.

Az aláírók között kevés itthon is ismert név van, persze nem a rivaldafényben szereplő politikusokról van szó. A levelet jegyzők viszont nagy hatással vannak a konzervatív politika alakulására a világban. Mint például Roland Freudenstein, aki a Wilfried Martens Központ igazgatóhelyettese és kutatási vezetője. Ez a szervezet a – Fideszt is a tagjai között tudó – Európai Néppárt hivatalos think tank-je. A Fidesz szempontjából szintén fontos az American Enterprise Institute, amely egyike az USA politikájában fontos szerepet játszó tudományos és politikai háttérintézményeknek. A politikai skála jobboldalán helyezkedik el, de nem szélsőséges. Ez  a szervezet kitüntette Orbán Viktort, amikor első miniszterelnöksége alatt az Egyesült Államokban járt.

A levél:

Nyílt levél Magyarország kormánynak a civil szervezetek ellen tervezett törvényről

Aggodalommal szemléljük a magyar kormány civil szervezetek ellen irányuló tervét. Magyarország polgárai számos alkalommal bizonyították elkötelezettségüket a korlátozott állam, a demokrácia és a piacgazdaság iránt. A kormány által tervezett intézkedések nem szolgálják a magyar polgárok javát, mivel szembe mennek ezekkel az értékekkel.

A kormány nyilvánvalóvá tette azon szándékát, hogy elsöpörje azokat a civileket, amelyek Soros Györgytől kapnak támogatást. Készülőben van egy törvény, amely vagyonnyilatkozat tételére kötelezné a civil szervezetek vezetőit, illetve megnehezítené a civil szervezetek alapítását. Nem kell egyetérteni Soros György politikai nézeteivel ahhoz, hogy belássuk: sok fontos ügyet támogatott, például az emberi jogok terén, nem is beszélve a jelenlegi kormány politikusainak nyújtott támogatásról. Ennél is fontosabb, hogy hiba azt gondolni, a tervezett törvény Sorosról szól – azok az eszközök, melyeket az általa támogatott civil szervezetek ellen akarnak felhasználni, bármely másik civil szervezet ellen is felhasználhatók. A civilek „külföldi ügynökökként” való megbélyegzése kísértetiesen emlékeztet a Kreml által használt kommunikációra. Mi több, a civil szervezetek tervezett korlátozása Magyarországon Vlagyimir Putyin kritikus hangok semlegesítését célzó intézkedéseit másolja.

Ronald Reagan elnök híres mondása szerint „a szabadság a bevett gyakorlatok megkérdőjelezésének és megváltoztatásának a joga”. Az Egyesült Államokban csakúgy, mint szerte a nyugati világban a civil szervezetek, alapítványok és agytrösztök a társadalom szerves részét képzik. Szerepük nem attól függ, hogy az éppen hatalmon lévő kormány egyetért-e velük. A magyaroknak büszkének kellene lenniük a sokszínű civil társadalmukra. Óvatosnak kell lenniük, nehogy bárki a visszájára fordítsa azt a kiemelkedő fejlődést, amit az ország a kommunizmus bukása óta elért a civil társadalom erősödése terén.

Az Egyesült Államok kormányai sokat köszönhetnek a civil szervezetek, például az agytrösztök tanácsainak. A civil társadalom egy kiemelkedő alakja, Sir Antony Fisher, aki intellektuális munícióval látta el Margaret Thatcher brit miniszterelnököt és Ronald Reagan elnököt is, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is alapított civil szervezeteket, követve a szabadpiaci közgazdász Friedrich A. von Hayek tanácsát. Hayek az ilyenfajta aktivizmust elengedhetetlennek tartotta a második világháború után az elburjánzó nacionalizmus és a terjedő tervgazdálkodás jelentette veszély elleni fellépésben.

Ha a magyar kormány ténylegesen konzervatív – mint ahogy azt állítja – akkor el kell ítélnie a központosítást, a paternalizmust és a nacionalizmust. Egy olyan kormánynak, ami hű a konzervativizmus eszményeihez, melyeket Burke, Buckley vagy Oakeshott, és még sokan mások képviseltek, a civil társadalom erősítését kell segítenie, függetlenül attól, egyetért-e az egyes civil szervezetekkel, agytrösztökkel vagy támogatóikkal.

Az agytrösztök és a civil szervezetek segítik a kormányokat, beleértve Magyarországot is, azon törekvéseikben, hogy visszaszorítsák a szegénységet, még elérhetőbbé tegyék az oktatást és a gazdasági lehetőségeket, valamint hogy toleranciát hirdessenek. Sokan a kormányétól eltérő megközelítést alkalmaznak, de az ilyenfajta kísérletezések egy nyüzsgő és egészséges társadalom szükséges részét képzik. A civil szervezetek politikai okokból történő megcsonkítása, mint azt a magyar kormány is tervezi, Magyarországot egy szegényebb és szomorúbb hellyé teszi, és szembe helyezkedik a felelős egyének szabad és önkormányzó társadalmának konzervatív elképzelésével.

A levél aláírói: 

• Anders Åslund, Senior Fellow, Atlantic Council (Washington DC)


• Leszek Balcerowicz, Professor of Economics, Warsaw School of Economics (Warsaw)


• Gustav Blix, Director,  EPICENTER (Brussels)


• Sam Bowman, Executive Director, Adam Smith Institute (London)


• Richard Ďurana, Director, Institute of Economic and Social Studies (Bratislava)


• Nicholas Eberstadt, Henry Wendt Chair in Political Economy, American Enterprise Institute (Washington DC)


• Fredrik Erixon, Director, European Centre for International Political Economy (Brussels)


• Roland Freudenstein, Deputy Director & Head of Research, Wilfried Martens Centre for European Studies (Brussels)


• Charles Gati, Senior Research Professor of European and Eurasian Studies, Johns Hopkins University (Washington DC)


• Jeffrey Gedmin, Nonresident Senior Fellow, Atlantic Council (Washington DC)


• Benjamin Haddad, Research Fellow, Hudson Institute (Washington DC)


• James Kirchick, Fellow, Foreign Policy Initiative (Washington DC)


• Timur Kuran, Professor of Economics and Political Science, and Gorter Family Professor of Islamic Studies, Duke University (Durham, NC)


• Alberto Mingardi, General Director, Institute Bruno Leoni (Turin & Milan)


• Iain Murray, Vice President for Strategy, Competitive Enterprise Institute (Washington DC)


• Tom G. Palmer, George M. Yeager Chair and Executive Vice President for International Programs, Atlas Network (Washington DC)


• Lawrence W. Reed, President, Foundation for Economic Education (Atlanta, GA)


• Dalibor Rohac, Research Fellow, American Enterprise Institute (Washington DC)


• Josef Šíma, Member of Academic Board, Liberal Institute (Prague)


• Marek Tatała, Vice President, Civil Development Forum (Warsaw)


• Jerry Taylor, President, Niskanen Center (Washington DC)


• Hannah Thoburn, Research Fellow, Hudson Institute (Washington DC)


• Stan Veuger, Resident Scholar, American Enterprise Institute (Washington DC)


• Diego Zuluaga, Financial Services Research Fellow, Institute of Economic Affairs (London)