Kockás ingesek

A Sashegyi Arany János Gimnázium és Általános Iskola biológiafakultációján szinte mindenki kockás ingben van. Még a csontváz is.

Ez az iskola indította be a kockásing-cunamit Klinghammer István nyilatkozatára reagálva. Azok kedvéért, akik most érkeztek az űrből, rögzítsük: a tanár tüntetőkkel szemben a volt felsőoktatási államtitkár azt találta mondani: „Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.”

Az Arany tanári kara erre kockás inget húzott, fotójukat kitették a Facebookra, s indult is a mozgalom. Két diáklány ugyanitt találta ki a Diákok a kockás ingért-kezdeményezést, vagyis hogy a tanulók is töltsék fel a közösségi oldalra saját megkockásodásukat.

Azóta a kockásság az oktatáspolitika elleni lázadás szimbólumává vált.

– A nevünk nem fontos, ez az egész nem rólunk, hanem a diákságról szól – mondja a tanulói mozgalmat indító két lány.
Izgatottak, pár napja aludni is alig tudnak.

– Bízunk a bátor tanári karunkban, büszkék vagyunk rájuk. A fotójuk iszonyú gyorsan terjedt, mi meg teljesen rápörögtünk, hogy ez mennyire jó, nekünk is részt kéne venni benne. Egyik nap véletlenül kockás ingben jöttem, és a tanáraink megjegyezték, de aranyos, hogy ezt tesszük értük. Jött is az ötlet, hogy hát persze, csináljuk mi is. Elképesztő sokan csatlakoztak. Egy srác plakátot tervezett, mások rajzolnak, fotóznak. Mindenki segít – mondják lelkesen. – Fontos, hogy ez a folyamat ne forduljon át erőszakos tüntetésbe. Nem új Petőfik vagyunk, nem őrjöngés, kiabálás kell, hanem kompromisszum. Mi vagyunk a tömeg, és aki itt van, érti, mi történik. Ezért van mindenki kockás ingben.

Vajon vehetjük-e kockásnak Patkó Lajos igazgató halványcsíkos ingét?

– Veheti. A diákok szimpátiademonstrációját jól fogadják a tanárok. Mert ez nem tüntetés, hanem kiállás. A kockás ing azt fejezi ki, hogy a diákok szeretik a tanáraikat és az iskolájukat.
Az igazgató szerint a kezdeményezést nem tudja bedarálni a politika, hisz nincs is politikai mondanivalója.

– A tárgyalás híve vagyok, megoldás asztal mellett születhet – mondja Patkó Lajos. – Remélem, a sztrájkig nem jutunk el, az mindenki lelkét megviselné, egymásnak esnének a résztvevők. Bár rosszulesett a kockás inges mondat, tény, a társadalom egy részében valóban negatív kép él a tanárokról: nem szeretünk dolgozni, évente három hónapig csak nyaralunk. Ez teljes tévedés. Itt nem megkeseredett emberek, hanem vidám tanárok dolgoznak, akik őszintén és nyíltan képviselik ezt az értékteremtő és konzervatív hangulatú iskolát. Akciónk nem a rendszer kritikája.
Nem a rendszer kritikája?

– Itt nincs szó 25 pontról, tüntetésről, sztrájkról. A kockás ing nem ellenzéki, a politikának szánt üzenet, mi nem ülünk rá erre a hullámra. Azt szerettük volna megmutatni, hogy ez a patinás iskola az erkölcsi kiállásával, őszinteségével és összetartásával képes képviselni a szülők, tanárok és diákok egységét. Mozaikok vannak: a 25 pontos javaslat, a tüntetés, a sztrájkbizottság, a szakszervezetek, a szülők. Mindenki a maga üzenetét adja elő, amit persze sokan szeretnének egybegyúrni.
A tanáriban mindenki kockás ingben „grasszál”.

– Harminc éve tanítok itt. Ez idő alatt többször találkoztam azzal az előítélettel, hogy az marad ezen a pályán, aki másra nem alkalmas. Pedig szó sincs erről – mondja Nyerges Joli, aki informatikát és technikát tanít. – Bízom benne, hogy a politikának nem sikerül megosztani minket.
Zerkovitz Zsuzsanna veszi át a szót, ő „mat-fizes”, plusz „infós”, húsz éve.

– Mosolygunk, ám mindannyian hullafáradtak vagyunk. Igyekszünk mindent megadni a gyerekeknek, de kimerültünk. Pedig csak dolgozni és nevelni szeretnénk.
Odébb szintén egy kockás inges tanár: Vitárius Balázs igazgatóhelyettes. Harminc éve tanít, 1991 óta itt, földrajz–könyvtár szakos.

– Jó lenne, ha a folyamat politikai helyett szakmai szinten maradna. De kormányzati elképzelésekről van szó, amelyeket lehetetlen kizárólag szakmai felvetésként kezelni – magyarázza Vitárius Balázs. – A pedagógustüntetés a változtatás igényéről szól, a kockás inges akció egy meggondolatlan kijelentésre adott válaszreakció, a telekis igazgató melletti kiállás pedig szintén reakció a gyors és egyértelműen büntető kormányzati válaszlépésre. Ez utóbbi óhatatlanul félelmet generál. Pedig talán nincs is mitől. Túl kell lépni rajta. Ez nem forradalom, hanem őrületes remény, hogy lesz érdemi párbeszéd, ami után a felek elégedetten állnak fel a kerekasztaltól.

Délután a Teleki Blanka gimnázium előtt gyűlnek a kockás ingesek, hogy az intézmény kerítésére tűzött fehér virággal fejezzék ki szolidaritásukat Pukli István igazgatóval. A direktortól a Klik bekérte a miskolci tanártüntetés miatt elmaradt órák pótlásáról szóló dokumentumokat, aznapi órarendjeit, naplóbejegyzéseit, félévi nevelőtestületi és szülői értekezletek jegyzőkönyveit. Egynapos határidővel. Minap pedig megkezdte lejáratását a politika, amikor „nagy leleplezésben” derült ki: korábban szoci képviselőjelölt volt, majd Gyurcsány miatt dobbantott a pártból. Igazgatói kinevezésekor „Fidesz-bérenc”. Most épp forradalmár.

Az intézmény körül rendőrautók, rohamkocsik, rendőrök. Hangszórókból Demjén Rózsi énekel: Várj, míg felkel majd a nap.

– A kormányzati reakciók miatt szkeptikus vagyok. Azt hajtogatják, hogy mi csak béremelést szeretnénk – jegyzi meg egy tanárnő. – Pedig a lényeg az, hogy a pedagógusok nem agyongyötört gyerekeket szeretnének nem agyongyötörten tanítani. Egyházi gimnáziumban tanítok, a nevét nem mondom, nem örülnének neki. Sokan most is félnek.
Arrébb középkorú házaspár. Körtvélyes Éva 36 éve tanít magyart, történelmet és drámát a XVIII. kerületi Kandó téri Általános Iskolában. Fia ide jár a Telekibe.

– Egyre nyomasztóbb, hogy pártvonalra akarják vinni az ügyünket. Pedig van olyan kolléganőm, aki hithű fideszes, mégis kockás ingben jött, ahogy én is. Végig fogunk menni az úton, a kormánynak engednie kell, hisz két év múlva választás. Bár most vezet a Fidesz, de ezek az események még az elkötelezett fideszeseket is távol tarthatják a szavazástól.
Felcsendül az Oláh Ibolya-féle Magyarország, az iskola felállványozott bejáratában megjelennek a felszólalók. Pukli a háttérben tűnik fel, nem akarja ünnepeltetni magát. Törley Katalin, a Kölcsey Gimnázium tanára kap szót.

– Meghatottság nélkül nehezen tudnék beszélni arról, ami ma történt. Olyan elképesztő együttműködés, összefogás nyilvánult meg az ország nagyon sok iskolájában, amire eddig kevés példát láttam. A diákok kiálltak a megsértett tanárok mellett, mögöttük szüleik és családjuk. A kormány részéről úgy beszélnek velünk, mint a szemtelen gyerekekkel. Pökhendiség, lekezelés, így nem beszélünk senkivel. Felnőtt, jogtudatos állampolgárok vagyunk. Tudjuk, mit szeretnénk elérni, visszautasítjuk a kormányzat hazudozásait és csúsztatásait.
Végül jó tanácsot ad az egybegyűlteknek:
– Nem félünk, nem szabad félnünk, nem félünk.
„Nem félünk! Nem félünk! Nem félünk!” – skandálja a tömeg.

Balog Bence, a Teleki diákja lép a mikrofonhoz, megtudjuk tőle: a héten több olyan dolgozatot is írt, amelyhez a papírt a tanárok saját zsebből fizették. „Idáig süllyedtünk.” Diákságuk közleményben szólítja fel a minisztérium vezetését: az oktatásért folyó egyeztetésekhez hívják meg őket. Ha nem hajlandók teljesíteni a kérésüket, keményebb eszközökkel lépnek fel. „Ezt a minisztérium levélben is megkapta, egy hetet adunk nekik a válaszra. Mi igenis komolyan gondoljuk, képesek vagyunk bármit megtenni, mert itt az életünkről van szó.”

Taps zúg.

Kálovics Enikő, a Független Diákparlament képviselője és a tüntetés szervezője az utolsó felszólaló. A kormányzati retorika klasszikusaival kezdi.

– Nézzünk szembe a tényekkel! Itt van ez Pukli, fején egy puklival. Aztán itt ez a Pilz, aki kockás inget visel, és egyik napról a másikra kel fel. Háta mögött a zöld tábla meg a csupa borosta tanári kar. Hogyan lehet, kérem, hogy a diákokat ilyen emberek tanítják? Ráadásul még grasszálnak is az iskolában. Továbbá ez a maffiabanda a kormányt a diákokkal zsarolja 17 milliárd fejében, amit a Kliknek akar megtéríteni... Komolyra fordítva a szót, mindenki érzi, hogy a rendszer vérzik... Még közel sincs vége, tartsuk parázsban az országot, álljunk ki az igazunk mellett!
Végül egy perc néma csenddel fejezik ki szolidaritásukat a Teleki igazgatója mellett, és szolidaritási üzenetet küldenek „azon iskoláknak, amelyek azért nem írhatták alá a Miskolci Herman Ottó Gimnázium által kezdeményezett levelet, mert félnek”.

Az esemény után sokan maradnak az utcán. Csík Zsuzsanna jogász kockás sálban nézelődik. Lánya hetedikes, felháborítja a tanárok kiszolgáltatott helyzete.

– Fizetésből élnek, féltik az állásukat. Megfáradt, süket embertömeg vagyunk, nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. A kormányhatalommal szemben nincs hova csatlakoznunk, nincs ellenzék, hisz megszűnt, felmorzsolódott. Most viszont egy komplett értelmiségi réteget támadtak meg. Egyszer majd mások is azt mondják: vége.
Ember Péter és felesége nagyszülők, a lányukkal érkeztek, unokájuk jár a Telekibe.

– A politika persze próbál beleszólni, de nem engedjük – mondja a férj.
– Egyelőre a hatalom áll nyerésre – kontráz az asszony –, de nem szabad hagyni.
– Abban reménykedünk, hogy a pedagógusok mellé állnak majd az egészségügyisek, a közszféra és szép lassan a többiek. Kell, hogy mások is értsenek a tanárdemonstrációból. Csak így győzhető meg a hatalom.