Kiveszett a késztetés az egészséges lázadásra
Első könyve a privatizáció történetét dolgozta fel, s mára gazdasági stúdiumok tananyaga. Írt regényt, amely bizonyította: a szélhámosság metódusai már a monarchiában is hasonlóak voltak, miközben annak „stílusa” korunkban erős hanyatlást mutat. Bemutatta már a legelesettebbek világát is, amely művéből a fővárosi Katona József Színházban készült színpadi változat. Legújabb munkája, a Hurok a Könyvfesztiválra jelenik meg a Kalligram kiadónál. A történet a jelen egész honi társadalmát végigszántja. Kerékgyártó Istvánnal Sztankay Ádám beszélgetett.
– A Hurok alcíme – Pénzmagyar – Kornis Mihály Körmagyar című színdarabjára utal. Utóbbi a szexualitáson keresztül térképezi fel a társdalom különböző rétegeit. A Hurokban azonban a pénz okán csapnak át mindenen zsigerből induló hullámok.
– Kornis Mihály múlt század nyolcvanas éveiben írt darabjához Arthur Schnitzler ezerkilencszázas évek elején készült Körtánc című műve szolgált alapul. A szexus mindkét korszakban alkalmas apropó volt, hogy annak kapcsán mutassák be a társadalom különböző szegmenseit. A nemiség az én könyvemben is szerepet kap. De a jelen emberi viszonyait meghatározó alávetettségnek, agressziónak máshová futnak a gyökerei. Az emberek ma szinte kizárólag anyagi potenciál szerint fogadják el maguk felett állónak a másikat. A „gyengébb” ráadásul az alázatig meghunyászkodik – és ezt várja el a még erőtlenebbtől. Az életstratégiákból kiveszett a késztetés az egészséges lázadásra. Ahogy az összefogás képessége is elkopott.
– A Hurok egybefutó történetei egy riport puritánságával sorjáznak elő. A szereplők között pedig még a legelesettebb sem igazán szerethető karakter. Erős düh lehet önben.
– Kedvenc szerzőm Hrabal, aki empátiával, megértéssel mutatja meg a hétköznapok szerencsétlenkedő figuráit. Némileg fel is menti őket: történeteiben mindig jelen van a diktatúra valamely korszaka, amely zsibbasztja a szellemet, korlátja a szabad gondolatnak. Sokáig azonosultam a Hrabali világlátással, de már nem megy. Nincs több ok a felmentésre. Már nem mondhatjuk: Kádár, vagy a szovjet hatalom tartja sakkban a jobb sorsra érdemes tömeget. Hiszen az besoroltatott a világ jobbik feléhez, és erre mit tesz: más irányba mozdul.
– Valójában a jelen hatalom masírozik az élen.
– Csakhogy a társadalom jelentős része alattvalói attitűddel követi.
– Vajon miért?
– Könyvem figurái is az érvényesülés legegyszerűbb módozatait keresik. Amelynek lényege az önfeladás. Történelmünk során született a mondás: akié a birtok, azé a vallás. A magyar paraszt pár évszázada adott esetben a török kaftánját csókolgatta. Hagyományosan abban látjuk a biztonságot, ha aprócska tagjai lehetünk egy paternalista közösségnek, államnak.
– Uniós tagságunk szerencsés baleset következménye volna?
– Lehet, hogy ez ügyben erősebbek voltak nálunk a külső körülmények. Ha másként lenne, akkor a Jobbik sem állna húsz százalékon a választások előtt.
– Menyire valóságból mintázottak a könyvében ábrázolt politikusok, gazdasági nagyágyúk? A maguk végletesen egyszerű és nyers „kommunikációs stratégiáival”.
– Nem konkrét figurák után kapták alakjukat. De jobboldali ismerőseim például azt mondták: az ábrázolt karrakterek pont olyanok, mint a szocik, vagy a tegnapi kisgazdák. Baloldali társaságban pedig úgy vélekedtek: a Hurok közéleti emberei egy az egyben a jelen hatalom figuráira hajaznak. Írói szempontból ez bizonyos fajta elégtétel. Másfelől nem csillapítja az indulataimat.
– Mit tehet ma, aki rosszul tűri, ha hurokba kerül?
– Gyakran jut eszembe Voltaire Candide-ja. Pangloss mester folyton azt sulykolja: ez a világ a létező világok legjobbika. Candide-nak erős kétségei vannak ez ügyben. Mégsem adja fel az optimizmust, ám a „hivatalos propagandától” elfordulva azt javasolja: műveljük csak kertjeinket. Vagyis húzódjunk a privát szféra legbelső tereibe. Ma is átmeneti megoldást jelenhet annak, aki ragaszkodik függetlenségéhez, szellemi szabadságához.
