Kiszivárgott a bécsi nagykövet kormányvédő levele

„Ön, aki az úgynevezett szankciós időszakban a szövetségi külügyminisztérium főtitkára volt, minden bizonnyal rendelkezik tapasztalatokkal a tekintetben, hogy milyen érzés, ha (szinte) barátok nélkül igazságtalan vádaknak vagyunk kitéve” – ezekkel a szavakkal igyekezett a bécsi magyar nagykövet Albert Rohan, Ausztria volt külügyi főtitkárának lelkére beszélni abban a levélben, amelyben két magyar újságíró díjazását reklamálta. Szalay-Bobrovniczky Vince azért fordult Rohanhoz, mert ő volt a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi civil szervezet zsűrijének elnöke, amikor tavaly decemberben Vásárhelyi Máriának, illetve a Magyar Narancs munkatársának, Rényi Pál Dánielnek ítélték az RHN éves nemzetközi sajtószabadság díját. A nagykövet hivatalos követségi fejléces német nyelven írt levelét a Magyar Narancs tette közzé.

Szalay-Bobrovniczky, aki mint írja, csak utólag értesült a díjakról, és nem volt ott a decemberi bécsi átadó ünnepségen sem, azzal érvel: a magyar újságírók kiválasztása rossz színben tünteti fel az országot, hiszen a Freedom House sajtószabadság helyzetétől szóló nemzetközi felmérése szerint Magyarország nem tartozik a legrosszabbak közé. Egy kategóriával lejjebb három EU-tagországot is lehetne találni, de hogy mégsem olasz, román vagy bolgár, hanem magyar újságírók kapták díjat, az a nagykövet szerint az ország lejáratása. A nagykövet személyes véleményének hangot adva azt írta: olyan „felelőtlen személyek” vezették félre a zsűrit, „akik mást sem forgatnak a fejükben, mint Magyarország lejáratását, és tudatosan vállalják, hogy megromoljanak a magyar-osztrák kapcsolatok”.

Az

Index információi szerint a magyar nagykövet nem csupán magánszorgalomból reklamált a magyar kormányzati politika megítélését is érintő kérdésben. Az Orbán Viktor személyét és a kormányt ért külföldi sajtótámadások miatt a Miniszterelnökségnél részletesen háttértanulmányok készültek az egyes országok médiumainak Magyarországhoz való viszonyulásáról. A kormányzat különösen a német, francia és az osztrák helyzetet mérette fel alaposan. A kinti sajtó gazdasági és politikai kapcsolódásainak, és az egyes újságírók beállítottságának ismeretében a magyar diplomaták pedig feladatul kapták, hogy a szokásos reprezentációs találkozókon túl igyekezzenek aktívabban befolyásolni a magyar országimázst érintő ügyeket.

A levélből egyébként minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a bécsi diplomata a jelenlegi kormány híve. Vásárhelyi Máriáról azt írta az osztrák zsűrielnöknek, hogy „Gyurcsány Ferenc feltétlen támogatójának számít, akiről az utóbbi időben még Lendvai professzor is állítja, hogy felelősséget visel az ország nehéz helyzetéért, és egy korrupt rendszert támogatott”. Szalay-Bobrovniczky az Indexet is megemlíti Vásárhelyi szubjektív bemutatásában, és „színvonalának” jellemzéseként azt meséli el, hogy a díjazott feljelentést tett „két úgyszintén balliberális újságíró (Szily László és Bede Márton) ellen, akik dominának nevezték”. Az RHN másik díjazottja, Rényi Pál Dániel „A médiafőnök: Szalai Annamária, a türelmes eminens” cikke kapcsán a nagykövet – furcsa érveléssel – Szalai Annamária elhúzódó betegségéről szóló információt osztotta meg a levél címzettjével.

Nagykövetként, de magánjelleggel írta kollégájának a levelet – mondta az Indexnek Szalay-Bobrovniczky nagykövet, ezért – bár nem foglalkozik vele – nem tartja szép húzásnak, hogy valamilyen úton-módon nyilvánosságra hozták. A nagykövet nem cáfolta, hogy a levél megírása a része annak a munkának, amellyel megpróbálja befolyásolni az osztrák médiában kialakult Magyarország-képet. Szalay-Bobrovniczky szerint nem könnyű hangsúlyos interjúkkal bekerülni az újságokba, televíziókba, ezért van szükség az Albert Rohanhoz írt levélhez hasonló magánjellegű kapcsolatfelvételre is. A nagykövet elmondta, hogy a médiahatóság vezetőjét érintő, nem a nyilvánosságnak szánt információ miatt már beszélt Szalai Annamáriával, aki jelezte, közszereplőként hozzászokott, hogy írnak róla.